Ahogy azt Móricka elképzeli- a rendezői szabadság

Hogy a színházban ülő százak szerint Casca túl pocakos volt-e, azt nem tudhatom, de szerintem igen. A rendező szerint viszont nem. Ez abból is látszik, hogy a színdarabba olyan jelenetbe állított a szereplőjét, melyben le kellett magáról tépnie az inget. Talán ezt nevezik rendezői szabadságnak.
Eddigi színházi élményeim során egyet tudok biztosra mondani, szerintem nem élvezetes egy olyan színdarabot nézni, melyet már korábban filmen láttunk vagy könyvben olvastunk. Miért? Az agyunk önkéntelenül is elképzel egy alakot, miközben egy történetet olvasunk, vagy megjegyez egy arcot és egy hozzá tartozó hangot miközben egy filmet nézünk, aztán elérkezik a nap, amikor a színdarab alatt kissé kellemetlen meglepetések érnek, vagy amikor erősen kacagnunk kell egy-egy általunk teljesen máshogy képzelt szereplőn. Talán ez így is van rendjén. A rendezői szabadság minden rendezőnek jár, nekünk meg marad a nézői szabadság. Így mondjuk úgy fifty-fifty a dolog. Aztán előfordul, hogy egyes rendezők rossz néven veszik az építő kritikák, de most két lehetőség van, az ember vagy őszinte lesz vagy kedves.
Néhol egyes karakterek úgy ellentmondanak a képzeletünknek talán mert öregebbek, fiatalabbak, magasabbak, alacsonyabbak, vékonyabbak, kövérebbek, szőkébbek vagy vörösebbek, mint ahogy azt mi elképzeltük. A legtöbb író nem adott fényképet egy-egy karaktere mellé, szóval van, hogy teljesen a fantáziánkra van bízva, hogy is képzeljük el a szereplőket, aztán ezt a fantáziaképet kicsit megtépázza, de van, hogy teljesen letisztázza a színész aki előttünk állva mondja a már ismert sorokat.
Szokták mondani, hogy a szükség nagy úr. A társulatok is bizonyos karakterekből állnak, és néha-néha egy rendező is elfogult a színészeivel kapcsolatban, és ráhúz minden elképzelhető szerepet, és mivel az idő is véges nincsen sok-sok év a próbákra, mint ahogy Alfred Hitchcocknak volt, aki madarakkal játszatta a főszerepet, így néha-néha csak a rendező az aki még hiszi, hogy az a színésze jó arra a bizonyos szerep karakterének bemutatására. No se baj, a taps elkezdéséhez is elég egyetlen ember, és ki mondta, hogy nem lehet a rendező az?