3 csiga megy egy vasúti sínen. Megegyeznek, hogy a leghátsó szól, ha jön a vonat. Mennek mendegélnek, míg egyszer végre megszólal a hátsó:
- Jön a ... -placcs
- Fu ... -placcs ….Hogy mi a vicc vége? Nemsokára kiderül.
Fedőneve CAT. A magyar nyelven gyakran fenn szokott akadni. Ha mesefigurát kellene választani, ő lenne Anna a Jégvarázsból. Ha tárgy lenne akkor egy kilátó lenne. Egy olyan kilátó ami központi helyen van, hogy ne legyen magányos és ne egyedül álljon. Minden embernek egy darabka önismeretet adna. Ha mesét írna, akkor egy olan mondattal zárná, mely felülírja az egészet és egy új kérdést vet fel. Egy könnyű nyári zivatar ő, mert jól esik, mert szenvedélyes, mert felfrissít, mert váratlan és mert kiszámíthatatlan.
Milyen csodálatosan szövi az emberek életútját a gondviselés!
„Kiskoromban tanár akartam lenni. Az is lettem egy kicsit, aztán az élet így sodort, hogy színész lettem. Amikor tizennyolc évesen bekerültem a Madách Színházba, akkor hittem el, hogy tényleg színész leszek. ...Valami játék, valami verseny, valami célkitűzés. Valami amit nagyon sokáig lehet játszani.”- érkezett a válasz a kérdésre, hogy mi lenne ha nem ember.
„Pozitív vagyok, kitartó és kerek egész. Rendben van az önismeretem. Néha szélsőséges, hirtelen és makacs. Mit tudok én olyat mondani, melyből egy nemzedék tanul? Egy mondatban tanítani nem tudok és nem is akarok. Élj! Ennyit üzennék.”
A sors csodálatos kártyakeverő.
„Az élménygyűjtés inspirál. Siker az, ha eléred a célod, és át tudod lépni a saját korlátaidat. A változásra való hajlam, ez a siker. Önmagamra vagyok a legbüszkébb. Amikre vágytam így vagy úgy, de sikerült elérnem. Amit önmagamban meg akartam változtatni az is sikerült többé kevésbé, de van még min változtatni Az ember halálos ágyán nem azt bánja amit megtett, hanem azt, amit nem. Ma lehet az ember az, aki szeretne. Csakis rajta múlik, hogy ki lesz belőle. Utazhatok, az lehetek aki szeretnék, ez a szabadság minden kornál többet ér.”
A vizek mélye esetleg nyugodt. Alul a tenger semmit sem tud arról, hogy nehéz gályák járnak rajta vagy hogy fürge csónakosok evezőlapátja barázdákat vág a hátán.
„Nagyon szeretek futni. Grafológus is vagyok. Régen lelki problémákra dekupázsoltam. Szeretek utazni. Párizsba nagyon beleszerettem. Egységes, nyüzsi van és élet van benne. Gyönyörű. