Egy függőt szeretni

A mi történetünk nem egy hosszú, romantikus történet boldog véggel, hanem maga az élet. Lassan 8 hónapja, hogy a mentők másodszorra már nem tudták újraéleszteni s elment, majd 3 hónapra rá elment az édesapja is. Szeretni őt nehéz volt, nagyon nehéz s segíteni nem voltam elég erős. Édesapám, nagybátyám és a nagypapám is alkoholproblémákkal küszködött csakúgy, mint Ő. Talán ezért akartam megmenteni, mert volt kitől.

Az első találkozás

Emlékszem a krízis osztályon néztünk éppen mesét, amikor egy fiatal részeg fiú betántorgott a képbe és rámutatott a tv-re, s azt mondta, hogy ő ezt ismeri. Én megjegyeztem, hogy ez nem az, amit ő mond, de hajthatatlan volt. Majd mondták neki, hogy menjen tovább a zárt részlegre. Néhány nap múlva átkerült a nyíltra s neki fogalma sem volt arról, hogy én ki vagyok, míg én tudtam. Józanon kedves volt és figyelmes. Elmesélte, hogy találkozott egy lánnyal, akit még soha nem csókolt meg senki s ő megcsókolta és neki adta a pulóverét. Nagyon boldog volt. Nem beszélgettünk sokat személyesen a krízis osztályon, csak bejelöltük egymást facebookon s mivel jól kijöttünk s megértettük egymást így elkezdtük felépíteni a barátságunkat. Emlékszem elmentünk sétálnia a Kisserdőbe, ahol csináltam róla egy képet. Azóta is az a profilképe facebookon.

Az érzelmi kötődés

Este volt s éppen az Agymenőket néztük, amikor szóba került az első csók. Ekkor én még soha nem csókolóztam senkivel s én ezt is elmondtam neki. Ő abban a pillanatban megcsókolt. Ez után sokszor hallottam tőle visszavágásként, hogy az unokáimnak azt kell majd mesélnem, hogy egy drogos alkoholistával csókolóztam először.

Egyik vasárnap nagyon rosszul lettem, hívtam a krízis osztályt, hogy bemehetek-e, de mivel nem vették fel a telefont hívtam M-et, mert tudtam, hogy ő is bent van. Ő átadta az orvosnak s így kerültem be mellé a krízisre. Sokat beszélgettünk, míg egyszer csak kiderült, hogy bár ő függő ugyanaz a betegsége van, mint nekem, így mondtam, hogy kérjen az orvosától egy pszichológust, akivel beszélgethet erről. Mindig is fekete báránynak érezte magát azok miatt, amiket csinált.

Nem kapott pszichológust. Én ezért nagyon csúnyán leveszekedtem az orvosát, aminek az lett a vége, hogy én, ő, az orvosa és az én orvosom a főorvosnál kötöttünk ki. Az ő kezelését megrövidítették. Erre nagyon bedühödött beleütött az ajtóba. Rohant utána az orvosa s én is.

E-mailek a betegjogi képviselőnek:

2021.ápr.14 10:24

Kedves … ! 

Egy kedves barátommal együtt a krízis osztályon vagyok. Hivatalosan alkoholproblémái miatt vették fel de borderline szindrómája van. Hiába kér a kezelőorvosától az nem ad neki egy pszichológust akivel beszélgethet hanem azt javasolta hogy beszélgessen velem sokat. S azzal nyugtatta hogy elengedik jövőhéten s ha kimegy innen keressen magának pszichológust. Hiába mondta el a tüneteit azt mind a korábba alkohol és drogproblémáira fogta az orvos. 

Kérem segitene hogy kapjon egy pszichológust a barátom? 

2021.ápr.14 14:24

Kedves …! 

Mivel irtam Önnek ezért pénteken hazaküldenek. Azt mondták választhatok másik korházat ha itt nem tetszik a kezelés. 

Közben az állapotom nem változott s az öngyilkossági gondolataim megmaradtak. De azt mondták hogy tulléptem a határt.

Folyamatosan azt mondták hogy feljelentgetem őket. 

Nem éezem hogy azt tenném csak segitettem egy barátnak, s most emiatt mehetek haza.

2021. ápr.14 16:23

Kedves …! 

A barátom kezelését is leállitják miattam s hazaküldik pénteken.

Saját magának kell a kezelést befejeznie.

Kérem ha tud holnap jöjjön be

 Én sulyos depressziós epizódban vagyok a barátom pedig visssza fog esni.

