15:30. Valaki megjelenik öltönyben és kalapban, vagyis teljes színpadi felszerelésben. Kinyitja az ajtót és szól: „Még van egy jelenetem, hat-hét perc és jövök”.
Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel. A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel! Mert a jó, a rossz csak szó, olyan, ami sokszor változó, de egy ismerős hang, az megmarad, máris érzed, hogy védve vagy, a dal egy biztos hely!
Általános iskolában rendezői ambíciói voltak, mivel tizennyolc évesen felvették színésznek gondolta, hogy már úgyis bent van a szakmában. „Kíváncsiság. Amellett, hogy színész vagyok, rengeteg minden más is érdekel. Majdnem ugyanannyi ideje tanítok, mint játszok és rendezek. A színház az szerelem, az mindig az első. A színészet tulajdonképpen egy orvos szakma, hiszen az is gyógyul, aki játszik és azt is gyógyítja, aki nézi. Színészként sok ember bőrébe belebújhatok. Sokkal több sorsot megélhetek, mint csak a sajátom. Sok minden változik az ember lelkében, amikor ellemzi a személyiséget, akit játszik. Szeretem, ha hagynak, hogy gondolkozzak. Inspirál a nagyon kreatív alkotómunka. Minden, ami utánzás, azt nem szeretem.”
A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el. Ha van elég szív, az sokat segít, már úgysem adjuk fel.
„Amikor fiatal az ember azt hiszi, hogy mindent tud, aztán rájön, hogy nem. Igyekeztem mindig önálló művészként szerepelni a legelejétől fogva. Mindenkit meghallgatok. Harminc éve színész vagyok, azt hiszem, tudok valamit. A tanítványaimnak sem szoktam tanácsot adni, ami után kirepülnek. Ha nem kérdeznek, akkor nem szeretek kotnyeleskedni, és ezzel én magam is így vagyok.”
Köztünk minden ember más, különös és sokfajta szokás. De hogy éjjel mindenki álmodik,
nagy bajt nem csinál hajnalig, ebben egyformák!
A tárgyak nem érdekelnek, csak emberekre tudok gondolni. Siker számomra az, ha egy növendékem eredményt ér el. Ha a tanítványaim képviselik azt, amit tanítottam nekik. Amikor az én kezem is benne van, hogy úgy formálódtak. Sikernek könyvelem el, ha tudok hatni a nézőkre, ha jól érzik magukat. Nem a Hal a tortán-ban akarok sikert aratni, azzal, hogy jól főzök valamit, de ha kifőzünk valami jót és jól játszom el, az siker.
Itt van, aki csak néz, és van, aki beszél, és van, aki segít, hogyha kimerültél. Mert mindenki erős, és életrevaló, de van, aki csak árva, és sose volt jó!
„Minden érdekel az egész világon. Nagyon szeretek utazni és világot látni. Egyvalami a gyengém: Olaszország. Itália, ókor, reneszánsz világtörténeti-és természeti dolgok. Mindig találok valamit, amit még nem láttam. Mindig kocsival szeretek menni, mint egy vándor; ott állok meg, ahol akarok; nem pedig repülővel, mert akkor nem látnék semmit. Feleségemnek égnek áll a haja, hogy már decemberben azt tervezem, hogy nyáron hova megyünk nyaralni. Szeretek aktívan kikapcsolódni. Olyan helyre menni, ahol lehet tanulni.”
Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel, és van, aki majd játszik, és sose nő fel. De van, aki majd ír, és lesz, aki zenél, és van, aki majd bátran és okosan él.
„Jellemezzen más engem. Az embernek van egy elképzelése magáról, ami nem mindig egyezik a többiek elképzelésével.” Röviden-tömören, ami kimaradt Jantyik Csabáról. Meghatározó emberek a szülei, akik olyan gyerekkort teremtettek, melyért hálás. Mindig mellette álltak. Egészen Guinness-rekordot tud enni, de vigyázni kell ezzel, mert a végén elhízik. Ha szuper képessége lenne, akkor gyorsan tudna eljutni egyik helyről a másikra. Ha van két és fél nap szünete, akkor azon gondolkodik, hogy el lehet e jutni a legközelebbi tengerpartra. Nem szereti a hosszú semmittevést, ezért csak gyorsan szeret feltöltődni. Legbüszkébb a tanítványaira. „Egészen szűz a hangulat az elején, aztán ahogy tanítom, mintha rakéta lőne ki, úgy fejlődnek és haladnak előre...Eléggé szakbarbár vagyok. Ha szabadidőm van, akkor szövegkönyvet olvasok. Ha mégis regényt olvasok, akkor az olyan, amit szeretnék megrendezni. El tudnám képzelni azt, hogy történész legyek.” Van egy különleges darab, mely harmadszorra van jelen az életében. Ez a Lili bárónő. Először kezdőszínészként Illésházyt játszotta, majd Sopronban Malomszegit és tíz éve már annak, hogy ő az Operett Színház Malomszegi bárója.
A zene az kell, mert nem adjuk fel, egy ritmus vagy jel, csak ne vesszünk most el, a zene az kell, mert körülölel, ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép!
„Most él az ember és most kell csinálni a dolgokat, de vigyázni kell, hogyan. Az ember nem tudja mennyi ideig él, és annyi időbe, amíg dolga van a földön, bele kell férnie valami jónak is.” Volt egy mesejáték, amiben egy macit alakított. Egy kastélyparkban játszották, ahol nem volt öltöző. Jobb híján bement egy családi kriptába átöltözni. Amikor elkezdődött a dala, rohant keresztül a parkon egyenesen a kriptából, fel a színpadra. „Az élet egy mese, az a jó, ha jól sül el.” Ezért kapná, az általa írt mese a Legyen jó!- véget.
Ami fontos az, hogy úgy legyen, az, hogy mindenki más milyen, a zene is csak ettől igaz, s a dal csak így lesz szép!
