Egy nő törékeny. Miként a búzaszúzakalász ide oda kecsesen hajlik a szélben a maga nemében páratlan és csodálatos, de gyenge. Állja a viharok, szelek, perzselő nap minden átkát, mégsem hajlik meg, mert nem hajolhat. Nincs kire támaszkodjon, pedig vágyik rá, hogy a terhet melyet annyi éve cipel, mit a saját súlya jelent, egy napon megoszthassa. Átadja valakinek, kit nálánál erősebbnek készített a Teremtője. Mindenki gyönyörködik a lemenő nap sugara ölelte búzamezőben. Erős kalászok, gondolják. Pedig mindegyik harcol s küzd mert súlya van az életének. S mindegyik úgy alkottatott, hogy legyen mellette valaki, kivel terheit megoszthatja.
Olvass tovább: https://szekelysara.webnode.hu/