A válasz: 2021. ápr 15. 8:43

Kedves …, a hazabocsátásukba sajnos nem szólhatok bele, ezt a kezelőorvosaik döntik el. Az otthoni (területi) pszichiátriai gondozóban lehet addiktológiai vagy pszichológiai tanácsadást, gondozást, további terápiás segítséget kérni, ha van rá kapacitásuk a járványügy alatt, talán csoportos pszichoterápia is van. Beszéljék meg a területi gondozóban a fenti kérdéseket.

Üdvözlettel: …… dr. betegjogi képviselő

Tudni kell azt, hogy az én betegségem egyik tünete a falcolás, amit soha nem csináltam életembe azt az egy napot kivéve. Mivel egy körömreszelővel estem neki a bőrömnek csak felületi sérüléseim voltak, de megmutattam az ápolónak, akinek szólnia kellett az orvosomnak. Akkor mondta az orvosom, hogy áttesznek a zárt osztályra, s akárhogy rúgkapáltam s hazudtam azt, hogy allergiás vagyok a haloperidolra átvittek a zártra. Az orvosom azt mondta, hogy ha együttműködőm akkor nem kötöznek le, szóval gondoljam át, hogyan viselkedem. A haloperidol hatott, viszont én nagyon nyűgös voltam. Nem vettem észre, de eltelt egy nap, M pedig mivel a nyílt osztályon volt amilyen gyakran csak tehette üzent nekem, hogy menjek a dohányzó ablakához, amit meg is tettem és adott egy csókot. Soha nem gondoltam, hogy ilyen helyzetbe kerülök valaha. A doktornő felhívta édesanyámat, hogy beleszóltam egy betegtársam kezelésébe s felülírtam az orvos döntését, amit később a zárójelentésembe is beleírt. A doki után hívtam édesanyámat, aki ekkor már nagyon dühös volt rám. A zártosztályon töltött nap mind a mai napig Flash backként visszatér. Az agyamat azzal nyugtattam, hogy ez nem valóság csak álom, de nem az volt. Másnap az Ő dokija volt vizitelni. S legszívesebben megmondtam volna, hogy mit gondolok, de nem volt erőm megszólalni. Csak annyit hallottam, hogy mondta a nővér, hogy egész nap aludtam csak.

Részlet a zárójelentésből, melyet akkor kaptam (helyesírási hibák nem kerültek általam javításra):

„2021.04.14.-én a beteg többszörösen is keretet sértett, mivel egyik betegtársa kezelésébe határait túllépve beleavatkozott, annak kezelõorvosát becsmérelte, viselkedése kritikátlan, keretsértõ, idõnként provokatív volt, az osztály által nyújtott kezelést leértékelte. Osztályvezetõvel, az érintet kezelõorvosokkal és pszichológussal, ill. az érintett betegtárssal történt közös megbeszélést és megállapodást követõen a beteg falcolt, majd folyamatos öngyilkossági szándékot hangoztatva a beteget közvetlen veszélyeztetõ magatartása miatt megfigyelõ részlegünkre áthelyeztük, melyrõl édesanyját is értesítettük és a történtekrõl felvilágosítottuk. Megfigyelõ részlegen a beteg magatartása nyugodttá, együttmûködõvé vált, szuicid szándékot már a továbbiakban negalt, korábbi magatartásáért elnézést kért. A beteget a mai napon pszichésen kompenzált állapotban osztályunkról emittáljuk, további rendszeres kontroll céljából a ter. ill. Pszich. Gondozóban jelentkezzen kezelõorvosánál és pszichológusánál.”

Néhányszor találkoztunk személyesen, ilyenkor mesélt arról éppen, hogy alakul az élete. De valahogy az alkohol, a gyógyszerfüggőség ott voltak a sorban. Én igyekeztem kihúzni ebből, ahogy az orvosok is, mert sorozatosan úgy került be, hogy alkoholizmusból szeretne kigyógyulni, de soha nem sikerült. Mindeközben rettegett attól, hogy a nagybátyja példáját követve egy nap öngyilkos lesz. Néha meg fenyegetőzött ezzel.

A mi kapcsolatunkra nem létezik megfelelő szó. Én meg akartam menteni őt, ő pedig, ha velem volt jobb ember akart lenni, ha a barátaival, akkor ellenség lettem.

