Az élet megy...

 Az élet megy... 

Az embert ugyanazon dolog taszítja a mélybe s emeli fel. Az, hogy az élet megy tovább. Úgy emlékszem életem minden egyen helyszínére, mint amilyen az utolsó napon voltak, amikor ott voltam. Az emberekre is így emlékszem. Talán ez fáj a legjobban, hogy mikor visszatérek már nem ugyanaz semmi és senki. Azt várná az ember, nem is várná hanem kívánná, hogy csak az ő élete menjen tovább s amikor visszatér emlékei szülőföldjére ott olyan legyen minden, mintha a távozásakor megállt volna az idő. Tudom, önző dolog de emberi. 

Ezért úgy élj meg minden napot mintha az utolsó lenne. Amikor kinyitod a szemed légy hálás mert kaptál még 24 órát. 

Kérj bocsánatot ha megbántottál valakit, s bocsáss meg ha téged bántottak. Nevess önfeledten, táncolj, énekelj s ne arra gondolj mit szólnak majd idegenek hozzá, akikkel soha többé nem találkozol. Nem élhetsz le úgy egy életet, hogy mit szólnak majd hozzá mások, mert az utolsó napodon ha megkérdezik mit szóltak hozzá szomorú lesz a válasz, mert senkit nem érdekelt. 

Merj önmagad lenni hazugságok és cenzúra nélkül. Vegyél óriási levegőket, hogy érezd ahogy a tüdőd megtellik élettel. Köszönj hangosan és mosolyogj, hogy jó emléket hagyj magad után, hogy széppé tedd valaki napját. S tudd, hogy az élet mindig megy tovább. 

Voltam én is valaha boldog,

Zengtem én is a boldogság dalát,

De szívemen most rabigát hordok,

Sebaj, az élet megy tovább...

Olvass tovább: https://szekelysara.webnode.hu/