Milyen furcsán és váratlanul következnek be az ember életében a legjelentősebb események. Nem úgy, és nem is akkor, ahogy és amikor várja az ember, másképpen, más előzmény után, valahogy logikátlanul. (Szabó Magda: Abigél)
Beszéli a szerb nyelvet és a szlovákot is egy kicsit. Ha szuper képessége lenne akkor gyógyítaná az emberek testi és lelki sebeit. Ha állat lehetne akkor a saját macskája lenne, ha pedig fa akkor fűzfa, amely megél a jég hátán is, hiszen ha nincs a környezetében víz, addig nő míg el nem éri. Élete utolsó napján kiállna a Deák-térre és énekelne egy hatalmasat a szakma nagyjainak, szerelmet vallana mindenkinek akinek nem mert, majd ezután... a többit mindenki tegye hozzá a szerint amit gondol. „Elég vicces ember vagyok. Állandóan kínos helyzetbe keverem magam. Egyszer a Pesti Srácok előadásán a rivaldáról egyenesen az első sorba estem. Sajnos erről az előadásról készült a dvd-felvétel, szóval három kamera vette, ahogy Norbika repül a rivaldáról”-meséli Galát Norbert. Ha eddig még nem sikerült kitalálni, hogy kiről is szól a fáma, akkor most tessék.
A kisgyerek csak bámulta a világot.
Nem sokat értett belőle.
Ha látott egy éppen nyíló virágot,
mindig meghatódott tőle.
„Négy évesen megmondtam, hogy milyen pályára szeretnék menni és édesanyám folyamatosan támogatott. Mindig elmondta, hogy ő hogyan látja a dolgokat, de mindig meghagyta a döntés lehetőségét, azzal a feltétellel, hogy vállalom a döntésekkel járó felelősséget és következményeket. „
Első színházi szerepe nyolc évesen A rókamedve és favágó című darabban volt Békéscsabán. Ő volt a favágó. Tizennégy évesen a Valaki mondja meg című számmal első helyezett lett saját kategóriájában az algyői Ki mit tudon. Ez után egy év alatt kétszázötven helyen léphetett fel. „Én már csak döglött macska nem voltam életemben.Tudtam, hogy művészetre nem lehet alapozni egy életet. Enni és inni mindig fognak az emberek így elmentem pincérnek. Egyszer megesett, hogy szűk volt a hely az egyik esküvőn. Ahogy jöttem az örömanya kitolta a széket. Negyven pohár pezsgőt borítottam emiatt a menyasszony ölébe. Elsírtam magam, berohantam a mosogatóba és nem jöttem ki onnan.”
Szépen lassan felnőtt, nem változott.
A színpad fénye magához húzza.
Néha szomorú, néha pedig csalódott.
Én vagy az a maszk mögé bújva.
„Ideig óráig az ember feladhatja, de ha belül valaki igazán művész akkor vissza fog térni. Áram se volt, gáz se volt, munkám se volt, párom se volt. Hazamentem anyukámhoz három hétre. Kialudtam magam és visszajöttem Budapestre. Belül mindig színész leszek, de most az énekesi pályán tudok kibontakozni.Túlélő vagyok. Ezen a pályán valahol mindenki túlélő. Az én szakmám folyamatosan hátráltatva volt. Sok akadályt kellet leküzdenem, hogy elérjem a céljaimat.”
Őszinte, túlságosan is. Karakán és határozott. Naiv, gyors haragú és meggondolatlan. Ha mesefigura lenne akkor egyértelműen Tom lenne a Tom és Jerry-ből. Hogy miért? Vagy nagyon tudok szeretni, vagy nagyon tudok utálni. Ez a macska egy szerencsétlen figurának van beállítva, pedig abszolút több van benne, mint amit látnak belőle a gyerekek.Van egy Etelka nevű plüssbagoly, akit minden előadásra magával visz. Nagyon szereti a kólát, amiből két liter vinne magával egy lakatlan szigetre. És bár bevallása szerint meghalna telefon nélkül, mivel egy lakatlan szigeten nincs térerő, ezért csak zenehallgatásra vinné. Tolnay András barátját, akivel szinte testvéri kapcsolatban vannak, pedig beszélgetni vinné.
A boldogság csak pillanatnyi állapot,
mégis sokszor túl nagy az ára.
De nincs idő megszokni már távozott.
Nem marad más csak a hiánya.
„Mindig meglátom az emberekben azt a jót amit ők maguk sem vesznek észre vagy a saját közegük és a társadalmi elvárások miatt elfojtják. Nagyon nagy hibám, hogy soha nem saját magam vagyok az első és szenvedek ettől, de ha legközelebb újabb lehetőség adódik, akkor sem én leszek. Elég korán fel kellett nőnöm. Nem volt az a tipikus gyerekkorom. Tizenéves korom elejére egyedül maradtam édesanyámmal és az öcsémmel. Már akkor is szerettem örömet okozni. Míg mások lent voltak a játszótéren és a beteg öcsémet ápoltam vagy megterítettem az asztalt meg ilyenek. Ezért maradtam egy nagy gyerek most harminc évesen is. Most meg tudom élni a gyerekes dolgaimat. Annyi mindennek meg kell felelni mostanság, és nagyon jó, hogy gyerek tudsz maradni, egy kicsit.Szörnyen idétlen vagyok. Édesapám mondta, hogy ha az idétlenség fájna akkor ordítanék. Ha nagyon koncentrálok akkor nem vagyok idétlen, de hát nem lehet folyamatosan koncentrálni.”
Az a kisgyermek mindig ugyan az maradt.
Néha mindent ért, néha semmit.
A lényeg, hogy boldognak lássanak,
-belül sírhatsz- úgy nem zavar senkit.
„Édesanyámnak van egy mondása: Aki nem nagy célokhoz méri önmagát, alatta marad saját lehetőségeinek is. Nem szeretem az olcsó poénokat, a műtapsot és a műnevetést. Budapestre a tudatos életút építés következtében jöttem. Akkor még a híres szó volt a fejemben, aztán amikor az ember megérzi, hogy milyen is híresnek lenni akkor megváltozik a gondolkodásmódja. Már nem híres és ismert akarok lenni, hanem elismert. Szeretném ha elismernék amit csinálok. Szeretném abszolút biztonsággal elmondani, hogy a művészetemből élek. Mi többet kívánhat egy művész, mint hogy azt csinálhassa amit szeret. El nem tudom képzelni, hogy más legyen az életem. Ez nem csak egy szakma. Meghalnék ha nem csinálhatnám.”
Eljátszom' rám kiosztott szerepet.
Az élet mindig újat írhat.
Vidáman mókázok és nevetek,
mint egy bohóc csak titokban sírhat.
Norbi talán legszívbemarkolóbb dalának szöveg végigkísérte az életét. Mondhatjuk, hogy az élete ihleti a művészetét. Soraimat Norbi egyik kedvenc könyvének szavaival zárom, a A Manderley-ház asszonya című könyvből: „Mindez tegnap volt. Ma pedig továbbmegyünk, mások vagyunk, mint tegnap voltunk, talán csak egy árnyalattal különbözünk tegnapi önmagunktól, de mégis mások vagyunk. Soha többé nem lehetünk azok, akik tegnap voltunk.”
