"...Mi más lehetnék? Miért lenne érdemes más lenni, mint ami vagyok? Ezt dobta a gépezet. Abból főzök, ami van. Abból baj még nem származott, hogy a jelenben maradtak a gondolataim. Szörnyen gonosz és cinikus vagyok és ezt élvezem. Csiga volt a jelem az óvodában.”
Ha egy üres papírra kellene rajzolnia, egyszerűen hagyná, hogy a ceruza vezesse a kezét. Hagyná, hogy a fejében először megjelenő kép információt adjon számára. Az apák napját olyan szintre emelné, mint az anyák napját. Titkos ügynökként a 008-as fedőnevet használná. Hasonlít Tomra a Tom és Jerryből. „Az egy ilyen jó karakter. Próbálja érvényesíteni az akaratát, miközben élvezi azokat a játszmákat amiket folytat.” Nem tudja a püföl szót nem megmosolyogni. „Az tetszik benne, hogy van benne valami agresszió de közben vicces.” Ha állat lenne akkor a kiegyensúlyozottsága miatt a vakondot választaná. Zárójelben megjegyezném, hogy a szemüveg már megvan hozzá. Olyan fűszer ő, ami a magyar konyhákban még nincs, de kezd bejönni és sokan szeretik.
Egy jelmezbálban Morgónak öltözne a hét törpéből. Szuper képességként az időutazást választaná. A Guinness-rekordok könyvébe azzal kerülne be, hogy ő a legkevésbé motivált a Guinness-rekordok megdöntésében. Egy lakatlan szigetre miután a 4G-t „beköltöztette” egy gitárt, iránytűt, napszemüveget és egy laptopot vinne. Mindenkinek a belső figyelem képességét adná .Az általa írt mese utolsó mondata: És végül egész életében szabadon dönthetett!
Eleven, önmegvalósító, érdeklődő, kicsit szorongó gyerek volt. Kiskora óta zenész akart leni. „Minden inspirál. Az élet maga, élethelyzetek. Ember vagyok...semmi konkrét, az élet szüli, azt ami engem inspirál.” Siker számár az, amikor megtérül az energiabefektetése. „Az a szenvedély, amivel csinálom, azt amit csinálok, az visszatér azzal, hogy másokat és magamat boldoggá teszem. Siker a hiányérzet nélküli boldogság, a feltétel nélküli boldogság és teljességérzet.”
Legbüszkébb az önreflexióra, a befelé figyelési képességére. „Kiskoromban az önmagammal való kapcsolódás jobban szórakoztatott, mint az átlagot.” Élete filmjének a Harmonizáció címet adná. Ha egy mondatot kellene hagynia a jövő generációjának, akkor az a : Keressétek a csöndet és nézzetek befelé-lenne.
„Toleráns vagyok az emberekkel szemben saját magammal viszont türelmetlen. Kitartó vagyok, tudok jó hatással lenni az emberekre, tudok változtatni nehéz dolgokon, sok bennem az erő és a tenni akarás, jól osztom be az időmet és kiváló a memóriám. Negatív tulajdonságom, hogy néha arroganciára hajlamos vagyok, sokszor a düh a megküzdési stratégiám, kiválóan beszélek mellé, tudok megítélő lenni, hajlamos vagyok elvárásokat támasztani saját magammal és a környezetemmel.”
Nincsenek hobbijai, mert a zenélés és a magányos önmegvalósítás sokat elvesz az életéből. Amikor leteszi a gitárt, akkor visszaváltozik emberré és csak sodródik. Élete legbátrabb tette az volt, amikor bevállalta az egy szál gitáros műfajt. Boldogság számára jelenlét. Az ittben és a mostban lenni teljesen, vágyak nélkül. Legjobban Petruska Andrásban a magával való kapcsolatot értékeli. Úgy véli, hogy legnagyobb szüksége a világnak arra lenne szüksége, hogy mindenki felismerje a saját teremtő erejét.
„A zene, az nem munka hanem egy nagy játék.. Egyfelől rémisztő másfelől felszabadító tudni, hogy a helyemen vagyok. Jelenleg a fő cél az életemben a jelenlét, harmonizáció és boldogság. Ugyanazok a fogalmak számomra. Ha igazán jelen vagyok akkor jó eséllyel harmonikus az életem és jó eséllyel leszek boldog.”
Minden, tényleg minden megnevetteti. Hiszi, hogy mindennek van egy humoros oldala. Mindig van benne egy kis figyelő, ami azt figyeli, hogy miből lehet kihozni a humort. Az átlag egyik felénél egy fokkal zárkózottabb, a másiktól pedig egy fokkal nyitottabb.
„Még mindig ott van bennem a félelem, mint egy kisgyerekben akit kívülállóként fogadtak, aki fél attól, hogy neki nem jár az, amii a világon mindenki másnak jár: a szeretet, figyelem, elfogadás. „
Ha minden fent leír mondatot egy szóban kellene összefoglalni, mely magát Petruska Andrást is jól bemutatja az a KAPUNYITÓ lenne. „Azzal, ahogyan élem az életet, olyan ajtókat nyitogatok, amik nyílnak a múltba, jelenbe, jövőbe. Valahol fájdalmat találok, valahol boldogságot. Nem érdekel, ha a korlátaimba ütközök beleugrom azokba. Ezzel ajtót nyitok a jövőre, ahova kalandvággyal és játékossággal lépek be, nem pedig félelemmel telve.
Ha Andráson múlik a portré címe a következő lenne: Amikor a vakond királynő kijön az ürgéből. Hogy miért? Arról mindenki kérdezze őt magát!
Kovács tizedes elesik a háborúban. A hadparancsnokságon egy kezdő gyászhuszárt bíznak meg, hogy személyesen közölje a tizedes feleségével a szomorú hírt. Az őrnagy sokáig gondolkozik, hogy lenne legegyszerűbben letudni a dolgot. Végül becsönget az asszonyhoz:
- Elnézést, maga özvegy Kovácsné?
- Nem.
- De.
