„A dolgok igazságát itt a „nyolckerben”, vajon az határozza meg, hogy mit gondolnak rólunk a Rózsadombon? A Turay Ida Színház Bubamara című darabjáról Székely Sára tollából.
A világegyetem talán legalapvetőbb egysége a szívdobbanás. Egyformán dobban minden emberi szív. A szívnek nincsen színe. Nincs fehér szív s nincs fekete szív, csak szív van és ember. Ugye, milyen szépen hangzik? Sajnos a mai világban ez jóformán senkinek nem számít. Így fordulhat elő, hogy hirtelen betelik egy állás, amikor meglátják, hogy a munkára jelentkező cigány. Szabolcs megyében ahonnan én jövök, mindennaposak az ilyen esetek, így már ismerős volt a darabban felvetett példa. Gyakran hallunk cigányozást, büdös cigányozást, bárhol éljünk is az országban. Ha pedig túllépük országunk határait akkor magyarozást, büdös magyarozást hallunk, aztán nagyobb léptékkel büdös európai, büdös afrikai, büdös amerikai megszólításokkal találkozunk. Rassziszta társadalomban élünk, melynek alapvető tanítása, hogy mindenki aki nem olyan, mint mi, vagyis más, az rossz, alacsonyabb rendű és megvetendő. Jó példa erre egy mondat a darabból, ami megragadta a figyelmemet: „Bármit kinézek a szemüvegesekből!”. Nem tűnik rasszistának ugye, de máris megkülönböztet valaki, egy olyan dolog miatt, amiről nem tehet.
A darab számomra legkedvesebb jelenete egy kungfu mozdulatsorral indul, de örök tanulságot tanít meg. Győri Péter Zerge Tanár úr szerepében megtanítja a diákokat, hogy vannak dolgok, melyekről nem tehetünk, de az, hogy miként gondolkodunk róluk, az igenis rajtunk áll. Erről a jelenetről Cyrano Orr monológja jutott eszembe, mely mosolyt csal az ember arcára, de mire véget ér meghal valaki. Pont ezt éreztem, miközben néztem a darab ezen részét.
Ha tehetném, legszívesebben leírnék mindent, amit ez a darab adni tud, de ahhoz, hogy bevésődjön a lényeg, mindenkinek magának kell végig néznie. Hogy miért? Vannak nézők, akik akkor is nevetnek, ha éppen senki számára nem volt vicces egy adott mozzanat, mégis Neki jelentett valamit. Ezért, röviden. Minden ember maga járja végig az utat kéz a kézben egy színházi darabbal, s hogy mennyit tanul az út során, az csak rajta múlik, sohasem a darabon.
„Remélem holnap egy jobb világban ébredünk!” Jelenti ki vagy inkább Istentől kéri Zalán, aki jellemfejlődését, és a cigánysághoz való hozzáállásának változását mutatja be a darab. Sövegjártó Áron nem csak tanító jelleggel, de magas minőségben játszotta el ezt a szerepet.
S marad a félsz mindkét oldalon. Kurkó József Báró szerepében képviseli a cigányság megannyi félelmét azzal szemben, hogy a hozzá közel álló embereket elveszik tőlük, ellenük fordítják, és arra kényszerítik, hogy megtagadja a származását. Jelen esetben Zalán szerelme elveszi tőle Bubamarát. Míg Hűvösvölgyi Ildikó Irénnek, Zalán édesanyjának szerepében azért aggódik, hogy a fia elkezd majd lesüllyedni, ha cigány barátai lesznek, s biztos benne, hogy az értelmiségi család semmiképpen sem fogja tudni befogadni a közéjük kerülő cigánylányt. A darab az érem mindkét oldalát bemutatja, ettől lesz igazán élet szaga az egésznek. S ekkor döbben rá Báró, hogy a cigányság és a magyarság közötti falat mindkét oldalról bontani kell.
Érdekes út vezet a Turay Ida színház felé. A huszonnégyes villamos. Valakinek nem mond semmit, de valaki tudja, hogy nem egy „elit” járat. Már csak egy kérdés maradt. Tanított e Nekem a darab annyit, hogy amikor hazafelé a villamoson leül mellém egy cigány, máshogy mondva roma ember, akkor amellett, hogy ne húzódjak el tőle, ne nyúljak a táskámhoz, s még csak nem is gondoljak arra, hogy biztosan tolvaj.
A darab tanító jellege mellett megőrizte azt a hétköznapokban is tapasztalható humort, mely oldotta azt a jó feszültséget, mely a mondanivaló mélysége okozott. Előkerültek a kannák, melyen Báró dobolni tudott, előkerült a csettintés, s a virágmintás pergős hosszú szoknyák….Maga az élet volt a színpadon, a nagybetűs élet. S hogy talán az életet néha kegyetlenség színre vinni? Talán igen, talán nem. S talán a legszörnyűbb dolog, hogy azok közül az emberek közül, akik látják ezt a darab, nagyon kevesen értik meg, hogy rólunk szólt, nem másról, nem arról a bizonyos színjátszókörről, hanem a társadalomról, melyben napról-napra mindenki játssza a megszokott, jól bevált szerepét.
"És e g y emberből alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak a föld egész színén..." Biblia, Cselekedetek könyve 17.fejezet 26.verse
A képen: Szilvási Judit /Vivien szerepében/,Jómagam, és Pásztor Máté /Szenyó szerepében/