Egy Hold alatt (vége hiányzik)

 

Egy Hold alatt

 

Szereplők:

Simon: katona, hadifogságba kerül soha nem olvasott shakespera könyveket

Eszter: irodalomtanár, kedvenc irója shakespeare, igazgató lesz

Várvölgyi Róbert hadnagy: kemény ember, feleségül kéri eszter, ő vonul be Simon helyett a seregbe

Lukács: várvölgyi tikára, katalin férje lesz végül

Katalin: Eszter jobbkeze, biológia tanár

Józsi: Katalin bátyja, várja a háborút örül neki, megvakul a háborúban hazakerül

Miska bácsi: idős hadifogoly, shakespeare kötettel, felesége meghalt, gyermekei külföldön, belehal a versébe

Karcsi: hadifogoly, muzsikus, mindig szájhamónikázik, mire Simon táncolni kezd, tizedeléskor meghal

Fekete ruhás ember: nem beszél, csak leveleket ad át

Teodor: zálogházas

 

Tartalom:

Simon és Eszter épp a mézes heteiket tölték, mikor megszólalnak a szirénák. A világ háborúba megy, így Simonnak és Józsinak is Eszter legjobb barátnőjének, Katalinnak a bátyjának is be kell vonulniuk. Eszter terhes, és át kell vennie az iskola igazgatását, ahol a háború alatt szépen lassan egy menekült tábor alakul ki. Eközben Várvölgyi hadnagy utasítására Simont a tüzérségbe helyezik, ahol hadifogságba esik. Józsi hazajön, mert megvakult. Várvölgyi hadnagy Simon eltűnésének híre után folyamatosan ajánlatot tesz, az egyre szegényebb sorba kerülő és gyengébb Eszternek, aki végül is ellenáll neki. Ekkor hazaérkezik Simon. 5 Év telt el és gyermekük már 5 éves. És akkor újra megszólalnak a szirénák, Simon helyett Várvölgyi vonul be, a halálhírét Eszternek hozzák.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.felvonás/1.jelenet

 

Megszólalnak a szirénák!

 

Józsi (rohan be izgatottan) : Háború, háború, háború!

Tömeg jön be kiáltozva: Háború! Háború! Háború!

Józsi kiáltozik: Háborúba megyünk!

Tömeg: Úgy van!

Józsi: Hősök leszünk!

Tömeg: Úgy van!

Józsi: A haza hősei leszünk!

Tömeg: Úgy van!

Józsi: Éljen a háború!

Tömeg: Éljen a háború!

 

Tömeg elmegy! Jön Simon, Eszter és Katalin.

 

Józsi: Háborúba megyünk! Háborúba!

 

Néma csönd

 

Józsi: Na mi az, csak nem féltek egy kis háborútól? Legyőzzük az ellenséget. Tavaszra itthon is leszünk, és élhetjük tovább az unalmas életünket, visszagondolva a sok szép emlékre amit a háború alatt szereztünk.

Katalin: Józsi ez már nem az a háborúsdi amit kiskorunkban játszottunk. Meg is halhatsz! És akkor mi lesz velem a bátyám nélkül?

Józsi: Ne parázz, rajtam még az ágyúgolyó se fog. Ha meg le akarnak lőni, megmondom, hogy a húgocskám rám parancsolt, hogy élve kell hazamennem.

Simon: Nem ilyen vicces dolog a háború. Emlékszem gyerekkoromba mindenkit elvesztettem a háború alatt. Apám egy hadifogolytáborban halt meg, anyám pedig a bánatba.

Józsi: csak nem megijedtél? De hát te is szabadságot akarsz. Ugye még akarod?

Simon: Persze, hogy akarom de nem minden áron.

Józsi: nyugi Eszter megvár. Nem fog elválni tőled. Bár ha van egy kis esze….

Katalin: Nem hiszem el, hogy te még ilyenkor is hülyéskedsz.

Eszter: Kisbabánk lesz.

Józsi: Hogy micsoda?

Katalin: De hisz ez csodálatos.

Simon: Eddig az volt.

