Mosolyogjunk egymásra minél többet! Portré Szolnoki Péterről.
2021.07.29 21:29
„Mindig zenész akartam lenni. Egy zongora alatt laktunk a húgommal. A gyerekszobát kitöltötte a
háromlábú zongora és mi ott játszottunk alatta. Emlékszem, hogy matchboxal összekaristoltam a
zongora lábát és alját. Érdekes egy gyermek viszonya egy hangszerrel, amíg fel nem fogja, hogy mi
az!” Portré Szolnoki Péterről
Kitartáska! Üzeni a jövő generációinak. Szívesen élne az Alexandre Dumas korszakban udvari
zenészként a királyii udvartartásban. Neki tetszik ez a három testőrösdi gyerekkora óta. Őszinte,
türelmetlen, tud bocsánatot kérni, néha hirtelen felcsattan, alapjáraton szeretetre méltó. A munkája
a hobbyja, emellett szeret filmet nézni, és power plate-ezni. Élete meghatározó pillanata gyermekei
születése. „ Amikor megszületik vagy meghal valaki, akkor te nem tudsz mit tenni. Ezek tőled
független dolgok és tehetetlen vagy. A születés olyanfajta megkönnyebbülés és boldogság, hogy
kénytelen vagy sírni; nem tudsz mit csinálni, csak zokogsz örömödben.”
„Csak akkor veszek elő egy üres papírt, ha gondolatom van. Ihlet kellett ahhoz is, hogy rajzórán
rajzoljak. Mindig a kezemet rajzoltam. Talán ha rajzolnom kellene, egy szemet rajzolnék egy
bolygóval a közepén. Lehet azért, mert az a lélek tükre. Egyébként telefonálás közben nonfiguratív
mintákat kezdek el mindig rajzolgatni.” Az apák napját vezetné be ünnepnapként. A gyerekeivel
szokott élcelődni, akik azt mondják, hogy náluk egész évben apák napja van. „Ez azokra is nyomást
gyakorolna, akik kevesebb időt töltenek a gyerekeikkel.” Tematikus vacsorákon öltözött már
kamionosnak, olasznak, spanyolnak, görögnek, egy halloweenkor pedig Drakulának öltözött. Nem
lenne titkosügynök, mert az egy magányos szakma, de természetesen, ha mégis az lenne, akkor a
007-es fedőnevet választaná. Szeret sokat beszélni, így Timonra hasonlít legjobban mesefigurák
közül. „Azért egy árnyaltabb rossz karakter is lennék, akiről kiderül, hogy mi minden történt vele,
amiért rossz lett; mert sejtem azt, hogyan a jó emberekből, hogyan lehet rövid időn belül gonosz.”
Annyira szeret ember lenni, hogy semmi más nem lenne, ha mégis akkor farkas és zongora. Minden
embernek esélyt adna a gondolkodásra, agyat és szeretetet. „Ha valakinek csak agya van, az nem
biztos, hogy tud szeretni is.” Ha bekerülne a Guinness-rekordok könyvébe, akkor nem egyedül,
hanem valami csoportos tevékenységgel, például a világ legnagyobb palacsintájának megsütésével.
Sokszor álmodja, hogy tud repülni, így szuperképességként ezt és a gyógyítást választaná. Egy
lakatlan szigetre a szeretteit vinné, mert semmiképpen nem szeretne egyedül leni, és egy műholdas
telefont. Kellemes hűs szellő lenne a nyári napsütésben, mert azt szeretik az emberek. Semmilyen
szélsőség nem lenne. Régen sokat tikkelt, rángatta az orrát és szipogott, erről sikerült leszoknia.
„Hálás vagyok mindenért. Azért, amit látok, hallok és érzek, amikor kinyitom a szememet. Ha az
ember, amikor felébred, úgy gondolja, hogy ez az utolsó napja, akkor mindent szépnek lát. Amikor az
ember átmegy bizonyos nehézségeken, már máshogy lát bizonyos dolgokat… Adott pillanatban bármi
tud inspirálni. Korszakok vannak az életemben, amit jó esetben ki tud írni az ember magából. Dalokat
nem akkor írok, amikor benne vagyok valamiben. Ha túl boldog vagyok, vagy túl szomorú, akkor nem
írok dalt, csak a kettő között. Amikor életed fontos szakaszait átéled, az inspirál… Siker számomra a
közönség szeretete. Amikor megyek az utcán és valaki rám köszön és örül, hogy találkozhatott velem.
