Don't save Me! /Ne ments meg

Don't save Me! /Ne ments meg
2020.12.05

A világ talán egyik legnehezebb dolga nem segíteni valakin. Az ember belepusztul, amikor látja, hogy valaki, akit nagyon szeret egy olyan lejtőn indult el, melynek a vége egy olyan mély szakadék, melyből nincs kiút. Mégis joga van hozzá, hogy lefelé száguldjon, s még élvezze is ideig-óráig, amíg rá nem ébred mi lesz a sztori vége. Pedig a szakadék, mely egyre mélyebb, egyre több embernek jelentett megoldást.

Mindenki hordoz magán valamiféle üzenetet. Szeress, ölelj át szorosan, most hagyj békén. A legfájóbb mégis a ne ments meg üzenet. Nem megmenteni nehéz valakit, hanem meg nem menteni.

 Talán éppen ezért kapjuk magunkat nap mint nap azon, hogy túlléptünk egy határt. Van egy láthatatlan határ, melyet egy napon mindenki előtt látható lesz, ugyanis mindenkinek joga van úgy élni az életét ahogyan akarja. A legnagyobb jóindulattal sem léphetjük túl a szabad akarat határvonalát. Isten sem teszi meg. Hogy mi is a szabad akarat? Anyáinktól megtanulhattuk már, amikor azt mondták, hogy: Édes fiam, ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz.

Emberként harcolunk másokért, vagy mondjuk úgy, harcolunk mások problémáival. A szeretetet használjuk indítékként és mentségként arra, hogy beleavatkozunk mások életébe. Ösztönösen harcolunk egymásért a gonosz ellen, s talán saját magunkat áldoznánk azért, hogy egy másik embert boldognak lássunk. Nem lenne nehéz áldozat, mert minket is boldoggá tenne. Nehéz az, amikor ezt nem tehetjük meg.  Talán a sors iróniája ez is. Cserébe végig nézhetjük, hogy korcsosul el egy ember, hogyan teszi tönkre magát és hogyan végzi úgy, mint önmaga valamikori rémísztő más.

Talán egyszer kegyes lesz az élet hozzánk s valaki odasétál majd hozzánk, miközben mi annak a szakadéknak a szélén táncolunk, ahová azok kerültek, akik arra kértek, hogy ne mentsük meg őket, s a szakadék szélén valaki hozzánk szól, még ismeretlenül is, és arra kér: ments meg. 

Olvass tovább: https://szekelysara.webnode.hu/