Józsi: Jaj ne aggódj már, tavaszra itthon is leszünk, akkor még csak ha jól számolom…1,2,3,4,5,6..igen hat hónapos terhes lesz. Nem maradsz le semmiről. Csak a hányós tálat nem tarthatod majd, de azt nem fogod bánni.

Simon: Bárcsak neked lenen igazad barátom, de attól tartok nagyot tévedsz.

Katalin: És Eszter akkor most mi lesz? Miből fogtok vagyis fogsz élni? Terhesen nem sokáig dolgozhatsz.

Eszter: Bárcsak tudnám.

Simon: Ez az istenverte háború.

Eszter: Simon tudod, hogy nem szeretem, ha csúnyán beszélsz.

Józsi: Főleg meg ne a pici füle hallatára.

Katalin: De hisz még nincs is füle.

Józsi: Mert te már csak tudod.

Katalin: Inkább csak sejtem mint biológiatanár.

Józsi: Ja tényleg mindig el is felejtem, hogy neked papírod van róla, hogy okos vagy. Na de nézzetek ide, legyen egy közös képünk, amit magunkkal tudunk vinni.

 

(csinál egy fényképet)

 

Eszter: Mennyi időnk van még?

Józsi: Hétfőn indulnak a vonatok a katonákkal.

Katalin: Akkor nincs sok időnk, gyere Józsi csomagolni.

 

(Katalin, Józsi el, megszólal a zene)

 

Simon: Mielőtt elfelejteném elkészült a gyűrűd. Romantikusabb körülmények között szerettem volna odaadni, de jobb híján most kapod meg.

Eszter: Ez csodálatos.

Simon: Azt a régi kopottat meg nyugodtan eldobhatod. Aztán ezt nem beadni a zaciba, csak ha nagyon muszáj. (nevet)

Eszter: Nem a humorodért szeretlek az biztos.

Simon: Szabad egy táncra asszonyom?

Eszter: Jaj, ne most.

Simon: Na ne kéresd már magad, lehet hogy most táncolunk együtt utoljára.

Eszter: Ilyenekkel ne is viccelj.

Simon: Nyugi, vigyázok magamra. Megoldottam, hogy a feleségem legyél, azt is megoldom, hogy hazaérjek hozzád.

Eszter: Tudod mit igazad van, nem is értem, hogy én mint Shakespeare rajongó irodalomtanár, hogy mehettem feleségül valakihez aki életében nem olvasott Shakespeare-t.

Simon: Akkor felteszem még egyszer a kérdést, szabad egy táncra?

Eszter: Öné az utolsó táncom Uram.

(táncolnak)

 

1.felvonás/2.jelenet

 

(A fiuk sorba állnak, ott van Simon és Józsi is, Eszter, Katalin és más nők és gyermekek szélen)

 

Várvölgyi hadnagy: Jó reggelt Uraim!

Mindenki (halkan): Magának is Uram!

Várvölgyi hadnagy: Mondom jó reggelt Uraim!

Mindenki kicsit hangosabban: magának is Uram!

Várvölgyi hadnagy: Akkor próbáljuk meg még egyszer. Isten bizony én fogom itt és most magukat agyonlőni, ha még rendesen köszönni sem tudnak. Hogy akarják így a hazájukat képviselni a háborúban? Jó reggelt Uraim!

Mindenki (hangosan): Magának is Uram!

Várvölgyi: Névsorolvasás

Alajos, Akád, Bartók, Bálint, Csorba, Cseh, Faragó, Nagy, Nyitrai, Pál, Székely, Takács, Tóth, Zagyva (mindenre jelen a válasz)

 

Eszter: Hogy lehet ilyen undorító egy ember? Így sem elég nehéz a helyzetünk még egy ilyen férget is ideküldenek a nyakunkra koloncnak? Hányinger.

Katalin: Pszt, még meghallják.

Eszter: Na és? Nézzen csak szembe Önmagával.

Katalin: Most éppen a te férjeddel néz szembe, szóval fogd be a szád, nehogy Simon bánja meg.

