AZ ügyelő

Az ügyelő

színdarab színészek nélkül

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Misi bá: az ügyelő

Máté: fiatal színész aki mindig elkésik

Terka: fiatal színésznő szakadt ruhával

a rendező

Piri: a varrónő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1. jelenet

 

János: Az ügyelő. Íródott Malinovszky László emlékére és minden ügyelő tiszeletére. Emlékét megőrizzük.

 

Misi bácsi hangos bemondóba: Jó estét kívánok, hat óra harminc perc van, első figyelmeztetés!

 

Misi bácsi: Jaj, már megint késik. Jellemző. Már mindenki bent van de ő még mindig nincs sehol. Agyonütöm azt a pernahajdert….

 

Nézi az óráját, toporzékol, kinéz a közönségre

 

Misi bácsi: Hát maguk meg mit keresnek itt? Még van 15 perc míg megnyitják a nézőteret. Ej biztos az az új csibész, az új nézőteres, na megálljon előadás után adok én neki. No de üsse kő, maradjanak. Sőt ha már itt vannak legyenek szívesek ellenőrizni a szőnyeg és a székek állapotát, hogy megfelelő lesz-e az előadásra. Jut eszembe nem láttak egy tőlem magasabb, sudárabb és borotválatlanabb színészféleséget? Elég hajléktalan kinézete van, de a mai előadásnak ő a főszereplője, és még nincs itt. Jellemző, a régi nagyok mindig időben érkeznek, órát lehetne hozzájuk igazítani, de ezek a mai fiatalok. No de nem vetem én meg ezért, én is voltam fiatal. Már csak néhány halvány emlékképem van abból az időből, de tudom, hogy voltam fiatal. Olyan harminc éve, emlékszem, a Rómeót játszottam, a Robi bá , ahogy akkoriban hívtuk ő volt az ügyelő ej de sokat kaptam én a késésekért, és fizettem is katonásan. Minden percért egy fillért. De akkoriban ki bánta. Néhány perc alvásért mindent megadtunk volna, főleg egy előadás utáni mulatság után. Emlékszem azt sem tudtuk milyen nap van, azt meg főleg nem, hogy mi tévők leszünk, amikor beérünk a színházba és Robi bá szeme elé kerülünk. El sem tudják képzelni, hogy néztünk ki akkor……

jön Máté

Misi bá: Na pontosan így ( mutat Mátéra)

 

Máté: El-el-elnézést Misi bá, csak tudja a tömegközlekedés.

Misi bá: Persze, persze édes fiam, tudom. A tömegközlekedés.

Máté: Már mindenki bent van?

Misi bá: Úgy bizony, mint mindig. Ha jól számolom akkor az annyi mint négyesszázötven forint.

Máté: Mennyi? Ilyen sokat késtem volna?

Misi bá: Hát fiatalember a késés nem olcsó mulatság. De ha még itt toporzékolsz néhány percet akkor lesz ötszáz forint is.

Máté: Máris rohanok, meglátja Misi bá, ma nagyon jó formámat hozom majd. A közönség őrjöngeni fog.

Misi bá: Csak módjával fiam. Holnap is lesz előadás, és a díszletet nem szeretném éjszaka újra kezdeni.

Máté: Hát Misi bá, nem ígérek semmi, csak azt, hogy önmagamat adom majd a színpadon.

Misi bá: Na ettől félek én is.

Máté: Mielőtt elfelejtem Papus üdvözletét küldi, és azt kérdi, hogy áll e még a hétvégi horgászat.

Misi bá: Eredj fiam, előadás után megbeszéljük.

Máté: Ja és a mamus küldött egy kis palacsintát, túrósat, a kedvencét Misi bá.

Misi bá: Köszönöm.

Máté. Akkor rohanok is….

Misi bá: lassan a testtel fiacskám (nyújtja a tenyerét) a késésért fizetni kell.