Szeretem a magánéletemet csendben tölteni. A siker következménye, hogy valakiben kérdéseket
vetek fel, érzéseket gerjesztek, legyenek azok jók vagy rosszak.”
Az őszinteséget, nyitottságot és a humort értékeli magában. A humor nem adott viccekről szól neki,
hanem arról, hogyan reagálja le a dolgokat. Legtöbbszőr az idétlen és huncut jelzőt használják rá.
Hiszi, hogy a világnak kevesebb gonoszságra, önzésre és több odafigyelésre, egymás megértésére van
szüksége. „Szeretet, odafigyelés és türelem. Milyen jó érzés, amikor bemész a boltba és rád mosolyog
az eladó. Mosolyogjunk egymásra minél többet! Számomra nincs globális boldogság, mert mindig
hiányzik valami. Apró, pici boldogságok vannak és valami, amit abból rakok össze. Magamon tudok a
legjobban röhögni, ha elbénázok valamit.”
Számára azok a jó előadó, aki a magánéletben nem ripacskodik, és akkor áll ki a színpadra, amikor
mondanivalója van. „A lovak versenyezzenek, az emberek ne! Egy művésznek nem az a dolga, hogy
versenyezzen egy másikkal, hanem hogy adjon a közönségnek és kapjon a közönségtől… Én mindent
elértem, amit terveztem. Így szeretnek, ahogy vagyok. Az, hogy önmagamat szeretem a hibáim
ellenére, az egy jó dolog, de az, hogy mások is szeretnek így, az nagyon-nagy dolog. Soha nem
akartam máshogy tenni semmit. Az iskolákban tanítanám, hogyan eddzék meg a gyerekek
önmagukat.”
Ha az élete film lenne, akkor a mindig úton címet kapná. „Állandóan úton vagyok, nem csak
fizikálisan, de szellemileg is, a születésemtől a halálomig. A kínai mondás is azt tartja, hogy nem a cél
a fontos, hanem maga az út… Mindenhonnan tanultam! Ahhoz, hogy letisztult legyél fontos, hogy
figyelj másokra. Számomra nem az a fontos, hogy megfeleljek másoknak, de ahhoz, hogy önmagad
szeresd, az kell, hogy mások is szeressenek. A zeneírás és éneklés kicsit önző dolog. Ha nekem tetszik
egy dalom, csak akkor fogom megmutatni másoknak. Nagyon figyelek másokra. Foglalkozom az
emberekkel, fontosnak tartom a kapcsolattartást és nem csak akkor, amikor bajban vagy, hanem
amikor boldog, mert akkor látod, hogy nem féltékenyek rád. Nem mindig az a legjobb barát, aki a
bajban veled van.”
Hat évvel ezelőtt kijött a korházból egyetlen nappal a műtét előtt, mert úgy érezte, hogy ez a jó út.
1994-ben egy nyolc méteres szikláról nekifutásból a tengerbe ugrott. „Bátorság az, amikor legyőződ a
félelmeidet, és jót teszel ezzel valakinek; magadnak vagy másnak.”
„Gyermekkoromból arra emlékszem, hogy mint a málhás szamár viszem a táskámat, a kottákat és a
fuvolát, és közben szakad rólam a víz. Eleven gyerek voltam, egy nyüzsgő sajtkukac. Sosem tudtam
megülni egy helyben, mindig feszegettem a határaimat… Magamról nem szoktam beszélni, csak ha
kérdeznek. Mások jobban érdekelnek. Zenész vagyok. Van egy családom. Elváltam. Most is azzal
foglalkozok, amit szeretek. A helyemen vagyok. Aktív vagyok, és jól érzem magam. A csalódások
ellenére is nyitott vagyok. Be tudok engedni és adni is tudok. Semmi olyan nincs, amit szorgalommal,
munkával és odafigyeléssel meg ne tudnék megtenni; csak elhatározás kérdése.”
Ha mesét írni, akkor olyan véget találna ki neki, hogy lehessen tovább folytatni. S mivel ez az ő
meséje:
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!
Elérhetőség
Székely Sára Honlapja
szekelysara94@gmail.com