 

Várvölgyi: No lám, csak ne megy könnycseppet látok az arcán katona?

Simon nem válaszol

Várvölgyi: Kérdeztem valamit katona.

Simon: De uram az egy könnycsepp.

Várvölgyi: Kislány. Nézze csak, hogy zokognak ott a kölykök. Maga éppen ugyanúgy néz ki. Szánalmas. Mit fog csinálni a harctéren? Csak nem elkezd sírni, hogy haza akar jönni?

Józsi úgy csinál mint aki tüsszent

Várvölgyi odarohan: Akar mondani valamit katona?

Józsi: Uram azt hiszem ideje indulnunk.

Várvölgyi: Nem pofázik katona, akkor megyünk, ha én mondom. És én azt mondom, hogy indulunk…….Na kislányok szépen fogják a holmijukat és induljanak a vagonokba. Aztán meg ne lássak senkit sem sírni.

(Odamegy Simonhoz)

Várvölgyi: Hogy hívják magát kislány?

Simon: Nem vagyok kislány.

Várvölgyi: Nem pofázik vissza csak válaszol.

Simon: Tóth Simon vagyok Uram.

Várvölgyi: Magán tartom a szemem kislány.

 

(katonák elmennek, Várvölgyi odahívja a titkárát)

 

Várvölgyi: Lukács ki az a csinos hölgy ott?

Lukács: Az ott Tóth Eszter asszony, az iskola irodalom tanárja, Uram.

Várvölgyi: Rokona ennek a féleszű Simonnak?

Lukács: A legjobb tudomásom szerint a felesége Uram.

Várvölgyi: Szóval a felesége? De már nem sokáig.

1.felvonás/3.jelenet

 

 

Eszter és Katalin az iskola folyosóján

 

Katalin: Nézd csak ezt neked csináltam. Sárgába, mivel még nem tudod, hogy kisfiú vagy kislány lesz e. (átad egy kötött zoknit)

Eszter: Köszönöm, annyira hálás vagyok neked. És azért is hogy megengedted, hogy nálad lakjak amíg Simon haza nem ér.

Katalin: Ne butáskodj, Józsi nélkül úgyis olyan üres a ház.

Eszter: Így már hárman várjuk haza őket. Ugye Kati megkérhetlek arra, hogy te legyél a keresztanyja ha megszületik?

Katalin: Eszti, ez csodálatos, ezer örömmel.

 

(berohan egy kisdiák)

Kisdiák: Asszonyom, asszonyom. Sürgősen menjen az igazgatói irodába.

Eszter: Ez nekem szól?

Kisdiák: Igen asszonyom.

Eszter: Máris megyek.

(Eszter elmegy)

Katalin: állj csak meg, mi volt olyan sürgős?

Kisdiák: Az igazgató asszony, rosszul lett és összeesett tegnap este. Az igazgatótanács küldött, hogy szóljak Tóth tanárnőnek, azt akarják, hogy ő vegye át az ügyek intézését és az iskola irányítását amíg az igazgatóasszony fel nem épül.

Katalin: Az mikorra várható.

Kisdiák: Az iskolatanács szerint egy tanév, de azt beszélik, hogy már soha nem lesz a régi.

Katalin: Szaladj utána akkor, és majd tudasd mi történt.

(Kisdiák elindul de félúton megáll)

Kisdiák: Asszonyom lenen még egy kérdésem. Ön tanár, csak többet látott már a világból mint én.

Katalin: Mond csak mi az.

Kisdiák: Nagyon szörnyű dolog a háború? Az apukám most ott van, és nekem már csak ő maradt. Ugye haza fog jönni. Mondja kérem, hogy haza fog jönni.

Katalin: Megígérem, hogy minden rendben lesz. Bármi is történik nem fogsz egyedül maradni. Mi mindig itt leszünk neked. De biztos vagyok benne, hogy apukád nagyon igyekszik haza hozzád.

Kisdiák: De olyan messze van.

Katalin felmutat

Katalin: Látod ott fent a Holdat?

