Életre ideiglenes alkalmatlan.

Életre ideiglenes alkalmatlan.
2021.02.01

Életre ideiglenes alkalmatlan. Hogy eddig alkalmas voltam e s hogy lesz e nap amikor alkalmas leszek, azt csak odafönt tudják, én csak annyit tudok, hogy fáj élni. Jobban fáj élni, minta itt hagynám a földi világot. Nem tudom miért kerülgetem a meghalni szót, mikor olyan régen vágyom meghalni. A halál nyugalom.(…) S akkor jön valaki s elmondom, hogy fáj, hogy mit érzek és azt mondja alkalmatlan vagyok. Mutasson valakit aki nem félholt a lelki sebei miatt s nem áll a bolondulás szélén. Majd hozzá teszi, hogy csak ideiglenesen, megforgatva a kést. Mert ott van ebben a szóban a remény, de az iszonyat fájdalom is ott van, mert ott állsz egyedül egy határidővel, hogy felépítsd az a világot, ami már évtizedek óta csak teherként nehezedik a válladra. Aztán vagy sikerül vagy nem. Mennyi szenvedést bír el vajon egy ember? s milyen embertelennek kell lenni egyedül hagyni és azt mondani, hogy engedünk majd tovább élni a társadalomban csak lássuk, hogy már nem vágysz a halálra. Aztán már csak állsz és próbálod felidézni mikor voltál utoljára boldog. Keresel az emlékek között, utazol vissza az időben évről évre s már ott jársz, hogy éppen megszülettél és felsírsz. Akkor is csak sírtál. Ha szerencséd van maradtak még könnyeid ha nem akkor csak a fojtogató érzés ami magzatpózba húzza az izmaidat és csak fekszel miközben hallod, hogy kattog az óra és rájössz, hogy fájdalomra születtél erre a világra.

Olvass tovább: https://szekelysara.webnode.hu/