Máté: Misi bá, szeretném ha nekem ha ennyi idős leszek, mint Misibá, hasonlítsak önre.

Misi bá: hogy ilyen jó memóriád legyen?

Máté: Az sem rossz, de inkább azt szeretném, hoyg anyni pénzem legyen, mint Misi bának.

Misi bá: Elárulom a titkot.

Máté: közelebb hajol Igen?!

Misi bá: Csak találj egy olyan színészt aki annyira szeret mulatozni mint te, és legalább annyit is késik. És tudod a tarifa az inflációval változik, sose add alább 10 Ft/percnél. No de menend kell, ha jól hallom már a második felszólítás volt.

Máté: Én nem hallottam semmit.

Misi bá (kiabálva) : Hat óra negyvenöt perc, második figyelmeztetés!

 

Misi bá: a csudába, hát ezzel meg mi történt. Kiégett ahogy látom. Pont most, mikor már csak 15 perc van az előadásig.

Terka: Mis bá, Misi bá elszakadt a ruhám, így nem állhatok ki. Ez borzasztó, most mit csináljak?

Rendező: Függöny…. Mondom függöny.

Terka: Így nem állhatok ki a színpadra, ki fognak nevetni. Más ruha meg nincsen. Misi bá, hogy leszek így híres színésznő, ha lyukas ruhában kell kimennem játszani. Mindenki csak nevetni fog rajtam, még a szüleim is. Képzelje Misi bá, lehet nem is mondtam, hogy ma végre eljönnek a szüleim. Ez lesz az első előadás amiben látnak majd játszani. És hiába jönnek, így nem állhatok ki.

Rendező: Függöny…. Mondom függöny. Mi az Isten folyik itt.

Misi bá: Nyugalom angyalom, mindjárt szólok a Pirinek, neki varázskeze van, megoldja egy kettőre.

Terka: biztosn tud majd segíteni?

Misi bá: Én harminc év alatt nem tudtam rajta kifogni, bármivel is bíztam meg, szóval olyan biztos, mint az, hogy az előadás után legördül a függöny.

Rendező: Függöny…. Az istenit, hol az ügyelő?

Misi bá: Itt vagyok.. mi a gond?

Rendező: MI az, hogy mi a gond? Az az átkozott függöny nem akar legördülni. Csupán enyni a gond.

Misi bá: Nyugalom fiam, mindjárt megnézem.

Rendező: Maga csak ne nyugtatgasson engem, ha redesen végezné a munkáját, akkor nem lennének ilyen gondok. Miért nem megy már nyugdíjba, maga szerencsétlen vénember, ahelyett hogy a mi munkánkat nehezíti.

Piri: Na de kérem, hogy beszélhet maga így a mi misinkkel. Nem szégyenli magát. Ő már akkor is itt dolgozott, amikor maga még gondolat sem volt, hogy meri felemelni rá a hangját. Utolsó neveletlen fráten.

Terka: Bunkó.

Rendező: Gondoljanak amit akarnak, nem érdekel. Előadás végére ajánlom, hogy legyen rendbe hozva, különben….

Piri: Különben?

Rendező: Á hagyjuk, csináljanak amit akarnak.

 

Piri: Miért hagyod, hogy így beszéljen veled?

Terka: Igen Misi bá, biztosan kirúgnák innét ezt a neveletlen tahót, ha szólna az igazgató úrnak.- Magát mindenki sokkal jobban szereti és tiszteli mint őt.

Misi bá: Hagyjátok, a szíve mélyén nem ilyen ő.

Piri: Már megint kezdi. Miért nem látod be végre, hogy ez a fiú megváltozott. Már nem az a kiskamasz aki annyi éve besétált a portán, mondván, hogy ő híres színész szeretne lenni.

Misi bá: Tudom én, de még reménykedek, hátha egyszer megváltozik.

Piri: Ő, kétlem…

Misi bá: Megkeményítette az idő. Emlékszem az első szerepére, belevörösödött a tapsba. Aztán valami félresiklott. Talán rossz társaságba keveredett, vagy a sok csalódás a nőkben, vagy a magány. Akármi is volt, de megkeserítették őt.

