3 hónapos pszichoterápia után élmények versben:
És elmaradt
És elmaradt a csend,
S mi hazamentünk,
Zsongott a világ köröttünk,
S bennünk.
Új életek, örömök és vágyak.
Talán egyszer Minket is megtalálnak.
És jöttek mások helyettünk,
Mi múló, szép emlékké lettünk.
Régi emlékek, örömök és vágyak,
Mondd, engem meg miért nem találtak?
És már csak a szemem könnyes,
Szívem szabad, játszi könnyed,
Most régi démonimra gondolok,
Mert elmaradt a csend,
Azért még el, nem kárhozok.
Bújócska az elmével
Te számolsz, én elbújok okosan,
Még ha sebeket is ejtek , csak játékosan.
Talán megtalálsz, gyógyítassz, felszínre hozol.
De én egyet gondolok hirtelen s te megváltozol.
Ember ki elméje elől menekül,
Ne bántsd nem tudod mi van legbelül.
Játszik vele az Elme s még ha ügyes is,
Nem tud mást tenni, csak kapargatni felszineit.
Csak játék az egész Te és az Elme harca,
Tán látod, de nem érted, hogy minek mi a valódi arca.
Csendd! Beszélj hozzá, ne adj neki pirulát,
Ha nem akarod látni kínzó gondolatát, mint beteg fiát.
Jegyezd meg egyszer s mindenkorra,
tanuld meg sorrol-sorra s szóról szóra,
Az emberi elme a legnagyobb hatalom,
Az elmém, melyet magam irányítom.
Kezemben vagy testem, legyen boldogság vagy bánat.
Így hát bújócska, az Elme vagyok s úgyis megtalállak.
