Az aranyhalakról

2022.04.26 08:52

 

Csak ültem a villamoson. Velem szemben egy halacska boldogan úszkált az új gazdája ölében. Jobban mondva egy fóliából készült ideiglenes otthonban. Csak néztem hosszasan s arra gondoltam, olyan az életem akárcsak az övé. Van is erről egy mondás. Sokszor vagyok boldogan ficánkoló hal, na jó inkább halacska. Mindig képes vagyok mosolyogni s olyannak látszani, akinek az ég világon semmi gondja. Mi gondja lehet ugyan egy halnak, akinek csak annyi a dolga, hogy lélegezzen s létezzen, hogy mások gyönyörködhessenek benne? Túl kicsi az "agya" felfogni a valóságot. Az ő világában fájdalom, mint olyan nem létezik, így nincs szükség orvosokra, akik értenek hozzájuk. Vagy akad-e olyan, aki józan paraszti ésszel aranyhalat akár gyógyítani? (...) Aztán ránéztem újra arra a halra. Védtelen volt, egyedül és majd belefulladt a világa szorításába. Aztán bevillant... Nem azért nincs orvos, mert nincs fájdalom, hanem mert könnyebb cserélni, mint megmenteni.

Mondják addig jó, amíg fáj, mert azt jelenti, hogy élsz. De van, hogy a lelked összeroppan. Érdekes, nem akkor, amikor a terhet cipeled, hanem amikor megérkeztél a célhoz s letetted a súlyokat. A remegő lélek látványa sokkal ilyesztőbb, mint a remegő testé. Míg utóbbinak a megnyugvás után következik valami, a remegő lélek megnyugvása a vég.Remeg a lelkem szavakért, melyek füleim nem hallottak, de szívem vágyott rájuk, s szavakért, miket hallottak s a szívemig hatoltak.Annyi remegő lélek, annyi néma sikoly, vagy mondjam úgy, tátogás? Mert a hal is csak tátog , nem sikoltozik, mert nem érez. Semelyik, egyik sem, még csak az sem amelyik velem szembe ült. Csak én gondoltam túl sokat bele. De én viszont érzek, miután elmúlt a remegés.


 

Elérhetőség

Székely Sára Honlapja szekelysara94@gmail.com