Terka: És most ő keseríti meg a mi életünket.

Piri: Az a jó szíved Miska.

Misi bá: Amúgy is igaza van, azt a függönyt meg kell nézni. Végül is ki hallott már olyat, hogy egy előadás végén fent ragadt a függöny.

Terka:: És az én ruhámmal mi lesz?

Piri: Ne aggódj kisasszony, néhány öltés és rendbe hozzuk, aztán csak ne ficánkolj, mert még hozzád varrom a ruhát.

Misi bá: Na azt nevezném én testhezálló szerepnek.

Piri: Misikém, a humorod a régi.

Misi bá: Ugyan Piri, mindenem a régi csak a népszerűségem egyre nagyobb.

Terka: Misi bá olyan min ha a nagypapám lenne. Ő volt ilyen kedves és mosolygós.

Misi bá: Óvatosan kisasszony, sosem tudhatod.

Terka : viccet félre téve Misi bá, mit gondol leszek valaha híres színésznő?

Piri: Minek nézed te a Misit, jósnőnek?

Misi bá: Türelem angyalom, egy napon megtalálod a nagy szerepet, amit csak neked írtak, és akkor mindenki ismerni fog. Az idő furcsa tréfákra képes hidd el. De nagyon jó tanítómester. Tudod Terkám a kis szerepek is tudnak nagy örömet okozni, és akármennyire is legyél híres én nekem mindig te leszel a kedvenc színésznőm.

Terka: Ugyan Misi bá.

Piri: És készen is vagy. Most már nem a ruhádon fog múlni a mai előadás sikere.

Terka: Köszönöm.

Misi bá. Azt hiszem a kisasszonynak jelenése van a sminkszobában.

Terka: Igen is főnök úr. Máris rohanok.

Misi bá: Aztán csak óvatosan nehogy megint a ruhád bánja a nagy sietséget.

Piri: Hiába, már nem hallotta.

Misi bá: Fiatalság bolondság.

Piri: Úgy mondod, mintha te mindig ilyen bölcs és megfontolt lettél volna.

Misi bá: Mert igenis az voltam. Az esetek nagy többségében.

Piri: Akkor az én emlékeim az esetek kicsi többségére korlátozódnak.

Misi bá: Azt hiszem lassan kezdünk, szívesen folytatnám a beszélgetést, de még van egy kiégett égő, amit sűrgősen ki kell cserélni, szóval megyek és hívom a világosítókat.

Piri: Hagyd csak ,nekem úgyis útba esik. Majd küldöm a Balut. Aztán még majd folytatjuk.

 

Balu: Mi a baj Misi bá? Azt mondták sűrgősen jöjjek.

Misi bá: Baj nincs, csak egy aprócska gond. Egy kiégett égő, méghozzá a színpad közepén.

Balu: Egy pillanat és már ki is cserélem.

Misi bá: Nem is tudom mi lenne velem nélküled.

Balu: Én igen, egy hangulatos kis színpad. A kiégettt égőre ráfoghatná, hogy hangulatvilágítás, és még meg is tapsolnák a nagyszerű ötletért.

Misi bá: A Rendező, kötve hiszem.

Balu: Ugyan hagyja már a morgóst.

Misi bá: Lehet, hogy morgós de el sem tudnám képzelni a színházat nélküle.

Balu. Nekem azért menne.

Misi bá: Tudod Balukám én már túl sok embert veszítettem el, ahhoz, hogy csak így elengedjek bárkit is.

Balu: Jó én sem úgy értettem, hogy haljon meg, de igazán kereshetne másik színházat.

Misi bá: De akkor ez a színház már nem lenne ugyanaz,a színdarabok sem lennének ugyanazok, talán mi magunk sem lennénk ugyanazok.

Balu: Ezt hogy érti Miska bá?