Kisdiák: Igen.

Katalin: Mindig gondolj arra, hogy ha felnézel az égre édesapád is ugyanazt a Holdat látja mint te, bárhol is legyen.

Kisdiák: Tényleg?

Katalin: Ugye már nem is tűnik olyan távolinak apukád?

Kisdiák: És ha beszélek a Holdhoz akkor apa meghallja.

Katalin: próbáld ki, és ha hazajön akkor megkérdezed tőle.

Kisdiák: rendben

Kisdiák elrohan

Katalin: Ha hazajön.

1.felvonás/4.jelenet

 

(Várvölgyi irodájában Várvölgyi és Lukács)

 

Lukács: Itt van a heti harctéri jelentés.

Várvölgyi: Hanyadik is ez Lukács?

Lukács: Az 52.uram.

Várvölgyi: Már eltelt egy év?

Lukács: Igen Uram.

Várvölgyi:Na és mit írnak, hogy állunk?

Lukács: A mi körzetünkből még nem volt veszteség. A nyugati fronton vesztésre állunk, de a keleti front áttörhetetlen az ellenség számára.

Várvölgyi: helyes, nagyon helye. Csak tudnak a mi kislányaink is valamit. Legalább elhiszik, hogy hősök.

Lukács: Miért Uram, nem azok?

Várvölgyi: Jártál már háborúban Lukács?

Lukács: Még sohasem Uram.

Várvölgyi: Aki onnan hazatér már nem törődik azzal, hogy hős e vagy gyáva, csak annak örül, hogy ha ép ésszel túlélte azokat a borzalmakat.

Lukács: Értem Uram.

Várvölgyi: Dédapám, nagyapám és apám is háborúkban haltak meg. Tulajdonképpen a semmiért. No de ne érzelgősködjünk. Mondja mit tud a tanárnőről. Már régóta izgatja a fantáziámat.

Lukács: Már igazgató nő, lassan egy éve, hogy átvette az iskolát, az elején úgy volt, hogy csak egy tanévre, amíg az igazgató asszony felépül, de néhány héttel utána meghalt, így most ő az iskola igazgatója. És egy gyönyörű kislány anyukája. Azt hiszem a lányát Rebekának hívják.

Várvölgyi: Biztos még mindig csinos. Bár tipikus emberszerető tanár néni, annyira naív, hogy az már undorító, de feleségnek biztos jó lenne.

Lukács: Valóban boldogok Simonnal.

Várvölgyi: Ki beszél itt Simonról, ő elment és nem fog hazatérni ha van egy kis szerencsénk.

Lukács: A szerencse forgandó dolog Uram, és nem hiszem, hoyg helyes, hoyg más feleségéről ábrándozik. Ő egy nagyon tiszta asszony.

Várvölgyi: Jaj Lukács, hogy te milyen gyenge egy ember vagy. Na de kezdjünk munkához, levelet írok a keleti frontra.

Lukács: Diktálhatja Uram.

Várvölgyi: Gróf Várvölgyi Róbert hadnagy levele a keleti frontok parancsnokának (pont)

Városunk fiai kitettek magukért a keleti fronton (pont). Törhetetlen szabadságvágyuk miatt (vessző) kérem irányítsa át őket a nyugati frontra(pont).

Lukács: Hogy micsoda Uram, de hát ez kész öngyilkosság.

Várvölgyi: A csapat parancsnokának Tóth Simon közkatonát nevezem ki, aki ezennel tizedesi rangot kap. (pont) A feladat végrehajtásában semmi késlekedés nem megengedett. (pont) Ezúton kérem, küldje meg a harctéren elesettek névsorát, hogy értesíthessem az elhunytak családtagjait (pont) Külön figyelemmel kérem kísérjék az osztagunk vezetőjét(pont) Tisztelettel, vagy nem is ajánlom magamat gróf Várvölgyi Róbert.

Lukács: Uram ezt a levelet nem küldheti el.

Várvölgyi: Már miért ne. Nézze csak, hogy megteszem….. Postás?

Postás: Igen uram.

