Annyi elismerés után bemutatkozunk- operabarát-kör előadása

A barátaim mindig nyúznak azzal, hogy sohasem szólok nekik ha valamilyen kulturális programra megyek. Gondoltam ezúttal nyilvánosságra hozok egy meghívót, melyet a Józsefvárosi Galériában kaptam egy Kárpáti Attila nevű nagyon közvetlen középkorú férfitól, aki maga is a zenebarát kör tagja, mely bemutatkozására szólt a meghívó, a Ferencvárosi Művelődési Központ egy hétfő délutánjára.
Minden ismerősöm tudta, hogy megyek, de mégis csak egy barátosném kísért el.
Már a villamosmegállóban találkoztunk egy kedves idős hölggyel, aki mint kiderül nemcsak hogy ugyanarra az előadásra tartott mint mi, de ugyanattól az úriembertől kapta a meghívót mint én. Nagy meglepetésemre a kedves idős hölgy közölte, hogy az úr aki meginvitált mindkettőnket egy külföldi társulatnak neves tagja.
Belépve a terembe nagy aggodalommal töltött el, hogy 15 perccel a kezdet előtt nincs már üres hely. A központ dologózinak köszönhetően aztán mindenki megfelelő helyet talált. Egy véletlen folytán a kedves idős hölgy aki velünk utazott a a villamoson, az előadás alatt is mellénk került.
Kezdés előtt Kárpáti Attila kedvesen üdvözölt, mint mindenkit. Bár kicsit aggasztotta szerintem, amikor elmondtam, hogy én és az opera nem vagyunk túl jóban, mert szerintem a szereplők nem megfelelők, hiszen néha a testfelépítésükkel és korukkal szöges ellentétben álló szerepeket jelenítenek meg. Így fordulhatott elő, hogy én amint meghalok egy operarészletet hangos nevetésben török ki.
Emlékszem középiskolás koromban a Bánk bán kötelező olvasmány volt, és egy órára a tanárnő behozta az opera változatát. Sohasem volt rám mérges tanárnő, mert jó voltam irodalomból, de ezen az órám még rám is szolt, hogy hagyjam abba a nevetést.
Elmesélve ezt a történetet a kedves úr arcán egy pillanatra megfagyott a mosol?
Szerencsére sikerült uralkodnom magamon és az előadók is olyan formást mások voltak mint amilyeneket én azon az ominózus Bánk Bán felvételen hallottam, hogy néhány percig a meglepődöttségtől szóhoz sem tudtam jutni. Az énekesek mind mind letettek már valamit az asztalra. Azért volt néhány vicces pillanat, például amikor az egyik énekes kiment pedig ő következett, vagy amikor a mellettünk ülő néni megkérdezte hogy milyen nyelven énekelnek, és történetesen magyarul áriázott valaki. A programot javarészt idősek jöttek el megnézni. Voltak akik a párjukkal míg mások egyedül, de volt olyan is, hogy egy egész család is jött.
Valahogy minden színházhoz kapcsolódó eseményen erősen megbillentem az életkori átlagot hol felfelé, hol pedig lefelé. Hihetetlen volt amit azon a délutánon hallottam, bár meg mindig nem merek megvenni egy operaelőadásra szóló jegyet,