Misi bá: Tudod fiam a színházat az teszi színházzá ami benne történik, azok az emberek akik megfordulnak itt. Rendezők, színészek, világosítók, takarítók és mindenki más nélkül aki nap mint jár dolgozni jár ide, és természetesen a nézők nélkül a színház csak egy épület lenne díszes termekkel és bársonyszékekkel, de olyan magányos, mint amilyen egy párjavesztett hang ami elhagyja a zongorát. Tudod nekem napról napra szebb ez az épület, pedig lehet, hogy kicsit romosabb mint amikor első napon beléptem az ajtón, de minden nappal eggyel több emlék köt ide. Így szépíti meg az idő számomra ezt a makacs öreg hölgyet.

Balu: Miska bá szerelmes a színházba?

Miska bá: Mondjuk úgy, igen.

Balu: Nem szégyen az, bevallom én is nagyon megszerettem ezt a helyet.

Miska bá: Na látod. És fiam még sokra viheted ebben a világban. Talán egyszer te ülsz majd az én székemben.

Balu: Na de Miska bá, még nagyon sokáig tessék itt maradni.

Miska bá: Igenis, de tudod fiam én sem élek örökké, és azt hiszem az évadjaim meg vannak számlálva, de tudod már nem bánom, kicsit fáradt vagyok. És ha nekem kellene választanom utódot, akkor te lennél az.

Balu: Miska bá nagyon tud hízelegni.

Miska bá: Még sok mindent tudok, az idő a legjobb tanítómester.

Balu: Mondja el Miska bá. Kérem

Miska bá: Lassan a testtel. Tudod nem minden történetnek boldog a vége. Van, hogy egyszer csak véget érnek egy szempillantás alatt, és nekünk nincs más választásunk, mert ugye a színdarab megy tovább.

Balu: Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő.

Miska bá: Ugye tudod, hogy ezt előtted már más is mondta.

Balu: Tudom Miska bá, csak ez jutott hirtelen eszembe.

Miska bá: Helyes, egy színházi ember mindenre tudjon egy híres kollégája szavaival felelni. Ha pedig ez nem megy, találjon ki saját bölcsességet.

Balu: Tudja Miska bá, már van is egy noteszem amibe felírom az ilyen bölcs gondolatokat, máris szaladok érte.

Miska bá: Rendben, de mi lassan kezdünk, előadás végén majd megmutatod.

Balu: Rendben

 

Piri: No nézd a kislány megint elszakított a ruháját.

Misi bá: Fiatalság bolondság.

Piri: Bezzeg a miidőnkben

Misi bá: Ugyan Piri, régen volt már az.

Piri: Régen volt, talán igaz se volt

Misi bá: Dehogynem, minden perce igaz volt.

Piri: Emlékszel amikor a Géza a színpadon a Fogadom helyett azt mondta, hoyg feladom.

Misi bá: És erre legördült a függöny?

Piri. Mert azt hitték, hoyg itt a vége, pedig még volt egy szín hátra.

Misi bá: Végül is jól sült el, utána már nem is játszották az utolsó színt.

Piri: Talán csak mi tudjuk, hoyg mi lett a vége.

Misi bá: Sok mindent csak mi tudunk itt Pirikém.

Piri: Elmúlt az idő felettünk Misikém.

Misi bá: El bizony. Tudod amióta az eszemet tudom a színház volt az életem. Itt nöttem fel.

Piri: Itt nőttünk fel.

Misi bá: Aztán valahogy az idő…..az idő

Piri: Ez az élet rendre. Midnenki megházasodott gyerekeik lettek, és elbúcsúztak a színháztól.

Misi bá. Csak mi maradtunk, pedig emlékszem az elején tele volt a büfé.

Piri: És emlékszel a büfés Vera nénire, aki olyan szigorúan tudta mondani, hogy Hitel nincs.

Misi bá. És nem is volt.

