Egy hét a zártosztályon
Egy hét a zártosztályon
Tudni kell azt, hogy amikor legelőször voltam zárton egy rettenetes helynek láttam, ahonnan nincs menekvés, így azóta félek attól, hogy oda kerülök. Aztán egy szerda este nagyon rosszul éreztem magam s be akartam szedni az összes nyugtatómat, amit nem tudtam megtenni, mert el volt zárva a munkahelyi széfben. Így hát elhatároztam, hgy másnak reggel beleszórom az összes nyugtatót a tejberizsbe s szépen beveszem. Ezt leírtam egy orvosnak a korházban majd elaludtam. Egy telefonra ébredtem, a rendőrség volt az s mondták, hogy nemsokára jönnek értem. Az orvos felhívta a mentőket s mire észbe kaptam mentős kísérettel a zárt osztályon találtam magam. Azt meg kell jegyezni, hogy nem szeretik az orvosok, ha zárt osztálynak hívjuk, így a megfigyelő részleg megnevezés van kiírva az ajtóra.
A zárton mindent elvesznek, amivel bánthatod magadat. Cipőfűző, kerámia-üvegpohárpohár, íróeszköz. Igen, én is azt gondolok, amit most az olvasó, hogy de hogyan? De nem véletlenül lettek ezek a szabályok. S én elfogadtam őket. Ezen a helyen a betegeket meg kell védeni önmaguktól. Így a zsömlét kettévágják s még kenőkés helyett is spatulát kapunk megkenni azt. S napi 1 telefonhívás engélyezett de az is az orvos vagy pszichológus jelenlétében, mert az ember elkeseredésében, ha nála hagynak egy telefont sok mindent képes leírni még olyat is ami később visszaüthet. Így teljesen elvágva a külvilágtól egy zárt világba kerültem s ott maradtam egy hétig.
Minden nap látogatási idő van 3-5 ig s én elgondolkodtam. Mit érezhet egy szülő, amikor látja, hogy szenved a gyermeke, vagy egy gyermek, amikor látja, hogy a szülője teljesen elvesztette a kapcsolatot a külvilággal. Néha az orvosokon is ezt a tehetetlenséget érzem, amikor türelmet kérnek, hogy megvárják hat-e a gyógyszer, amivel próbálkoznak. Azon is sokszor gondolkodom, hogy lehet az, hogy az űrt már keresztül kasul bejártuk mégis a mentális problémák területén sötétben tapogatózunk s egy olyan gyakori dolog, mint a demencia ellen nem tudunk semmit tenni csak tétlenül nézni a dolgokat. Vagy például az én betegségem, ami alapvetően a szeratonin hiányból ered miért nem tudják gyógyítani.
Azért alapbetően akadnak vicces pillantok is. Amikor egy betegtársam megkérdezte, miért van olyan sok gyógyszer, amit be kell venni a nővér elütötte egy poénnal, miszerint ma akciós a gyógyszer, így többet kap. S az ebéd közbeni K. néni tegye vissza a fogsorát és ne játszon vele is mosolyt csalt az arcunkra.
Folytatjuk (...)