Várvölgyi: Sürgöny a nyugati frontra.

1.felvonás/5.jelenet

 

(Eszter és Katalin a menedékhelynek átalakított iskolában, jön a feketeruhás ember és leveleket oszt szét)

 

Kisdiák: Asszonyom levelet kaptam. Biztos Apám írt nekem. Felolvassa.

Katalin elkezdi olvasni és elkezd sírni

Eszter: Add csak ide majd én elolvasom. (nagyot nyel majd olvasni kezd)

Drága kisfiam. Ne haragudj, hogy eddig nem írtam, de a te apád nagy ember lett itt a seregben. Annyi a dolgom, hogy ki sem látszok belőle. Ne aggódj, azért rólad nem feledkeztem meg. Sokat mesélek itt a srácoknak, a közös horgászatokról, szerelésekről és minden percről amit együtt töltöttünk. Alig várják, hogy megismerjenek téged. Remélem, jól viselkedsz és szót fogadsz a tanár néniknek, és hogy boldog vagy. Én soha nem voltam még olyan boldog, mint itt, gyermekem. Bárcsak itt lehetnél velem, amikor, ezeket a sorokat írom.

Nem tudom mikor térhetek hozzád haza, talán hónapok évek, de lehet hogy évtizedek is eltelnek majd amíg újra találkozhatunk. Bármikor is ölelhetlek meg drága fiam, tudd, hogy nagyon szeretlek. Szerető apád.

Kisdiák: Hallja tanárnő, mesél rólam. Fontos ember lett, és nagyon boldog. Tanárnő (odafordul Katalinhoz) működik, kipróbáltam, és kértem a Holdat, hogy apám írjon nekem, és tessék, jött is a levél.

Katalin: Ugye mondtam, hogy egy Hold alatt vagyunk.

Eszter: Istenem, most mit tegyek? (odafordul a kisdiákhoz) Mit szólnál, ha ezentúl, itt maradnál esténként is és segítenél nekünk, hogy mire apukád megjön addigra azt lássa, hogy rendes ember lett belőled.

Katalin: Tényleg, nekünk úgyis szükségünk van egy erős férfi védelmére.

Eszter: És Rebekára is vigyázni kell. Amióta itt lakunk az iskolában mindenféle ember a közelébe került. Rá is kellene vigyázni.

Kisdiák: Ennyi feladat, én is olyan fontos ember leszek, mint apukám.

 

Józsi (fekete ruhás embernek öltözve jön, odamegy és átad Katalinnak egy levelet

Katalin: Istenem könyörgöm ne, Józsi. Ugye nem!

Kinyitja a levelet, felolvassa

Katalin: Mondtam, hogy nem fog rajtam az ágyúgolyó.

Eszter: Ezt nem értem, ez meg miféle levél a katonaságtól.

Katalin: Mondtam, hogy nem fog rajtam az ágyúgolyó.

Eszter: Ez valami tévedés lesz.

 

Józsi: Jaj ti nők, már megint értetlenek vagytok. Mondtam, hoyg visszajövök, hát visszajöttem.

Katalin: megöleli Józsi, Istenem, hát haza jöttél. Mesélj mi történt, gyere üljünk le, mindent el kell mondanod.

Eszer: Simon hol van?

Kisdiák: Látta az apukámat: kb 170 cm magas, 70 kiló sötét hajú és barna szemű Ferinek hívják, Akád Ferenc.

Katalin : Na gyere ülj már le.

Józsi: Nem tudok.

Katalin közelebb lép

Katalin: Istenem Józsi.

Józsi: És végre leesett neki.

Eszter: Mi történt?

Józsi: Megvakultam. Ezért küldtek haza. Nem tudnak mit kezdeni egy vaksi katonával. A csapatunkat átvezényelték a nyugati frontra, Simon tizedes lett. A nyugati front kész őrültek háza, egy robbanó akna szilánkja eltalálta mindkét szememet. Így hazaküldtek.

Eszter: És Simon?

