Házakat rajzolna egy üres papírra. Kötelező családnapot, avagy palacsinta napot vezetne be, amikor az anyukáknak és apukáknak kötelezően palacsintát kell sütniük a gyerekeknek. Columbonak öltözne egy jelmezbálban, mert ahhoz, csak egy ballonkabát kell. Titkosügynök fedőneve 008 lenne. Örülne, ha Herkuleshez hasonlítana, de valószínűleg a Macskafogó négy patkánya közül az egy picit selypítő Billy lenne.
„A jelen pillanatban kell igazán élnünk. A szó legnemesebb értelmében önzőnek kell tudni lenni, és azt kell tudnunk jól csinálni, amit éppen csinálunk. A jelen pillanatban kell önmagunknak lenni, ami nem mindig sikerül.”
Ha állat lenne albatrosz. Tárgy nem szeretne lenni inkább gyógymód. Minden embernek energiát és figyelmet adna, mely segítségével ráébredhet mindenki, mit is akar igazén az élettől. Nem érdekli a Guinness-rekordok könyve. Szeretné hallani az emberek gondolatait, de hamar megutálná ezt a képességét, mert megtudná, hogy ki mit gondol másokról és róla.
„Alapvetően a munkában sikerorientált vagyok. Nagyon szeretem, ha szeretnek. De most az a legfontosabb, hogy legyen munkám, mert haza kell vinnem a betevőt a családnak. Ha szeretnek az egyfajta siker. Ha elfogadnak az is egyfajta siker. De persze ennek is vannak fokozatai. Abban, hogy egy színpadi feladatban sikered van-e vagy sem relatív. Attól függ, hogy szimpi vagy, vagy sem, tetszett-e bizonyos megoldásod vagy sem, ki szerint énekelsz jól, ki szerint nem, ki szerint vagy jó színész, ki szerint nem; ez teljesen relatív. De azt hiszem, ha valamiben én jól érzem magam, az már majdnem siker.”
Nagyon szomorú lenne, ha egy lakatlan szigeten kötne ki, ahová természetesen a kisfiát, feleségét, egy jó kést, horgászfelszerelést, és egy mobiltelefont vinne, amivel addig hívogatna mindenkit, míg valaki értük nem menne. Kiskorában kukás, azután pap, azután pilóta majd színész akart lenni. Most színész és siklóernyőzik. „ Már nem akarok a szemétben turkálni, de azt hiszem egy színésznek az a feladata, hogy szolgáljon, akár egy pap.”
Kisfia születés sok mindent megváltoztatott az életében. Mást jelent már számára a siker és más az, ami motivál. Most már az inspirálja, hogy a gyermekének mindene meg legyen, hogy meg tudja adni a viszonylagos jóllétet, hogy a legszükségesebb dolgokban a gyermeke ne szenvedjen hiányt.
„Egy olyan családban vagyok, ami az enyém. Most nem a szüleimre gondolok, mert velük is fantasztikus volt. Büszke vagyok rájuk, mert nagyon sokat adtak nekem és az öcsémnek is. Tőlük lehettünk, olyan emberek, amilyenek vagyunk. Ez önmagában siker, erre már büszke lehet az ember. Most egy minden szempontból ideális, belső mosollyal eltöltő családi idillben lehetek, és erre nagyon büszke vagyok. Ha a munkámat nézem, akkor büszke vagyok arra, hogy azért vagyok ott ahol, és azért csinálhatom azt, ami, mert én a saját erőmből értem el mindent, nem pedig a szüleim, egy jóakaróm, egy politikai-vallási-nemi hovatartozás révén. Pusztán az én képességeim, a tehetségem és a szakmai tudásom az, ami előre vitt. „
Nem találtam igazán jó címet, de azt hiszem érdemes megnézni. Ezt a címet kapná élete filmje. Természeti jelenségként villám vagy forgószél lenne. Sorsfordító pillanat volt az életében, amikor tizenkét évesen bekerült egy színházi előadásba. Sokat ő-zik és szereti a hajat tekergetni, főként a feleségéét. Ő az, aki hosszú-hosszú perceken keresztül tudna levegővétel nélkül a semmiről beszélni.
„Őszinte vagyok. Ki szoktam mondani azt, amit gondolok. Szeretek kedves lenni és szeretek adni. Nem szeretem a felületességet. Szeretem a jókedvet és a jókedvű embereket. A bátor tetteim ahhoz kötődnek, hogy ki mertem állni magamért vagy a magam igazáért, és nem hagytam, hogy belém harapjanak, nem foglalkozva a következményekkel, vagy már a kérdéssel vállalva a következményeket, akár azt, hogy figyelj, rúgjál ki. Meg mertem szólalni, ki mertem állni az igazamért. Megtörtént a Békéscsabai Jókai Színházban, hogy feltettem egy olyan kérdést, amit nem lett volna szabad, de azt éreztem, hogy lenéznek és megaláznak, és úgy gondoltam, hogy fel kell tennem azt a kérdést.”
Legtöbbször mások a vicces szót használják rá. Hiszi, hogy a világnak legnagyobb szüksége arra lenne, hogy közelebb kerüljön mindenki a saját lelkében ahhoz, aki valójában, amiért idejött a földre. Talán nem itt tartanánk, ha mindenki a helyén lenne, mert most sokan nem ott vannak. A boldogság számára egyfajta nyugalom, béke, nyugodt lelki állapot.
„Arra születtem, hogy szabad legyek. Nehéz út volt eljutni idáig, hogy egyre kevésbé érdekeljen az, ha ezzel másikat valamilyen szinten megbántok, vagy megsértek; mert azért néha előfordul. De úgy hiszem, hogy azzal, hogy én megpróbálok önmagam lenni, azzal megkímélem a környezetemet attól, hogy becsapjak, hazudjak és átverjek embereket, vagy, olyan helyzetbe kerüljek, amibe valójában nem akarok. Az önazonosság nagyon fontos dolog. Nagyon jó az embernek önmagának lennie. Minél közelebb kerülsz önmagadhoz, annál jobban tudod, hogy mit szeretnél csinálni, és minél inkább tudod, hogy mit szeretnél csinálni, annál jobban segít az élet, az égiek, Isten –teljesen mindegy, ki miben hisz-, abba az irányba ahova menned kell. Persze választhat az ember ezer utat, ez a nehézség benne, de nem mindegyiken érzi jól magát, pedig az a cél, hogy jól érezd magad, mert akkor az, amit csinálsz, az is jó lesz. És ha ezzel segíteni is tudsz az emberekkel, az siker, akkor már jó helyen vagy.”
A portré sorait azzal a magyar sláger refrénével zárom, melyben egy kicsit megtalálhatjuk Sánta Lászlót.
Nem vagyok James, s nem vagyok Bond,
Nem vagyok túl nagy szám.
De jó a szívem, ez a sexepilem.
Buknak a lányok rám.
VÉGE!
