2024

Hová tűnt a tegnapi nap?
Valahogy elfújta a szél,
pedig olyan boldog voltam,
mert nekem rólad mesélt.

se sírni se nevetni nem tudok már az életen,
nézem az órát, az idő annyira végtelen,
éltem mára cingár,  kopár, és hamis
volt, éreztem jót de fájdalmat is.
könnyeimmel kisírtam örömet, bánatot,
egy test szellem nélkül,  csupán csak az vagyok.

Szép szemedből szikra lobban 
két szemedben két karodban 
nyári napok meleg ágyán 
korán reggel boldog órán 
mosolyodban
szavaidban 
lépteidben 
éveidben. 
elveszek(...) 
két karodban, két szemedben
Ősszel nyíló képzeletben. 

3 hónapos pszichoterápia után élmények versben:

És elmaradt

És elmaradt a csend, 
S mi hazamentünk,
Zsongott a világ köröttünk,
S bennünk.
Új életek, örömök és vágyak.
Talán egyszer Minket is megtalálnak.
 

És jöttek mások helyettünk, 
Mi múló, szép emlékké lettünk.
Régi emlékek, örömök és vágyak,
Mondd, engem meg miért nem találtak?

És már csak a szemem könnyes,
Szívem szabad, játszi könnyed,
Most régi démonimra gondolok,
Mert elmaradt a csend,
Azért még el, nem kárhozok.

Bújócska az elmével

Te számolsz, én elbújok okosan,
Még ha sebeket is ejtek , csak játékosan.
Talán megtalálsz, gyógyítassz, felszínre hozol.
De én egyet gondolok hirtelen s te megváltozol.

Ember ki elméje elől menekül,
Ne bántsd nem tudod mi van legbelül.
Játszik vele az Elme s még ha ügyes is,
Nem tud mást tenni, csak kapargatni felszineit.

Csak játék az egész Te és az Elme harca,
Tán látod, de nem érted, hogy minek mi a valódi arca.
Csendd! Beszélj hozzá, ne adj neki pirulát,
Ha nem akarod látni kínzó gondolatát, mint beteg fiát.

Jegyezd meg egyszer s mindenkorra,
tanuld meg sorrol-sorra s szóról szóra,
Az emberi elme a legnagyobb hatalom,
Az elmém, melyet magam irányítom.

Kezemben vagy testem, legyen boldogság vagy bánat.
Így hát bújócska, az Elme vagyok s úgyis megtalállak.