Józsi: Szétlőtték az egész csapatunkat. Én olcsón megúsztam, csak a szemem világával fizettem, sokan meghaltak.

Eszter: Ne beszélj félre, hol van Simon?

Katalin: Nyugodj meg Eszter.

Eszter: Hol van Simon? Meghalt?

Józsi: Fogalmunk sincs. Az ellenség elfoglalta a lövészárkokat és mindent nyugaton.Talán meghalt, de talán még él.

Eszter: Istenem, ne!

Kisdiák: Asszonyom, jöjjön üljön le. Mindenkit megijeszt ha Ön is kiborul. Ön itt a legerősebb közöttünk, nem adhatja fel a reményt. Csak nézzen fel a Holdra, Az Ön férje is ugyanazt a Holdat látja csak kicsit távolabb. Ha mond valamit akkor hallani fogja. Akárcsak az apukám.

Eszter: Hát nem érted, apukád meghalt.

Katalin: Ezt most miért kellett?

Eszter: Kegyetlen az élet, ideje megtanulnia.

Kisdiák: Tudom, hogy meghalt. De a hitem nem adom fel, amíg még felettem ragyog a Hold.

 

1.felvonás/6.jelenet

 

Várvölgyi: Őszinte részvétem asszonyom a férje miatt.

Eszter: Nincs szükség erre.

Várvölgyi: Dehogynem.

Eszter: Az én férjem nem halott. Valahol fogságba esett, tudom

Várvölgyi: Sajnálom asszonyom de most kaptam meg a heti jelentést. Azt írják senki nem érte túl a nyugati frontot érő támadást.

Eszter: Ez nem igaz.

Várvölgyi: Bárcsak ne lenne… Asszonyom azért jöttem, hogy felajánljam a segítségemet. Származásom folytán vagyonos ember vagyok, és nőtlen. Hallottam, hogy az iskola és Ön is súlyos anyagi gondokkal küszködik, én alázattal felajánlom a szolgálatomat Önnek.

Eszter: Támogatná anyagilag az iskolát?

Várvölgyi: Ugyan asszonyom, még rossz híremet keltenék, hogy egy férjes asszonyt pénzelek. Ellenbe, ha Ön a férjét halottá nyilváníttatná és hozzám jönne feleségül az iskola és az Ön anyagi problémái is megoldódnának.

Eszter: Hogy van képe hozzá, maga undorító féreg.

Várvölgyi: Hajlandó vagyok elnézni ezeket a szavakat abban a tudatban, hogy a gyász beszél Önből. De gondoljon csak bele. Ha jól tudom van egy kislánya Rebeka. A háború nem tart örökké, és neki apa kell. Ennivaló, ruha, tandíj. Nem csak Rebekának de annak a kisdiáknak is akit magához fogadott, és a barátnőjének, és a vak bátyának. Térjen észhez Eszter, egyedül nincs esélye. Én vagyok az egyetlen, aki segíteni tudok magán.

Lukács jön

Lukács: Elnézést Uram, de indulnunk kell.

Várvölgyi: Nos asszonyom, gondolja át az ajánlatomat. Hogy lássa milyen lovagias vagyok, tessék egy tábla csokoládé ajándékba. További szép napot.

Várvölgyi el

Lukács: Asszonyom őszinte részvétem a férje miatt. Bárcsak ne írtam volna meg azt a levelet.

Eszter: Már mag is kezdi. Milyen levélről beszél?

Lukács:Semmiség az egész.

Lukács elmenne

Eszter: Lukács állj meg, pisiskorod óta ismerlek, ne titkolózz előttem.

Lukács: Néhány hete a hadnagy úr maga kérette át a csapatunkat a nyugati frontra.

Eszter: Az aljas féreg. Mondja meg neki Lukács, hogy azt üzenem, hogy előbb vágom le mind a két lábamat, mint hogy az oltár elé sétáljak vele. És üzenem neki, hogy nem mindig lesz háború. Meg fog fizetni a tetteiért.

