Ajánlom magamat, Sára!

Aki azt mondja, hogy nem ütött mellé, az hazudik! Portré Silló Istvánról.

2016.04.04 12:37

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

...”Aki nem ütött mellé az hazudik. A legkínosabb mellécsapásom az Operettben volt. A kilencvenes évek végén a Valaki forrón szereti darabnál. Egy ütemet nem intettem a végén, a zenekar lendületből bejátszotta.. Azt hittem, hogy elsüllyedek szégyenembe” A zenekari árokból Silló István lép most színpadra!

 

Pont, pont, vesszőcske és nincs készen a fejecske. Gyerekkoromban ez nekem sosem sikerült. Szakmából a szabadnapot vezetném be, mert abból kevés van.Egyébként egy számitástechnika nélküli nap jó lenne. Amikor minden szolgáltató szünetelne. Egy jelmezbálban pingvinnek öltöznék, mert egyébként is minden este úgy nézek ki, mint egy pingvin.”

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

Fedőneve a lovas. Tíz évig lovagolt. A buda környéki lovardákban ő volt a karmester. Belsőleg Rumcájszra hasonlít. A tespsit tartja a legidétlenebb magyar szónak. Hobbija a motorozás, a motorozás és a motorozás. Ha tárgy lenne akkor motorbicikli lenne. A Guinness-rekordok könyvébe is azzal kerülne be, hogy körbemotorozta a földet. Minden embernek a földön egy könycseppet adna. Ha választani kellene, akkor egy olyan ló lenne, mely tudatában van az erejének. Egy lakatlan szigetre egy doboz gyufát, a növénytermesztés kiskönyvét, egy pakli franciakártyát, naptejet és szúnyogriasztót vinne magával.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világra jöttem, vérben és mocsokban,

A ferencvárosi aszfalton nőttem fel, két értelmiségi szülővel és két testvérrel. Nagyszerű volt. Időnként a történelem volt a kedvenc tantárgyam, időnként pedig semmi.Kiskorában villamosvezető szeretett volna lenni.” Miért nem lett az? „Négy éves korban el lehet kezdeni az embert zongoristának képezni, de villamosvezetőnek nem.”

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Élete meghatározó eseménye amikor leszerződött és az amikor elszerződött az Operettszínháztól. Ha nem karmeste lenne akkor rendőr. Ennek két egyszerű oka van. „ A bűncselekmények mindig kihoznak a sordromból. A közlekedési rendőr ugyanazt csinálja mint a karmester.”

 

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Tud hirtelen haragú lenni, de egyátalán nem bosszúálló.„Hűvös fuvallat a kánikulában ez lennék. Megfoghatatlan szakma a mienk. Szerencsére semmiféle szakmai féltékenység nem található bennem, pedig a karmesterek gyilkolják egymást a legjobban. A legszörnyűbb tulajdonság ami a világot fertőzi az a féltékenység. Ezt nem tudom elfogadni. Amikor a magánéletben magam is ebbe a hibába esek, akkor az fizikai rosszullétet okoz. Maga a zöldszemű szörny.”

 

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Se tűz, se víz - csak ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

A feladat inspirál. Amikor úgy tudom megvalósítani az előadást, ahogy azt én elgondolom, hogy a bennem lévő gondolatokat tudjam interpretálni amikor zenélek. Száz százalék siker nincs. Az tud megnevettetni, amikor olyan cinikus poén hangzik el, ami nem a cinizmusból táplálkozik. Boldogság számomra az, hogy a végén majd szembenézek mindennel és nem nagyon rontottam el semmit.”

Több lenni én nem is akartam annál,
És nem is nálatok több, csak magamnál.

Megpróbálom alkalmazni azt a nyugat-európai nézetet, hogy azért dolgozzak, hogy éljek ne pedig azért éljek, hogy dolgozzak. Ez lustaságnak számít ebben a társadalomban. Annál jobb nincs, mint amikor az ember felkeléskor rájön, hogy nincs semmi dolga. De ez nálem életkori sajátosság. Nyugalmat szeretnék, ezt szeretném végig.”

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek, jaj, nyujtsatok kezet.

Erkelben a Vígözvegy, harmadik felvonás eleje. Kiesett a jobb kontektlencsém. Fél szememet becsukva vezényeltem végig. Én nagyon röhögtem, a zenekar hülyének nézett”...Hogyan csinálja mindezt? „Kinyitom a kottát és megtanulom, mint mások egy verset.Bár egy jó kottában nincs olyan szabadság, mint egy puritán versben.”

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Az is a zene része amikor csend van. Ha nem lenne karmester nagyobb zenekarnál, akkor egy káosz lenne, mert mindenki mást gondol és mást érez.A zenekar minőségét az határozza meg, hogy minél több olyan ember legyen benne, aki minél kevesebbet hibázik. Kollektív zenei intelligenciának az egy mederbe terelése. Ez a karmester feladata..”

Örömhírt, jó hírt, vígat, kedveset
Nektek, kiket szerettem
Szelídek, szépek, búsak, kedvesek.

Két öreg karmester beszélget az idősek otthonában.

-Milyen a hallásod?- kérdezi az egyik.

- Milyen, milyen...református!

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

 

 

 

 

 

 

Vissza

Keresés

© 2015 Minden jog fenntartva.