A régimódi kisasszony és a tömegközlekedés
Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak! Mondta a mindenki számára ismerős hang a 78-as trolin. Minden ablak tövig kihúzva, a klíma természetesen nem működik.
-Auúúúúúú! Kiált fel valaki. –Ez fájt!
- Kisasszony vegye el a kezét, mert nem tudunk tovább menni. –szólt oda egy idős bácsi.
Újra az ismerős figyelmeztető hang, hogy záródnak az ajtók.
-Auuúúúú! Ez már tényleg fáj. Miért csinálja ezt velem?
Én szóltam! Vetette oda, az idős úr.
Ne szórakozzon már, így sosem érek haza.- mordult a kisasszonyra egy középkorú hölgy.
-Én csak……auúúúú. Megint odazárta a kezemet. Bepanaszolom majd a felettesénél a fő kocsisnál, az bizonyos.
- Süket maga! Vegye el a kezét és jöjjön, másszon le a sárga sávról, különben nem fog bezáródni az ajtó. – szólt idegesen, mégis recsegve egy hang a mikrofonba. A buszsofőr. Már minden körülötte álló utas ingerülten nézett rá.
- Szeretnék itt leszállni, csak…..auuuúúúúú. – záródott majd nyílt ki a troli ajtó negyedjére. Ennek hatására a sofőr ingerülten leszállt a buszról, és hátra vágtatott a harmadik ajtóhoz.
- Na, leszállás.- kiabált rá a régimódi kisasszonyra.- Na, végre, hogy rájött, hogy le kellene segítenie. Adja a kezét!- válaszolt a régimódi kisasszony, majd elsétált.
