A tükör

Őszi délután van. A város legforgalmasabb utcájában megáll egy taxi bejárattal szemben. Lassan, nyikorogva jár körbe és körbe a forgóajtó. Egy csinos női láb jelenik meg tűsarkakon. A forgóajtón keresztül a mozgólépcső felé veszi az irányt.

Őszi délután van. A reflektorok erős fényétől hunyorog a bohóc a porondon állva, miközben meghajol. Éljenzés közepette hajol meg újra és újra, majd lekapcsolódnak a fények.

A nő megérkezik a mozgólépcső tetejére. Gyönyörű nő, hosszú hajjal, ékszerei és sminkje kirívó; ruházata sokat mutató. Blúza erősen dekoltált, szoknyája szűk és rövid. Kinézeténél mégis az arca elborzasztóbb. Tekintete rideg és mogorva fájdalommal vegyítve.  Hosszú léptekkel indul el a női mosdó felé. Mintha lelassulna a világ körülötte.  A mosdóban minden a luxusról szól. A nő bemegy. Az ajtó becsapódik.

A bohóc elindul kifelé, miközben a beszürkült színpadon próbál rendet tenni. Összeszedegeti elhullajtott papírjait, s kifelé menet felállítja az elborult székeket. Egy hosszú, sötét folyosó halad végig, miközben megszabadul a kellékektől, amik azzá tették néhány óráig, ami volt, bohóccá. Leveszi a parókát és a bohóc orrát. Megérkezik az öltözőben s leül a tükör elé.

Egy férfi arc a cirkusz öltözőjének tükrében, egy női arc egy luxushotel tükrében. Mindketten elkezdik lemosni a sminket, amit a világ rakott rájuk.

A nő elkezdi egyenként levenni a holmijait. Gondosan összehajtogatja a ruháit.  Szoknyáját, harisnyáját, blúzát s mindent, amit visel levesz magáról. Parókáját s kirívó ékszereit ruháival együtt a cipőjére teszi. Nincs most más csak egy levetett jelmez.

A bohóc lehunja a szemét. Szeme előtt egy sakkjátszma jelenik meg. Egyik oldalon egy bohóc, másikon egy ismerős férfi. Csak egy pillanatkép volt. A férfi remegő kézzel megfogja a fehér királyt s elborítja jelezve ezzel, hogy feladta a játszmát. A színpadra ekkor sűrű köd száll mely elborítja a „győztes” bohócot.

A tükör csak áll az öltöző homályában s egy férfi ül merengve előtte. Az a férfi, aki feladta a játszmát. Egy kézmozdulattal letörli a párát a tükörről. Tisztán kivehető már az emberi arc. A tükör körül szerteszét dobálva a jelmeze. Összehajtott bohócruha rátéve a bohóchaj és az orr.

 

A nő öltözni kezd. Felveszi a farmernadrágját és a kapucnis pulcsiját, majd beköti a tornacipőjét. A nő megváltozott ahogyan a mosdó is. Mintha egy luxushotel mosdójából egy nyilvános wc vált volna. A nő most már önmaga. Rövidhajú, hátizsákos lány néz bele a tükörbe kifelé menet, majd elengedi az ajtót, ami lassan és halkan csukódik be.

A férfi egy lépcsőn elindul fel a cirkusz tetejére. Néha mintha a bohóc lépne egyet a férfi helyett. Egy-egy pillanatra a férfi visszaváltozik azzá a bohóccá, akit minden nap eljátszik. Felérve a tetőre a peremhez sétál, ahol egy tükrön a fehér király áll. Remegve bár, de felemeli a tükröt. Amikor belenéz egy fiatal lány áll mögötte. Tornacipős, hátizsákos. Odasétál hozzá, megfogja a kezét. Mindketten lenéznek egy pocsolyába. A férfi és a nő sminktelen arca látszódik benne. Aztán esni kezd. Az első esőcsepp a pocsolyába érve megzavarja a vizet, s mire kitisztul a vízfelszín nem látszik már más, csak egy bohóc és egy tűsarkús nő képe.