Piri: Dehogynem a Lacika mindig hhitelbe kapott mindent, mert ő volt a kedvenc színésze a Verának.

Misi bá. Nahát ezt nem is tudtam.

Piri. Ezt nem írtad fel abba a híres füzetedbe?

Misi bá: Milyen füzeről beszélsz?

Piri: Jaj Misikém tudod te azt, az egész színhát a füzetedről beszél ide s tova 30 éve.

Misi bá: Tőle kaptam ajándékba?

Piri: A feleségedtől?

Misi bá: Mielőtt kilépett aznap este a színpadra. Azt mondta, hogy ideje végre leírnom az emlékeimet, mert akármilyen jó is a memóriám egy nap az unokáinknak csak akkor tudok majd mesélni, ha felírtam valahová az emlékeket.

Piri: Igaza volt.

Misi bá: Dehogy volt. Csak kötekedett, mint minden előadás előtt. Aztán odaintegetett Jancsikának, aki akkor 7 éves volt és kilépett a színpadra. Az volt az utolsó fellépése.

Piri: Baleset volt.

Misi bá: Tudom, mindenki tudja. De minden áldott este azon gondolkodom, hogy ha akkor elég erősen fogtam volna talán nem zuhant volna le a földre.

Piri: Nem tudhattad, hogy el fog szakadni a heveder. A szereped nem az volt, hogy szorítsd őt.

Misi bá: Akármi is volt a szerepem, talán tehettem volna érte.

Piri: Baleset volt.

Misi bá: Akármi is volt, nem fáj kevésbé a halála.

Piri:És itt maradt neked Jancsi. A mi Jancsink. És lám milyen tehetséges színészt neveltél belőle.

Misi bá: Nem volt más választása, itt nőtt fel, a színházban.

Piri: De volt, de ő miattad választotta ezt, mert szeret téged és így akarta meghálálni.

Misi bá: Meghálálni, mit?

Piri: Máshogy is alakulhatott volna. Emlékszem amikor a feleséged halála után bejöttél az első próbára, és nem tudtál dolgozni, mindenki aggódott érted.

Misi bá: No és aztán?

Piri: Aztán jött a Lévai igazgató úr és felajánlotta az éppen megüresedett ügyelői posztot.

Misi bá: Nem tudtam volna tovább folytatni a színészetet.

Piri: Tudom, mindenki tudta. De nem akartun elveszíteni.

Misi bá: Jó itt ragadtam a nyakatokon.

Piri: Mikor is volt ez?

Misi bá: Holnap lesz harminc éve.

Piri: Hogy elrepült az idő.

Misi bá: Emberek jöttek mentek. Meghaltak, átigazoltak, feladták a színészetet, családot alapítottak, önygilkosak lettek.

Piri: De valljuk be izgalmas életünk volt.

Misi bá: Mi az, hogy csak volt? Még legalább ennyi hátra van.

Piri: Neked legyen igazad.

Misi bá: Bár őszinmtén szólva én is elfáradtam egy kicsit, mondtam is ennek a Balu gyereknek, hogy átvehetné a helyemet.

Piri: Ugye most csak viccelsz.

Misi bá: Higgy nekem, több van benne, mint mutatja.

Piri: Még a könyvet is képes lennél neki adni?

Misi bá: Holnap neki adom.

Piri: Hogy micsoda?

Misi bá: Már beszéltem is a Lévaival.

Piri: Melyikkel aki harminc éve itt volt, vagy az unokája aki most itt van.

Misi bá: Holnaptól nyugdíjba vonulok. Ledolgoztam a negyven évemet. Tízet színészként harmicat ügyelőként, ideje hogy legördüljön a függöny.

Piri: Biztos vagy benne?

Misi bá: Egy ügyelő mindenben biztos, ellenkező esetben minden -féle megoldás van a fejében. Tervek az ábécé minden betűjével. A,B, C terv. Legrosszabb esetben elmegyek színikritikusnak.

Piri: Azt azért megnézném.

