Egy borderlineos kedvenc embere

Minden borderlineos FP-je!

Ezt a két betűt együtt néhány hete hallottam a krízis osztályon, de sok mindent megmagyarázott az életemben. Az FP vagyis favorite persone (kedvenc ember) egy olyan személyt takar, aki az életed középpontjában áll. Mondanám, hogy jó értelemben, de ez a tipikus iskolapéldája annak, ha valaki emberfüggő.

Az én Fp-m most egy orvos, de nagyon durván befolyásolja az életemet anélkül, hogy tudna egyáltalán arról, hogy mi van az én fejemben. Amíg bent voltam a krízisen és minden nap láttam majdnem addig madarat lehetett volna velem fogatni. Amióta kijöttem folyton arra gondolok, merre lehet és mit csinálhat. Vagyis pontosan tudom, hogy a belvárosban dolgozik a korházban  a nap nagyrészében, de ott akarok lenni vele. Soha nem beszéltem vele úgy igazán mindig csak láttam. Tudom furcsa, de nem vagyok ezzel egyedül.

Az idealizálásról röviden annyit tudok elmondani, hogy olyan tulajdonságokkal ruházunk fel embereket, amivel nem biztos, hogy rendelkeznek. Olyannak akarjuk látni őket, amilyennek mi elképzeltük. Sajnos a legtöbb ilyen ember egy borderlineos életében egy nárcisztikus ember, aki gyakran szadista és terrorizál lelkileg és fizikailag is. Elhiteti, hogy semmit nem érünk. Sajnos rengetek ilyen kapcsolatot láttam már, ahol javarészt a lányok bántalmazva voltak minden területen mégis ragaszkodtak ahhoz az emberhez, aki bántotta őket. A nárcisztikus párok elhitették velük, amit alapból éreznek a személyiségzavar miatt, hogy nem érnek semmit s nem kellenek senkinek csak neki.

Függeni másoktól. Ez a legrosszabb része talán a favorizálásnak. Attól függően, hogy a „kedvenc emberünk” hogy bánik velünk nekünk olyan lesz a hangulatunk. Ha az az ember kedves és mosolyog, akkor mi is boldogok leszünk. Mindig ennek az embernek a közelébe akarunk lenni bármi áron, így néha az illem határait átlépve keressük vele a kontaktot. Tudtunkon kívül még zaklathatjuk is a másikat, hiszen mi mindent megtennénk, hogy foglalkozzon velünk. Hisszük, hogy vagyunk annyira értékesek, hogy ha megismerne minket akkor vagy belénk szeretne, vagy a legjobb barátok lennénk. Én is ezt hittem, minden alkalommal.

Az én esetem nem mindennapi. Amikor mondtam a pszichológusnak, hogy odáig meg vissza vagyok a dokiért, azt mondta, hogy sok fiatal női betegtől hallotta már ezt. Akkor azt éreztem összezuhan a világom. Amikor láttam a fiatal pszichológus lányokat, akik vele dolgoznak erős irigység fogott el és meg tudtam volna halni, hogy mennyire jelentéktelen vagyok hozzá képest, amiért nem vesz engem észre.

A másik szituáció, amit tapasztaltam, hogy amint felismertem, hogy valakinek kezdek nagyon sok lenni és nagyon tolakodó megkértem, hogy tiltson le, hogy ne tudjak neki írni. A doki, akiért odáig vagyok ő maga tiltott le, amikor egyszer küldtem neki egy üzenetet. Talán ezzel tette a legjobbat nekem.

Nemrégiben tapasztaltam mi történik, ha két embernek ugyanaz lesz a kedvenc embere. Háború. Pszichikai hadviselés és áskálódás egymás ellen. Érdekes dolog, hogy két barát mennyire össze tud veszni egy harmadikon. Talán ez annak a következménye, hogy igyekszünk kisajátítani a kedvenc emberünket magunknak.

S hogy meddig tart egy ilyen rajongás? Addig, amíg nem jön valaki más, akiért jobban rajonghatnánk. Mert sajnos ilyen a kedvenc ember dolog, amilyen könnyen jött olyan könnyen átszáll más emberre. Sokat gondolkodtam, hogy mit tennék ha az én kedvenc emberem azt mondaná, hogy igyunk meg egy bambit együtt, vajon elmúlna-e a rajongásom. Hát ha megteszi, akkor elmesélem.

Nem könnyű így élni az életet, hogy függsz valakitől, főleg ha az az ember bánt téged. Akkor sem könnyű ha nem bánt csak egyszerűen nem is tudja vagy nem akar tudomást venni róla, hogy létezünk. Szenvedünk mindkét esetben.  De vannak jó történetek is, amikor a kedvenc emberünk a barátunkká válik, de akkor meg kell küzdenünk a személyiségzavarral, amivel pillanatok alatt tönkre tehetjük amit addig feléptettünk.

Néhány szó azoknak, akik kedvenc emberek lettek. Talán azt érzed, hogy sok és megfulladsz attól, hogy valaki el akar halmozni a szeretetével, de hidd el nem akar tudatosan bántani téged, sőt! (…) Mindenki küzd valamivel, ő éppen azzal, hogy nélküled is tudjon létezni és ne te járj állandóan a fejében vagy az, hogy írjon neked vagy keressen más módokon. Ilyenkor nem vágyunk másra csak odafigyelésre és szeretetre, mert a mi szeretetigényünk sokkal nagyobb mint egy mentálisan egészséges emberé, hiszen bennünk ott a gondolat, hogy nem érünk annyit.  Ha nem ütközik akadályba próbáld megismerni azt, aki szeretne megismerni téged. S ezt most úgy írom, mint valaki, akinek van kedvenc embere.

Ha reális szeretnék lenni (…) szeretnék, de nem tudok, mert fogalmam sincs, hogyan gondolkodik egy mentálisan egészséges ember. Csak annyit tudnék mondani, hogy tudom, hogy ilyesztő, de ha beleásod magad a témában megérted mennyire szenzitívek is az FB-vel rendelkező emberek.