A Címkéző
Most az egyszer mondjuk azt, hogy a címkéző egy robot volt, aki sorra járta azokat a helyeket, amiket legjobban szeretek Budapesten. Járt a hősök terén, a Margit szigeten és a körúton is. Nem csinált más egész álló nap, mint járta a világot s ránézve emberekre címkéket aggatott rájuk. Pont úgy, ahogyan a zöldség- gyümölcs mérleg kinyomtatja másodpercek alatt a címkét, a mi robotunk is ennyi idő alatt, ha nem kevesebb, ránézett valakire s kinyomtatott egy címkét melyet pofátlan módon fel is ragasztott arra a bizonyos valakire. Kedvenc címkéi voltak a kövér, kapafogú, nagyorrú, igénytelen, kancsal, büdös, koszos, csúnya. Ha ezek közül egyet se tudott valakire ráragasztani akkor bevetette a titkos fegyverét. Nagy betűvel írva: ÁTLAGOS.
Sokféle mód ragasztotta rá másokra véleményét. Volt, akihez odament s mintha vállon veregetné ráragasztotta a címkét. (Pontosan úgy, ahogyan én tettem a bátyámmal, s ahogy teszi mindenki kiskorában, a lekapart ár címkével) Másokat egy simogatással címkézett föl, megint másokat egy hatalmas homlokon csapással. Így vagy úgy, de mindenkire rákerült a címke.
Ahány ember annyi féle reagálás következett, amikor is észrevették a rajtuk lévő nem túl pozitív címkét. Valaki jót nevetett rajta S leszedte, de a címke helyén örökké ragacsos maradt. Volt, aki dühös lett, S úgy kezdett viselkedni, mint aki az egész világra mérges lenne. Míg akadtak olyanok is akik soha nem szedték le magukról a címkét, ezzel emlékeztetve magukat, hogy van okuk bőven a szomorkodásra.
Akár igaza volt a címkézőnek, akár nem tönkretette a világot. Jobb napjain humorral álcázta a kegyetlenségét. Így születtek meg a következő figurák. Idézet következik a Címkéző feljegyzéseiből.
NAGYON VON TOSEMBER: Neve alapján azt hinnéd, hogy külföldi, pedig csak egy másik világban él. Álomvilágban! Családi állapota általában egyedülálló, de ő mindenhova azt írja, hogy páratlan. De mindenki tudja, hogy egyszerűen csak elviselhetetlen. KUKKER B. ANDI: Szemüveg mögé bújt, tiszteletbeli szomszédnéni, aki pontosan tudja, hogy a legnagyobb érték az információ. KAVA RÓBERT: Szülei betonkeverő működési ellenőrnek szánták, vagy szakácsnak a kavarási technikája miatt, de végül is nem lett az. Bár minden lében két kanál mindig éppen mást forral, aminek a levét soha nem ő issza meg. CSAL AMÁDÉ: Nála az IGEN bruttóban értendő, ami nettóban egy NEM lesz és fordítva. Arca savanyú, pont úgy, mint a neve. Ha a csaló hivatalosan elismert foglalkozás lenne, akkor azt írná be végzettségnek. Így könyvelőt ír. ZSUGO RITA: A BKV-nál ajtójegyet vesz, mert az olcsóbb, s így mindig az ajtóban áll éppen előtted, hogy ne tudj leszállni. Ha az ajtó köré már nem fér, akkor éppen egy üres szék mellett áll pontosan úgy, hogy más ne tudjon leülni, még véletlenül sem. Zsugoriságából fakadóan semmit nem oszt meg másokkal. Élete árán védelmezi a mobil netet, amit soha senkivel nem fog megosztani. PÁNIKO LÓRI: Eredeti nevét, Pániko Lórántot lecserélte, mert attól félt, hogy nem tudják, hogy a nevét T-vel vagy D-vel írják. MI VANDAM: Szókincse a Mi van? kérdéssel kimerült. Bár ezt is artikulálatlanul egybeolvasztva mondja ki. Leggyakrabban ennek a kérdésnek a feltevése után a válaszolót erősen megcsapja. STRÉB ERNŐ: Nem sokat szól, csak szorgalmasan bólogat, amikor a felettese beszél. NAGYOTMON DÓRA: Bármivel is rendelkezel, elmondása alapján, neki mindig nagyobb, több és jobb van belőle.
Egy dologhoz értett a címkéző. Pontosan tudta, hogy míg az emberek nevetni fognak az általa bemutatott karaktereken, addigra elfelejtik azt, hogy az ő címkéit viseli mindenki. Ezek voltak azok a címkék, amik kapcsolatokat és életeket tettek tönkre.
Aztán egy napon jött valaki összetört szívvel. Ő volt azt első, aki megtanulta azt, amit csak egy Címkézőtől tanulhat meg az ember. Minden egyes címkét, mely rajta volt, leszedett magáról s azzal ragasztotta össze szíve szilánkosra tört darabjait. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor a Címkéző rájött, hogy itt az ideje a Változásnak...