Barátom

Barátom

‌Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ne barátokat hanem emlékeket gyűjtsek, mert a végén nem azt fogom bánni, hogy ki nem volt ott mellettem, hanem azokat a pillanatokat, amiket elengedtem magam mellett. Mondanám, hogy ő volt az egyetlen barátom de mindketten tartottuk a szabályt, így nekem ő volt az emlékgyűjtő társam. Sok emlékgyűjtő társad lehet az életben, akikre mindig emlékezni fogsz, amikor megérzel egy illatot vagy ízt, meghallasz egy hangot vagy megpillantassz a szemed sarkából valamit, ami felidéz benned egy pillanatot, amikor együtt voltatok.(...) Mindig eszembe jut, amikor írok, hogy az emlékeim mindig velem maradnak s tellik majd egy kétfilléres novellára belőlük, amiből vehetek majd egy szeletet egy frissensült cipó végéből, s tudom, hogy amint eszem majd, újra és újra lepereg előttem az élet, amit éltem minden kaladjával, hibájával, groteszk pillanatával és a romantikájával együtt.(...) Minden egyes pislogással fényképezem a világot, hogy egyszer ha lehunyom a szememet vissza tudjam nézni akárcsak egy régi diavetítő vetítette filmet s hallani fogom azt a finom csikorgást amit a régi fém vetítő ad ki, s ami tulajdonképpen eltorzított köszönések és emberektő való elköszönések sorozata. Talán lesz valaki, akivel mindenkinél több emléket gyűjtessz össze de lehet, hogy mindenkinél több emlékgyűjtő társad lesz, akárhogy is úgy lesz rendjén. (...) Aztán egy napon, ha és amikor úgy érzed, hogy egy teljesen idegen világban élsz képes leszel az emlékeidből megalkotni a valaha létezett legcsodálatosabb világot. S az én világomban ott lesz ő is, aki azt mondta, hogy emlékeket gyűjtsek ne barátokat s akkor majd jól megmondom neki a magamét. Hogy az illat, a hang, a kép, amit akkor érzékeltem, amikor e szavakat mondta egész életemben arra a fájdalomra emlékeztettek amit ő okozott, mert akkor és ott nem vágytam másra, mint kimondani egy szót melyet nem engedett. Kimondani, hogy Barátom.

Olvass tovább: https://szekelysara.webnode.hu/