Emlékszem egy szombaton elhívott magukhoz. Imádta a kaktuszokat s meg is mutatta, ahogy a kutyáját is. Ekkor láttam először a feketére festett szobáját, s a sorakozó boros üvegeket. Majd elindultunk sétálni. Elmesélte, hogy kiskora óta el-eljárt sétálni. Azt hittem most valami változik, majd kinyitotta a táskáját s ott volt benne a borosüveg. Ahogy sétáltunk ő egyre részegebb lett én pedig menekülni akartam. Amikor ivott csak a halálról tudott beszélni, egy idő után már elfáradtam s azt mondta, hogy akkor én is megölöm magam, ekkor bedühödött s megszorongatta a nyakamat. Akkor láttam, hogy a szeretete milyen hirtelen át tud csapni agresszióba. Aztán pedig hazaérve betakargattam és olyan békésan aludt, mint egy csecsemő. Én pedig álltam és néztem őt. Mind a mai napig eszembe jutnak ezek a pillanatok.

A korházak

Amikor én kikerültem a tártól ő pedig a krízisről elhatároztuk, hogy együtt rendbe jövünk, mert együtt elég erősek vagyunk. Így elkezdtük először a Borderline-os csoportokat felkeresni. Ez a két bejegyzés vallomás, ami tőle megmaradt: (helyesírási hibák nem kerültek általam javításra, mert úgy szerettem volna ezt közölni, ahogy ő megírta)

2021. április 18. „Sziasztok. Nem is tudom hol kezdjem lehet kicsit hosszúra nyúlik... M. vagyok 23 éves és hivatalosan először tavaly novemberben diagnosztizáltak érzelmileg labilis személyiségzavarral. Előtte sok évig pánikbetegséggel és depresszióval kezeltek amit elvileg a sokéves drog és alkoholfüggőségem alakíthatott ki de nem tudom kételkedem ha sosem használok semmit és 12 évesen amikor felfigyeltek arra hogy más vagyok és már depressziós illetve falcoltam magam kisebb lopásokat követtem el rengeteg fura gondolatom volt illetve szórtam a pénzemet minden feleslegesre(itt még csak nem is dohányoztam és nem éltem semmilyen szerrel) a Bókay gyermekpszichiátriáján akkor hogy alakul az életem..... Aztán rá 1 évre jöttek a drogok főként amfetamin és fű aztán az extasy mindenféle dizájnerdrogok hallucinogének ópiátok egyszóval kb minden ami létezik a legolcsóbb biófűtől meg benzinszipuzáson át a kokainig és mdma kristályig... vannak olyan szerek amikről még az addiktológus se hallott én meg évekig függtem rá.... de ez nem büszkeség... 2016 elején az első pánikrohamot amit valószínűleg a sok bulizás goa party és eszeveszett cuccozás váltott ki szóval ezt követően már iskolába sem tudtam járni mert mindenhol paranoiás voltam éreztem hogy figyelnek és 1 megállót nem tudtam megtenni villamossal mert elkapott a halálfélelelm. Felkerestem egy pszichiátert akkor citaloprámmal később eszcitaloprámmal kezelt klonazepám kiegészítéssel ez ment egy darabig de én ugyanúgy cuccoztam mellette illetve rettentően kényszeres lettem.2018tól teljesen gyógyszermentes voltam majdnem fél évig aztán kezdődött elölről. onnantól xanaxot kaptam és paroxetint a kényszeres gondolataimra cselekvéseimre illetve mirzatent az esti elalváshoz mert az altatók nálam valahogy nem hatottak.tavaly decemberben eléggé ráfüggtem az ópiátokra és már jó 4éve alkoholista is voltam a munkámat elvesztettem és a pánikrohamok és a hirtelen hangulatingadozásaim és ürességérzés miatt ha nem ittam legalább 1 liter bort a házból sem tudtam kilépni... Itt a dokim már nem tudott segíteni és beutalt kórházba ahol a diagnózisomat amit vittem ugye a beutalón rajta volt a politoximánia a pánikbetegség és az érzelmileg labilis személyiségzavar is de mégis csak egy drogos alkoholistaként kezeltek 7napot zárt osztályon voltam aztán 3at nyílton kijöttem és a spanglizáson kívül aztis ritkán leálltam mindennel az ivással is tartott jó másfél hónapig aztán megint visszaestem megint bekerültem kórházba nemrég és ismét csak egy drogos alkoholistaként kezeltek.... Volt valaki mellettem szerencsére aki segített valamennyire megérteni ezt a betegséget és sok mindent megértettem amit az elmúlt években csináltam hogy ez mind a borderline miatt volt.... Jelenleg fokozom le a gyógyszereim az eddigi 2 mg rivotrillból 3x lesz 1-1-2 a paroxetinből napi kétszer 30mg tiapridalból 100 mg napi 3szor és este egy 45 mg-os mirzaten. Úgyérzem félrediagnosztizáltak és nem foglalkoztak velem a kórházból is hazaküldtek és most itthon szenvedek...folyamatosan rémálmaim vannak és ha felkelek nehezen vagy egyáltalán nem tudok visszaaludni... de ez már évek óta így van szedem a gyógyszereim. 9 napja tiszta vagyok de sokszor úgy érzem nem hatnak főleg most hogy mától kezdtem el csökkenteni. Rettentően üresnek érzem magam kb a kávé tart életben és rengeteg dohányzás meg néha egy joint ha nagyon depressziós vagyok. Egyik pillanatban még pörgök mint az állat tökjó kedvem van a másikban legszívesebben meghalnék. a környezetem nem igazán érti ezt a dolgot és segíteni sem tudnak ezért bátorkodtam ide írni mert folyamatosan szuicid gondolataim vannak és nem tudom kezelni a hirtelen hangulatingadozásaim és a szeretethiányomat. Szívesen hallgatnék meg tanácsokat vagy leírásokat ha valaki esetleg járt vagy jár hasonló cipőben mint én....”

