Akad amit nem gyógyít meg....

Kiskoromban volt egy kedvenc mondásom, amiről anyukam letiltott. Ha valaki azt mondja, ne félj az idő minden sebet begyógyit, akkor pofozd meg és mondd neki, hogy ne félj mindjárt jobb lesz. Huszonévesen még mindig szeretem ezt a mondást. Megtanultam mi az igazság ami mögötte rejlik. Az élet iróniája. Végül is a pofon is csak egy kis ideig sajog, bepirosodik majd egyszer csak nem fáj már. Az érzelmi sebekkel is így van ez. Begyógyulnak.
Az aki egyszer az életünk része volt fájdalmak közepette eltűnik, egy napon már csak a sok emlék és a vágy marad utána , hogy egyszer majd újra...aztán eltűnik minden érzés, minden vágy. Így szelidülnek emlékké a vágyaink...így gyógyítja az idő az élet pofonjait!