Beszélgetések az elszakadásról (Kravi Kristen)

Beszélgetések az elszakadásról (Kravi Kristen)

• Tudod milyen hamar kötődöm. Megpróbálom rövidre zárni a dolgot hogy ne fájjon.
• Hm... Sajnálom Meg ismerős. Én minden emberbe szerelmes vagyok....Megértem az utad, bár én eléggé hardcore-ban kaptam, ezért rákényszerültem a szembe nézésre. Jobb utána, bár az út rengeteg kínt tartogat. Bár anélkül meg még több van...Nincs értelme megszakítani, mert csak azt vágyom, hogy jó legyen neki, főleg ha igazán bele voltam habarodva. Ha megszakítom, azzal csak elveszem magamtól a lehetőséget, hogy gyakoroljam azt, hogy én magam alakítom a saját érzelmeimet, és attól is, hogy a kínt okozó dolgokat magamból lássam és elpusztítsam. Ha tudom, hogy monogám és van valakije, akkor nem is kezdek kötődni hozzá, mert nem tekintek rá úgy, mint aki nyitott lenne rám, és így én sem igazán tudok felé, mert nem szaladgál az elmém, hanem követi az alap hangulatot, amit én meg kiágyazok tiszta, önzetlen, formátlan szeretettel.
• De nekem ez nem megy!! Hidd el probáltam. Miért baj az hogy teljesen elvágtam a kapcsolatot?
• Te azért vágod el, hogy ne legyen olyan alkalom, amikor a kínod növekedhet. Amit én írok az ettől független, erre nem gondol. nem számít, a kapcsolat milyensége. Ha szomszédok vagyunk, minden nap beszélünk, vagy sose látom többi, mindegy. Nem azért megyek el, mert azt akarom, hogy boldog legyen nélkülem és én ne legyek olyan helyzetbe ahol szenvedek. Azért megyek el, mert ő így döntött, és én az ő jóját akarom. Nincs szenvedés sehogy se. Illetve ha van is, lényegtelen( nem azért, mert elkerülhetetlenül ledogozom majd, hanem, mert nem jutok el odáig gondolatba, ahol magammal törődöm).
• Annyira vágyom a szeretetre de senkitől nem kapok.. S ha egy valaki szeretettel közelit akkor foggal körömmel ragaszkodom vagy ezt elkerülendő eltaszítom
• Törekedni kell tudatosan a harmóniára. Ragaszkodni nem is rossz annyira.., csak ha nincs a másikkal közös természetes termtésben. Eltaszítani is felesleges. Hisz, legalább szembe nézhetsz magaddal, és kaphatsz valamit, még ha az nem is, amire vágysz. De ha ragaszkodsz sem az. Mondhatni én akkor az egyel utánad lévő lépcsőfokon állok. Nem utasítom el, nem ragaszkodom. Látom annak, amilyen, és eldöntöm, hogy ez az-e, amire szükségem és szükségünk van. Majd ez alapján éltetem tovább a kapcsolatot valamilyen irányba. Persze ez csak papíron hangzik jól. Való életben ez úgy néz ki, hogy kapok valamit, ami nem az enyém.
• Most hogy megszakítottam a kapcsolatot, azt mondod áldozzam fel magam..
• Elszakadni valakitől, mert ha vele vagyok lehet fáj, az inkább menekülés. Amit én írtam, ott nincs menekülés, se az ellentéte. Nincs magamra figyelés. Ha a másikat úgy szeretem, és nagyon, nem számít nekem, csak, hogy jó legyen neki. Ha úgy dönt, nélkülem lesz, legyen hát úgy és legyen ő nélkülem. Nem azért engedem el, mert a közelsége olyan helyzeteket teremthet, ahol nő a kínom. Azért engedem el, mert szeretem, és ő el vágyik.
• De akkor miért baj az hogy teljesen elvágtam a kapcsolatot?
• Te azért vágod el, hogy ne legyen olyan alkalom, amikor a kínod növekedhet. Amit én írok az ettől független, erre nem gondol. nem számít, a kapcsolat milyensége. Ha szomszédok vagyunk, minden nap beszélünk, vagy sose látom többi, mindegy.  Nem azért megyek el, mert azt akarom, hogy boldog legyen nélkülem és én ne legyek olyan helyzetbe ahol szenvedek. Azért megyek el, mert ő így döntött, és én az ő jóját akarom. Nincs szenvedés sehogy se. Illetve ha van is, lényegtelen( nem azért, mert elkerülhetetlenül ledolgozom majd, hanem, mert nem jutok el odáig gondolatba, ahol magammal törődöm).

Na hadd segítsek. Merre akarod helyre hozni? Lehet elég megírni neki, hogy írjon ha akar, beszéljetek ha úgy alakul, csak volt ami volt. Vagy egyenesen valami többet írni, nem tudom. Mit szeretnél? Mit érzel, mi az, amire azt mondanád, hogy helyre hozódott?

• Mindig elszúrom. Mindig csinálok valami baromságot!

Az nem baj. Az emberek azt hiszik baj ez. Nem. A hiba normális. Folyton elszúrni normális. Életed végéig. Akár azt is, amit már 60 éve csinálsz. Áttekinteni, átgondolni, megbeszélni kell ezeket. Az, hogy azt látod elszúrtad is jelzi, hogy haladsz előre és látod, hogy amit tettél, olyan, amit nem akarnál tenni. Hogy mondjam... Ha csak simán megírod, hogy huh, elszúrtam, vagy ha nem is olyan, és ez szerintem nem olyan, mert nem történt valami bomba robbanás, akkor csak alakítod tovább. "Még sem szeretném, ha nem beszélnénk többé." Nem törvény, amit írsz, mondasz, cselekszel. Ha mást akarsz utána, csak úgy kell cselekedni.

• Csak az a baj, hogy mások nem igy látják ahogy te!

Mások idióták. Foglalkozz azokkal, akik nem élnek abban a tévhitben, hogy az ember nem gyarló, hogy az ember nem változatlan. Folyton változunk. Mást érzünk, mást akarunk, másra van szükségünk. Ott arra volt szükséged, hogy befogadd magadba az érzést, hogy többé nem beszéltek. Most arra, hogy az a kapcsolat ne legyen így lezárva. Teljesen normális.

Másokkal is meg lehet beszélni ezt. Az a ritka, amikor valaki vaskalaposan ragaszkodik ahhoz, amit a másik a rég időkben tett, mondott, akart. Neki is csak megírtad, hogy ne beszéljetek. Nem volt összeveszés. Írd meg, amit most gondolsz és érzel. Csak nem fogja azt mondani, hogy "a-a, mi már többé nem", mintha ezt ő akarná vagy akarta volna.

Olvass tovább: https://szekelysara.webnode.hu/