vagy jár hasonló cipőben mint én....”

2021. május 8. „Sziasztok. Ismételten nem tudom hogy álljak neki ennek a posztnak elég sok gyógyszer meg pia meg spangli van már bennem de úgy érzem ki kell írnom magamból itt mindig pozitív visszajelzéseket kaptam eddig.Szóval adott hogy hétfőn sűrgősen pénzhez kellett jussak ezért kölcsönkértem egy rokonomtól de már előtte is ittam egy felest meg egy sört aztán ott pálinka meg bor majdf este megint visszaestem avgyis délután extasy.... másnap mennem kellett volna dolgozni de ittam egész este és estem egy hatalmasat egy idióta sofőr miatt a wesselényin és marhára bedagadt az ujjam illetve fáj is azóta is és kedd reggel felhívtam a főnökömet azóta már részegen fájdalom csillapítás céljából ő már akkor levágta hogy visszaestem.... mondta hogy fura a hangoim.. épp unikum és spangli hatása alatt voltam aztán hazamentem és megint be ekiztem... aznap még tök elvoltam iszogattam segítettem anyumnak fát vágni ilyenek... de azóta totálisan magamba vagyok zuhanva teljesen üresnek érzem magam folyton rémálmaim vannnak azóta is napi 2liter bort meg szedem a gyógyszereim illetve sokszor beveszek plusszba egy 2milis rivót azóta találkoztam egy régi cimborámmal elkellett volna már menjek az ujjammal is a sebészetre mert marhára fáj de most úgy hogy felborultam biciklivel leszakakadt a lánc amit később elhagytam és ha a cimborám nincvs ott szerintem túl se élem mert elütnek(szerintem megzúztam) a bordám 2deci vodka 7deci kevert meg 1liter bor és 8 sör meg a napi gyógyszereim plussz 2mg rivotril....állítólag ötször estem össze amire én nem is emlékezem.... itt van előttem 1liter bor vagy 5féle különböző gyógyszer.... antidepresszáns, ssri gátló, nyugtató, neuroleptikum satöbbi.... teljesen üresnek érzem magam alap járat egy liter bor hogy csak beszélghetni tudjak normálisan.. fáj mindenem de 2napig mert beájultam a pia miatt nem vettem be az esti gyógyszereim és nagyon depressziós voltam egésznap csak feküdtem az ágyamban és aludni próbáltam be akarok vonulni .milyen 1.2hónapos kezeléseket ajánlotok direkt borderlinera? csak itthon a kutyám a spanglim és a a kaktuszaim mellett érzem jól magam teljesen aszoc lettem....

Nekem nem voltak más eszközeim csak azok a helyek, ahol már jártam, így kértem időpontot a SOTE borderlineosoknak tartott 1 hónapos terápiájának elbeszélgetésére. Már, az édesapja és a nagypapája együtt jöttek. Akkor láttam először, hogy a család mellette áll, annak ellenére, hogy rengeteget szenvedtek azok miatt, amiket elkövetett. Sajnos egy újabb csalódás volt, amikor a beszélgetés végén elmondták, hogy 6 hónap absztinencia kell, így átirányítják a Nyírőbe, ahol van alkoholistáknak megfelelő kezelés. M azt mondta, hogy oda csak börtöntöltelékek járnak s nem hajlandó oda menni, inkább összeszedi magát s majd egyedül leszokik. Tudtam, hogy nem fog menni, de minden egyes csalódással egyre ingerültebb lett, ami egészen odáig juttatta, hogy engem okolt mindenért. Ezt persze a barátainak is elmondta, akikről addig nem is hallottam, s akiknek én mondtam el hónapokkal később azt, hogy meghalt.

