Egy tróger naplója

2017.07.17 15:04

- Nem tudok, és nem is akarok nem az lenni, aki vagyok. Minden reggel a telefon csörgésére ébredek, pedig soha nem állítok be ébresztőt. Én lettem mostanra az az ember mindenkinek, akit bátran felhívhat hajnali háromkor, s akinek mondhatják, hogy : "ne kérdezz semmit csak gyere...".Gondolkodás nélkül tudok igent mondani a " te és én tíz perc múlva..." kezdetű mondatokra...Szóval sznobnyelven igazi tróger vagyok. Soha nem volt és nem is lesz "normálisnak" számító munkám. Erre minden állásinterjú után rájövök. Valószínüleg mindig éppen, hogy megélni fogok, de élni azt nagyon. Amikor reggel kinyitom a szemem hátrahagyom minden elmúlt napomat, s fel vagyok készülve rá, hogy aznap bárhová sodorhat az élet. Ugyanakkor azt is tudom, hogy hol kell majd nyugovóra hajtani a fejemet. 

Traveler..az angol olyan utazókra használja ezt a kifejezést THE traveler, aki elfogadta s szereti azt aki, s azt az életet, amit él.
Azt hiszem legbelül nagybetűs utazó vagyok. Napfelkeltét s napnyugtát nézek, míg a világ alszik, zenét hallatok, míg viszájok dúlnak, s táncolok miközben mindenki az eső elől menekül. Szeretem ezt az életet. Néha rájövök, hogy ez egy magányos út, ahol vannak pontok, hogy teljesen egyedül maradok. Olyankor fáj, de megyek tovább, míg újra mellém nem szegődik valaki. Aztán ha az égiek is jónak látják, már nem sokáig róvom ennek a világnak a romos útjait.
- Szóval ez a foglalkozása? - kérdi mély s komoly hangon egy öltönyös mogorva fickó, valmi önéletrajzfélét szorongatva a kezében.
- Elnézést, meg tudná ismételni a kérdést, elkalandoztam egy kicsit. 
- Mi a foglalkozása? Mit dolgozik?
- Én? Kérem szépen! Ember vagyok!