A levél

2018.07.05 04:04

 

Történet abból a korból, amikor a postások már évek óta nem kézbesítettek egyebet, mint Kínából érkező kacatokat és kupont. Hosszú hónapok hallgatását törte meg egy kézzel írott levél. Egyetlen akadálya a kézbesítésnek a feladási dátum volt. 2029. 07. 04. Emberi tévedésre és esetleges veszélyességre hivatkozva a fővárosi hivatalvezető elrendelte a levél felbontását. A levélben ez állt:

„ Kedves 2018-beli Én! Meglepődsz ugye, hogy írok neked. Sosem voltunk beszélőviszonyban. De valamit el kell mondanom! „Wifi nincs, beszélgessetek!” Ez az üzenet érkezett mindenki telefonjára egy reggelen. (Ha a levelem a számításaim szerint érkezik meg hozzád, akkor ez a jövő keddi reggel lesz.) Hogy biztosra menjenek az illetékesek, a térerőt és a mobilinternet kapcsolatot is megvonták a lakosságtól. Egy kísérletnek indult, de maradandó következményei lettek. Az ország minden területéről érkeztek hol viccesebb, hol szomorúbb történetek. Természetesen levélben, mert…..Hogy miért azt nem árulom el, de íme néhány beérkező történet:

Éppen a kettes metrón ültem, amikor is figyelmes lettem rá, hogy egy tinédzser fiú, aki nem volt hajlandó átadni a helyét egy idős bácsinak; örömmel kiált fel kitörve a dühből, amit az internet hiánya okozott neki; ugyanis észrevette a bácsi csuklóján ( miközben az erősen kapaszkodott ) ugyanazt a tetoválást, amit ő is az imént varratott magára.

- Hé fater, vagyis bácsi, vagyis Uram. A fene tudja. Maga is hitt a békében?

-- Igen fiatal úr. Csak akkor még a mi hazánkban is háborúk dúltak s csak álom volt a demokrácia.

U.i: Végig beszélték az utat a Deákig. Még a helyet is átadta neki. Aláírás: Eggy szem-tanú (úgy hidd el, hogy tényleg így írta alá)

Más. Egy kisvárosi iskola zsibongójában történt az eset. Egy anyuka kísérte be a kisfiát, kivételesen, ugyanis nagy telefonálás közepette csak kidobja a kocsiból, majdnem szó szerint.

  • Mi lesz ma a suliban?- próbálta kinyögni az anyuka a kérdést.

  • Ne csinálj úgy mintha érdekelne. Egész nap azt a hülye telefont bújod. – jött hirtelen a határozott válasz.

  • Ez nem is igaz. Figyelek rád.- védekezett az anyuka

  • Tényleg? Akkor ugye azt is tudod, hogy év eleje óta már középiskolás vagyok, és marhára nem ebbe a suliba járok.

  • Miért nem szóltál?

  • Mondtam én, csak éppen telefonáltál…

Más. Fiatal házaspár üldögél a padon. Hevesen birizgálják a kezüket, ugyanis ilyenkor a telefonjukat szokták nyomkodni, de most semmi értelme nincs.

  • Meghíztál.- mondja a férfi

  • Terhes vagyok. -jött a válasz.

  • Ja. Az más. De akkor is tuti felszedtél pár kilót.

Percekig fagyott csend volt. (Fogalmam sincs, hogy lehet annyira belebújni egy telefonba, hogy valaki ne vegye észre, hogy terhes a felesége.)

  • Már nem tudunk miről beszélgetni!-törte meg szomorúan csengő hanggal a csendet a nő.

  • Ja, tényleg. Igazad van drágám. – jött a már jól bevált mindenre válaszolható tipikus férfi reakció.

Megint percekig szünet.

  • Hogy mit mondtál? Terhes vagy? – ugrott fel a férfi a helyéről, mintha csak a tény, ami most esett le neki, a lábára esett volna.

  • Igen az vagyok. Mára vagyok kiírva szülni.

  • Én miért nem tudok erről?

  • Dehogy nem tudsz. Görgess csak vissza a profilodon. Mit posztoltál néhány hónapja, és milyen eseményt hoztál létre mára.

  • Nincsen net. 

  • Na puff neki, legalább nem közvetíted élőben a szülésemet, hanem ott leszel és fogod majd a kezemet.

A történet leírója mellékelt egy fényképet is, amit elküldök neked. Szerintem a világ legcukibb babája.

Más. Egy idős hölgy köszönő levelet írt, mert szerinte meggyógyítottuk a magukban beszélő és fejrázogató, mindent fényképezgető tömeget. A hivatalba érkező levelek százainak kiértékelése még eltart pár évig. Mint kiderült, a lakosság nagy része már elfelejtett borítékot címezni így több száz levél még bolyong a világban.

Ja és kedves Én! Gratulálok a babához!”

Itt ért véget a levél, mely sohasem jutott el a címzetthez. De néhány nap múlva elérkezett az a bizonyos kedd reggel, azzal a bizonyos üzenettel. Wifi nincs, beszélgessetek!