Az Élet illata ( nagypapám emlékére)

2017.02.27 14:11

 

Olyan hatéves forma kislány lehetett, rövid szőke gombafrizurával és fülig érő mosollyal. Amikor felszállt a trolira rám nézett s határozott léptekkel elindult felém, majd mikor befészkelte magát a szemközti ülésbe, amiről nem ért le a lába, megszólított.

-Szia én Sára vagyok. Téged, hogy hívnak.

Elmosolyodtam, mert nagyon emlékeztetett valakire, akit már vagy ezer éve nem láttam. A gyerekkori Önmagamra.

- És hova mész?- kérdezgetett tovább, meg se várva, hogy elmondjam neki az én nevemet.

Az anyukája rá szólt, hogy hagyjon békén engem, de biccentettem a fejemmel, hogy semmi baj.

- Megyek a Ligetbe.

- A Városligetbe? Oda én is szoktam járni a játszótérre, de te már túl öreg vagy oda, biztosan nem engednének be, akkor miért mész a ligetbe?

Körülnézve az emberek rosszalló tekintetére lettem figyelmes. Talán azt gondolták, hogy beszél ez a kislány, de engem egy cseppet sem zavart.

- Tudod én azért járok a Ligetbe, hogy érezzem az Élet illatát!

- Az élet illatát? -kérdezte kikerekedett kék szemmel s csodálkozva tőlem a kislány. Arról még nem hallottam. S amiről én nem hallottam, az márpedig nem létezik. Bár anya azt mondja, hogy ez nem igaz. A virágoknak van illata, én nem szeretem, mert mindig hapciznom kell tőle, de tudom, hogy van. A vasárnapi ebédnek is van illata, olyan illata, hogy egyből megéhezik tőle még az is, aki nem éhes. Apa zoknijának is van illata, bár az egy kicsit furcsa illat, s Brúnó kakijának is van illata. Brúnó, ő a kutyám.

- Tudo....- szóltam volna közbe de a kislány tovább folytatta. De lehet, hogy igazad van. Apa ha mérges valakire, azt szokta mondani, hogy úgy viselkedik, mintha ő illatosat kakilna, vagy valami ilyesmi. Pedig a Brúnó kakija sohasem volt illatos. És az enyém sem.- súgta a fülembe. Ránéztem és elmosolyodtam. - -Mondd csak néni, az Élet illata melyikhez hasonlít? A virág, a zokni, az ebéd, a kaki..vagy annak az illatára, amikor nyáron levesszük a ruhánkat s azokat apró manók összekoszolták büdi folyadékkal a kezünknél?

- Az Élet illata, olyan mint egy friss könyv illata; olyan mint egy fűcsomó illata, amit éppen most vágtak le; olyan mint....

-Ezek közül egyiket sem ismerem, de talán ha szeptemberben újra találkozunk, akkor már érteni fogom, mert iskolába megyek. Szomorodott, majd vidult fel a kislány egyik másodperc után a másikban.

- Talán te is érezted már az Élet illatát. Volt már, hogy nagyon- nagyon kacagtál miközben hintáztál és nem gondoltál közben semmire?- kérdeztem a kislánytól, aki tágra nyílt szemekkel bámult rám, mintha egy életre kelt mesefigurát látna.

- Igen olyan volt, és ott volt a Lajoska is, az én szerelmem, mert képzeld Nekem már az is van! Együtt járunk óvodába és Ő mindig kölcsön adja nekem az alvókáját, hogy az vigyázzon rám, amíg én alszok. Lajoskának jó illata van, olyan mint a dinós fogkrémemnek s mint a ruháimnak, amiket anya behoz a tisztagépből.

- A mosógépet hívja így.- Szólt az édesanyja, megszakítva az a szívmelengető hosszú tekintetet, amivel a lányát figyelte.

- Látod, akkor te is tudod mi az élet illata.- mondtam a kislánynak.

- Lajoska az Élet illata? Vagy a mackó illata? De a macin néha rajta van Lajoska anyukájának a parfümje. Akkor most melyik az élet illata?- szólt a kislány. Amikor ezt kimondta már az egész troli ránk figyelt és azt, hogy mit válaszolok ennek a kíváncsi-fáncsi apró emberi lénynek, aki pont olyan érdeklődéssel és szeretettel figyeli a világot mint én egykoron. Nem akartam neki csalódást okozni. Hosszú másodpercekig gondolkodtam, hogy magyarázzam el egy gyermeknek azt az illatot, melyet akkor érzek mikor a liget évtizedes fái között lépkedve szabadon engedem a gondjaim és gondolataim és engedem, hogy csak legyek; mikor nem törődve se holnappal, se tegnappal, se a mával csak azzal a lehetőséggel, hogy élhetek s érezhetem szívem minden dobbanását.

- Mondd gyorsan, mi az Élet illata. Nekem mindjárt le kell szállnom, mert a nagypapa itt lakik és vár minket finom mákos kaláccsal. Már nagyon vár minket, nem várathatom meg. Tudod nagyapa nagyon beteg, nemsokára elmegy tőlünk, de ne gondold, hogy elutazik, meg fog halni. A meghalni az olyan, mint mikor alszol, de már senki nem tud felkelteni. Ezért kell, most a nagyapához odaérni, hogy mielőtt nagyapa meghal sok-sok emlékem legyen, s mindenre megtanítson, amit ő megtanult a borzasztó hosszú idő alatt, amit már élt.

- Ne aggódj kicsi Sára. Érezni fogod az Élet illatát, de még nem most.

- Akkor mikor?

- Tudod egy nap, amikor már a nagypapa nem lesz veled,- talán sok-sok év fog eltelni addig-, s te majd utazol ugyanezen a trolin, leszállsz ott, ahol most és felszaladsz a nagypapa házába,- talán akkorra, majd te laksz már benne-. Te kinyitod az ajtót, s bár már nem lesz ott nagypapa, te érezni fogod annak a mákos kalácsnak az illatát, amit ma sütött neked. Kicsi lány, ez az Élet illata.