2019 01. 10. csütörtök ---- Táblafelirat: „Az otthon ott van, ahol megbízhatsz a wc ülőkében!”

2019 01. 10. csütörtök

----

Táblafelirat: „Az otthon ott van, ahol megbízhatsz a wc ülőkében!”

----

Talán a sors iróniája, hogy ez a két hölgy odáig és vissza volt az ország legismertebb informatikai cégének alapítójáért. Ádámnak annyi pénze volt, hogy dolgozni csak azért járt be, hogy elüsse az idejét. Mégis így esett, hogy a férfi felfigyelt rá, hogy az egyikük véleményt írt egy nyilvános WC-ről, s csodálkozott, mert egyik hölgy sem volt az a fajta, aki betenné a lábát egy ilyen helyre. Azt gondolta, jó buli lenne megnézni ezt a helyet, így felöltözött a szokásos mackónadrág, tornacipős viseletébe, ami a kocsiban pont megfelelő volt, megvette a reggeli újságot és kávét és elindult a térkép alapján a nyilvános WC-be. Csakhogy arra nem számított, hogy az aluljáró lépcsői, tekintve, hogy a csúszásmentesítés egy adott helyen később történik, mint az első baleset. Egy jókora gurulás után, a lépcső alján landolt. Mondanom sem kell, hogy tipikus városi lakókhoz illően, több tucat ember ment el mellette segítség nélkül, mert részeg hajléktalannak hitték. Bár a törvény szerint állampolgári kötelességük lett volna segíteni, de az amit gondoltak felülírta a törvényt. Eközben a mi WC-s nénink az aznapi feliratot írta fel. Amikor felállt a tábla mellől észrevette, hogy valaki van a lépcső aljába. Egyből odafutott. Ő sem számolt azzal, hogy nem csak a lépcső csúszik, de az egész aluljáró vizes, így sikeresen szerencsétlen férfin landolt. Mire a férfi ránézett, csak annyi jutott eszébe, hogy megkérdezze segíthet e. Így lassan mindketten felálltak. A férfi a térdére esett, így nem igazán tudott járni, a WC-s nénire támaszkodva elbicegett a WC-ig, ahol is elolvasta a feliratot és nevetni kezdett. Nevetés közben azonban eszébe jutott, hogy rettentően fáj a térde, ahogyan az is, hogy mindig is félve ült rá a saját WC ülőkéjére, mert nem tudta, hogyan és mivel takarítja vagy nem takarítja le a takarító nénije. Miután néhány percet ott ült, s látta, hogy a WC-s néni milyen alaposan takarítja ki a mosdókat felnevetett.

- Tudja, ha igaz a felirata, akkor nekem mától ez az otthonom.- kiáltotta be a fülkék közé.

- Ennek örülök, de siessen, mert azt az egy újságot még várják valahol.- válaszolt a WC-s néni az asztalára mutatva, ahol egy kávéfoltos újság volt letéve. Azt hitte újságkihordó a férfi, aki ezt nem cáfolta meg. Tetszett neki, hogy újságkihordónak nézték és ennek ellenére kedvesek vele.

- Magának hol az otthona?- kérdezte a férfi a feliratra mutatva.

- Hát itt.- válaszolta jó üzletasszonyként a WC-s néni. És ő a családom. Mutatott be az asztal alá, ahol egy aranyos kutyus aludt egy paplanon.

A férfi először megijedt a kutya láttán, mert hosszú ideje ült ott, de nem vette észre, és valljuk be régen nem látott kisállatot a nagyvárosban.

- Magának van?- kérdezte a WC-s néni.

- Kutyám? Nincs. A munkámnak élek.- válaszolta

- Az igen, egy igazi munka orientált újságkihordó. Bár azt hittem reggel nyolcig azért illik kihordani az újságot, mert senki sem akar eset nyolckor aznapi újságot kapni.- csodálkozott Éva, merthogy így hívják a mi WC-s néninket, aki, talán már említettem, hogy még csak negyed évszázados volt. 

- Igaza van, kicsit túloztam.- kapcsolt a férfi, hogy ő most egy újságkihordó. Megmentette az életemet! Nem tudom mivel hálálhatnám ezt meg.-váltott gyorsan témát.

- Semmiség, állampolgári kötelességem.- mosolygott rá a lány.

- Tudja mit, minden nap hozok magának egy újságot egy teljes éven keresztül.

- Rendben, de csak ha megígéri, hogy nem gurulva jön le minden nap a lépcsőn.