Üzenetek M barátaitól:

2021. június 8. 14:59 „Te vagy az a … pióca aki rátelepedett a M aurájára? Szakadj le a cimborámról okés? Jó kezekben van! És g…re nem hiányzik neki egy debil… aki lehozza az életről. Ha kedveled FOGD FEL HOGY KÁRTÉKONY VAGY. Én leszarom, hogy téged hogy küldenek szét a f…m gyógyszerek de az én barátomnak nem látszatmegoldások kellenek. …zaklatás, becsületsértés. Gyűlik…xD Hmm tudod mit? Produkáld csak magad kicsihölgy csak nehogy rácsússz vele az uborkafára”

2021. június 8. 17:24 „Figyelj má nénnye, saját életeddel foglalkozzál már, ha van… menjél szedjed a kib..szott gyógyszereid, járjál kezelésre,…, tedd tönkre az életedet. Ha már gyökér vagy legalább ne osszad az elmebeteg gondolataidat a kezelésekről, mert szart se tudsz az egészről, gyerekről le lehet szállni, mert ő tudja mi a jó neki te meg magaddal foglalkozzál. Aztán meg úgy drogosozzál, hogy a becsületsértés nem szép dolog. VÁLASZOJJÁ

Kívülről a M-mel való kapcsolatom olyan volt, mint a filmekben. Ketten a világ s az összes démonunk ellen. De belül egy viharoktól és veszekedésektől hangos, fenyegetéssel teli rémálom volt. Ennyi idő távlatában már csak a jóra igyekszem emlékezni. M annyiszor próbálta meg kioltani az életét, hogy nem tudom, hogy nem csak egy félresikerült üssük ki magunkat dologba halt-e bele. Az utolsó hetekben azt mondják már rá sem lehetett ismerni. A szülei válása nagyon megviselte s az ő ágyukba feküdt be, amikor bevette a gyógyszereket s ráivott azon az estén, amikor már nem tudták megmenteni.

2022. jún. 2. „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy M. 05.29-én örökre itt hagyott minket. A temetés időpontját egyenlőre nem tudjuk.”

2022. jún. 20. „M-et június 28-án (kedden) 18:00-kor kísérjük utolsó útjára a peregi temetőben.”

Néhány estével az előtt, hogy meghalt volna egy hosszú nap után aludtam csörgött a telefonom. Mivel csak egy számot írt ki nem vettem fel, aztán amikor felvettem M édesapja elmondta, hogy meghalt. Sokat gondolok arra, mi lenne, ha akkor felveszem a telefont, ha nem mondom neki, hogy kérjen egy pszichológust, vagy mi történt volna ha kapott volna pszichológust. Mi lett volna ha…Ez egy olyan kérdés, melyen rágódva bele lehet őrülni abba, ha elveszítünk valakit. Szép szertartás volt. Azt a képet tették ki, amit én csináltam róla a Kiserdőben. Nem akart egyházi temetést így polgári szertartás volt. S nekem ott kellett állnom és nézni, ahogy 24 évesen eltemetnek valakit, akit bármi történt is szerettem.

Egy függőt szeretni nehéz dolog. Egyrészt, mert egyik pillanatban ellök magától a függősége tárgya miatt, a másik pillanatban pedig te vagy neki a minden s a karjaidba menekül a függősége elől. Talán azért, mert a családomban sok függőt ismertem kötöttem ki M mellett. Bár megfogadtam, hogy soha nem kell olyan ember, mint azok, akiktől féltem. Egy család mindennapjait, amelyben általános a bizonytalanság nem írtam le, mert tudom, hogy mennyire fáj nekik mindaz ami történt. M halála nagyon nagy törés volt az életemben s talán soha nem fogom feldolgozni s nehéz újra azok között lennem, akik próbáltak M-en segíteni, mert tudom, hogy mindannyiunkban benne van az érzés, hogy mi lett volna ha.

Mindazok emlékére, akiket nehéz volt szeretni!