 

ELSŐ FELVONÁS VÉGE

2.felvonás/1.jelenet

 

(Hadifogolytáborban Simon, Karcsi és Miska bácsi)

 

Karcsit bedobják az őrök

Simon: Jól vagy Karcsi?

Karcsi: Kutya bajom.

Miska: Kellet neked megint annyit jártatni a szádat.

Karcsi: Így is olyan kevés ennivalót adnak, és még azt is kiverik belőlem.

Simon: Pihenj le egy kicsit.

Karcsi: Pihenjek le, minta csak egy üdülésen lennénk.

Miska: Nem most jöttél egy alapos masszírozásról.

Simon: Hogy tudtok ti még ilyenkor is viccelődni?

Miska: Volt időnk megtanulni nevetni.

Simon: Mióta vagyunk itt Miska bátyám?

Miska: 1éve, 1 hónapja, 2hete és 6 napja.

Karcsi: Órát esetleg tudna mondani? És percet?

Miska: Ne szemtelenkedj fiam, mert tőlem is kapsz egykét atyai pofont.

Simon: Honnan tudja ilyen pontosan?

Miska: Látod azt a könyvet ott? Shakespeare 154 szonettje van benne. Minden nap elolvasok egyet. Egy halott katona mellől vettem el, mielőtt elfogtak.

Karcsi: Szóval lopott Misk bátyám.

Miksa: A legjobb barátom volt az a halott katona.

Simon: Karcsi, inkább fogd be a szádat.

Miska: Szóval amióta itt vagyunk minden nap elolvastam egyet, kétszer olvastam már végig és ma a 108. szonettnél járok. Szóval 2*154 +108=416 És ha 416-365= 1 év, marad 51 nap, és abból egy 31 napos hónapot levéve 20 napot kapunk, ami 2 hét és 6 nap.

Simon: Hűha, micsoda megfigyelés. Tudja a feleségem irodalomtanár.

Karcsi: Már megint kezdi, mindig ugyanaz. Tudjuk, hogy kedvenc költője Shakespeare, és annak ellenére hozzád ment, hogy te életedben nem olvastál Shakespear-t.

Simon: Igen, ezt akartam mondani.

Miska: Hagyd Karcsit, csak a fájdalom beszél belőle és a hülyeség.

Simon: Miska bácsi elolvassa nekem a mai szonettet?

Miska:

Van új az agyban, amit toll leírhat
S mintádra nem formált hű szellemem?
Van új szó, új tétel, mutatni, mily nagy
Benned a kincs s bennem a szerelem?

Nincs, édes fiú; ahogy a pap misézik,
Mondom mégis az örök szöveget:
Én s te: nem látom réginek a régit:
Mint először volt, oly szent szép neved.

Friss díszében az örök szerelem
Nem méri az évek súlyát, porát,
Nem hisz az arc sorsos redőiben
S ifjú apródnak tudja vén korát.

Mert vágya rügyét látja ma is ott,
Hol idő s külszín csak romot hagyott.

 

Simon: Tanítsa meg nekem ezt Miska bácsi, kérem.

Miska: Legyen. Ismételd utánam a sorokat.

(Miska soronként olvassa Simon ismétli, majd egyedül mondja el.)

Karcsi: Ha kiszabadulsz, majd elszavalhatod az asszonynak.

Simon: Minden nap elmondom a Holdnak, amíg egyszer haza nem érek.

Miska: Simon menj inkább aludni.

Karcsi: Játszok még kicsit a harmónikámon.

Karcsi elkezdi játszani azt a számot amire Simon táncolt Eszterrel

Simon: Erre táncoltam utoljára a feleségemmel.

Miska: Játssz mást Karcsi!

Karcsi: A következő a saját szerzeményem, címe: haza érek ma éjjel írta: Gégény Károly leendő hercegprímás.

Karcsi játszani kezd majd egyszer elhallgat

Simon: Karcsi ennyi volt? Hát ez nem valami nagy szám.

Miska bácsi: Hazaért

Miska odamegy lecsukja Karcsi szemét

Miska bácsi: Meghalt

Simon: Átkozottak!

 

2.felvonás/2.jelenet