Misi bá: Nem is tudod, milyen rejtett képességeim vannak.

Piri: Kezdheted sorolni.

 

Jancsika: Nagyapa, nagyapa.

Misi bá: Kis unokám hát te hogy kerülsz ide?

Jancsi: Szia apa, nagyon szeretett volna látni munka közben. Én mondtam, hogy nagyon elfoglalt vagy de ő….

Misi bá: Butaság, a kis unokámra mindig van idő. Na és áll még a hétvégi pecázás fiatal úr?

Jancsi: Erre várt egész héten.

Misi bá: És képzeld lehet, hogy meglesz az új horgászbot amit kinéztél.

Jancsika: A Máté holnap is késni fog?

Misi bá: Úgy bizony.

Jancsi: Na de apa, remélem nem tanítottad meg Jancsikának az idő pénz elvet.

Jancsika: De apa, igenis az idő pénz. Szóval lehet otthon is be fogom vezetni.

Jancsi: Lassan a testtel, ahhoz anyunak is lesz egy két szava.

Jancsika: Ő támogatni fogja, mert ő sem szereti ha késel.

Misi bá: És így legalább nem kell külön zsebpénzt adnia Jancsikának.

Jancsi: Feladom. Ellenetek nem lehet küzdeni.

Jancsika: Nagyapa elmeséled azt a történetet nekem..

Misi bá: Melyiket ?

Jancsika: Tudod, amelyik végén a közönség fél órán át tapsolt.

Miska bá: Ja, hogy azt.

Jancsi: Ugyan már fiam, ugye nem hiszed el ezt a butaságot.

Miska bá: Márpedig az úgy volt.

Jancsika: Igen apa, mert amit papa mond az úgy van.

Jancsi: Én feladom, megkeresem Zolit.

Miska bá: Téged nem érdekel a történet.

Jancsi: Én már ezerszer hallottam.

 

Miska bá: Szóval mondtam már, hogy a te nagymamád volt a leggyönyörűbb asszony a világon.

Jancsika: Az öledbe ülhetek nagypapa?

Miska bá: Hát persze.

Jancsika: Folytasd papa.

 

Jancsi: Szevasz Zolikám, holnap akkor kezdjük próbálni Shakespeart.

Rendező: Jaja, csak először ezen a napon legyünk túl.

Jancsi: Zűrös bemutató?

Rendező: Zűrös darab, zűrös színészekkel és zűrös ügyelővel...ja bocsi, nem akarom apukádat bántani

Jancsi: Ugyan hagyd csak, ő is tudja, hogy már nem olyan mint régen volt.

Rendező: És még ez is, nézd csak meg. Ezek a szerencsétlenek nem bírták megjegyezni azt az egyszerű kérést, hogy tegyék rá az ügyelő nevét mindenhova ahol a darab megjelenik.

Jancsi: Hagyj csak, apát biztosan nem fogja zavarni.

Rendező: Tudom, de akkor is kellemetlen.

Terka: Mi kellemetlen?

Rendező: NA csak emlegetni kellett. Semmi olyasmi, ami magácskára tartozik.

Terka: Minden aminek köze van a darabhoz az rám tartozik.

Rendező: Magának nem a színpadon kéne lennie.

Terka: Mára végeztem, az utolsó jelenet megy.

Rendező: És mi van a függönnyel?

Terka: Milyen függönnyel?

Rendező: Hogyhogy milyen függönnyel, ami nem működik, remélem Miska megcsináltatta.

Jancsi: Megyek megkérdezem.

Rendező: Ha jót akar magának ajánlom, hogy legördüljön a függöny.

 

Miska bá: És amikor véget ért a darab legördült a függöny. A szereplők egymás után jöttek és hajoltak meg, majd közösen. És így ment ez egészen addig míg a közönség tapsolt. Úgy harminc perc is eltelt. Volt pillanat amikor a színészek is tapsoltak és a közönség is.

