A hattyúk tava- meglepő kezdés után hatásos vízbe fulladás

Vallom, hogy a színház nem a bejáratnál kezdődik. Ha egy darabot megyek nézni már a készülődés során az jár a fejemben, hogy vajon hogy fog tetszeni, milyen élményekkel térek majd haza, és mi az amit nyugodt szívvel le tudok majd írni. Mára kicsit elvonatkoztatnék a történettől, mely sokak számára érthetetlen volt vagy teljes egészében, vagy egy másik változatú véget láttak és vártak. A csalódás, hogy a főhős a végén meghal kicsit sokkolt, hát még az, hogy ez akkor történik amikor már kezdem élvezni a darabot.

Ma kivételesen a barátaimmal mentem az Operába, már az épületet megpillantva felment bennem a pumpa. Az másodlagos, hogy az épületet le kéne mosni, de A hattyúk tavát reklámozóplakáton nagy betűkkel olvasható, hogy minden jegy elkelt, ekkor csak arra tudtam történni, hogy mi a jó égért nem veszik be a plakátot, ha már úgyis eladtak minden jegyet? Vagy mutatni akarják, hogy megcsináltuk fiúk? Mellesleg a mai előadáson jócskán akadtak néhol félig üres sorok. 

Meglepetésként ért, hogy a harmadik emeleten fogunk ülni, de nem annyira, mint az, hogy ezért külön bejáraton kell bemenni, pont mint a cselédlépcső a régi időkben. A bejáratnál egy kedves öregúr távcsövet vagy látcsövet, nem emlékszem melyik szót használta, ajánlott, persze bérlésre gondolt. Nem szeretem ha azt látom, hogy az emberről le akarják húzni az összes pénzt. Lásd például a ruhatárat, melynek àlltalában 200 Ft a díja. 

Mondjuk úgy harmadosztályú utasokként megdöbbentő volt az út fölfelé. Töredezett csempék, koszos, ápolatlan ablakok, a szőnyeg tartóelemeinek maradványa, mely jelezte, hogy egykoron még tellett szőnyegre. A mosdó megkeresése kész expedíció volt, jelölések alig, a nézőtér korlàtjai lepergették helyenként a festéket, a székek iszonyat kényelmetlenek, még számomra is, aki kicsit sem vagyok nagy darab, sőt...az ajtón belépve a jegyszedő megkért, hogy a kabátomat adjam le a ruhatárba. Arra kíváncsi lennék, hogy ha nem tudtam volna betenni a táskámba és közlöm vele, hogy nincs nálam egy forint se akkor kidobott volna a jegyemmel együtt?! 

Belépve a terembe úgy éreztem ennél nem lehet rosszabb, aztán a zenekar nyílt színen kezdett el hangolni, hosszasan és feltűnően, nem tudtam, hogy nevessek-e vagy sírjak. És így vártam az első felvonást a sokból, amelyek összesen 3 óra és 20 percet tettek ki szünet nélkül.

Az első felvonás vontatott volt és unalmas. A talapzat fehér fürdőszobacsempére hasonlított. A táncosok hamar egyértelművé tették, hogy minden jelenet végén megengedett a taps, ugyanis meghajoltak. Amikor a zene elhallgatott és a tánc is befejeződött a nézők akár kényszerűségből akár elismerésből de tapsoltak, így törve darabokra a felvonásokat. Màr maj egy és negyed órája néztem a színpadon zajló eseményeket, mikor négy hölgy balett tánca végén belőlem is kitört a tapsolás. És pont ekkor jött a szünet.

A második felvonás elején sokat mosolyogtam magamban, mikor is hat kisasszony táncolt a herceg körül igaznak bizonyult vagyis bizonyulhatott volna A 6 tyúk tava cím is. Viccet félretéve Csajkovszky zenéje végig fantasztikus volt, azonban a második felvonásnál amikor a zene egyre erősebb lett látható módon a táncosok egyre fáradtabbak voltak. Nehezen ment az együtt mozgás néhány esetben. Aztán a darab legnagyobb legalábbis számomra legnagyobb bakija a komferanszié, aki mindig a jobb kezében tartja a botot, melyet a földhöz csap valaki érkezésekor, kivéve egy esetben, amikor is, ahhoz, hogy rámutasson az érkező hölgyre a bal kezébe kell vennie a botot. A valóságban persze a bal kézzel mutatott volna, és a bot maradt volna a jobb kezében. Aztán már éppen magával ragadt a balett művészete, amikor is újabb szünet következett, jómagam elindultam megnézni az útvonalat amin feljöttünk, hogy még mindig olyan borzalmas e, de sajnos nem változott semmi.

Aztán visszatérve vártam a happy endet. Aztán a főhős holtan feküdt a színpadon és a függöny legördült. Hatalmas taps és üdvrivalgás, a mellettem ülő barátnőm még fütyült is. Az én tenyerem már fájt a tapsolt, de nevetésre adott okot, hogy a varázslót alakító Liebich Roland a virágot ezúttal nem az öltözőbe hanem a színpadra repülő virágcsokor formájában kapta. 

Mindent összegezve A hattyúk tavának sokféle befejezése létezik, de a lényeg, hogy ha nem szeretném, hogy fájjon a kezem a tapsolástól meg kell tanulnom fütyülni.