Jancsika: De a színészek mit tapsoltak?

Miska bá: A közönséget?

Jancsika: Miért?

Miska bá: Tudod mert egy darab sikere java részt közönségen múlik.

Jancsika: Papa, vége van már a darabnak?

Miska bá: Most megy az utolsó jelenet, még van hátra két perc.

Jancsika: Akkor szaladok, és megtapsolom a színészeket, és addig tapsolok amíg ők is megtapsolnak majd engem.

Miska bá: Szaladj egyetlenem. Szaladj.

 

Miska bá: Figyelem minden színésznek, meghajlás után ti tapsoltok, utána pedig mindenkinek jó éjszakát kívánok.

 

Miska bá hozza a könyvet, leül olvasni, majd ráborul

 

Jancsi: Apa, gyere gyorsan csinálj valamit nem gördült le a függöny.

Terka: Miska bá jöjjön gyorsan, baj van.

Piri: Miska mindenki téged keres hol az ördögbe vagy már.

Balu: Miska bá jöttem elköszönni, mára vége a melónak.

Máté: Azta mindenit, még sosem láttam ennyi bamba arcot, mint most, hogy nem gördült le a függöny. Szerintem még most is azt hiszik, hogy jön a harmadik felvonás.

Rendező: Az istenit neki, hogy ebebn a rohadt színházban nem működik semmi. Hol az ügyelő?

Jancsika: papa, papa megtapsoltak, képzeld megtapsoltak. Papa….

Jancsika: Apa, papának valami baja van.

Piri: Menjenek innen. Miska… hahó Miska

Jancsi: Apa, hallod ez nem vicces, kelj fel apa.

Piri: Meghalt.

Terka: Ne, Miska bá…

Balu: az nem lehet, engedjenek oda, megnézem

Piri: Mondom, hoyg meghalt.

Máté: Honnan tudja.

Piri: Beírta a mai dátumot, és lezárta a könyvet.

Balu: Milyen könyvet?

Máté: Te nem tudsz róla?

Balu: Hát nem igazán, de nagyon szeretném ha valaki elmondaná, hoyg mi folyik itt.

Rendező: Színházi legendák keringenek arról, miszerint egy fiatal színész, a felesége elvesztése után minden egyes előadásról mindent felírt egy könyvbe. Dátumokat, színészeket, mindent amit tudni lehetett az előadásról.

Terka: Még a titkokat is.

Rendező: Még azokat is.

Máté: De ez csak legenda ugye?

Rendező: Sokak szerint igen, de aki ismerte Miska bácsit az tudja, hogy nem.

Jancsi: Itt a könyv. Ez a mai dátum.

Rendező: Holnap egy új előadást kezdünk, biztosan az is bele van írva.

Piri: Ma volt az utolsó napja.

Máté: Hogy micsoda?

Piri: Holnap lesz húsz éve, hogy ügyelőként dolgozott. Ez a mai volt az utolsó ügyelése.

Rendező: Úgy halt meg, ahogy egy jó ügyelőhöz illik. Megvárta az előadás végét.

Jancsi: Most mihez kezdünk?

Piri: Eltemetjük tisztességben, ahogyan ő temette el meganyni barátját és kollégáját annyi év alatt, az emlékét megőrizzük a szívünkben, amíg csak élünk, ahogyan ő őrzött annyi arcot a bensőjében.

Jancsika: Mi lesz papa könyvével?

Piri: Azt Balunak szánta, azt szerette volna, ha te veszed át a helyét.

Balu: Azt hittem viccel.

Piri: Ezzel sohasem viccelt volna.

Rendező: Balu a könyv a tied.

Balu: Beleolvashatok?

Piri: Azt hiszem Miska nem bánná.

Balu: Az emlékezet könyve. Első bejegyzés 1985 aprilis 24. Az első színdarab nélküled. Várj meg kedvesem és amikor a függöny legördül utánad megyek.

Rendező: Függöny!

 

 

VÉGE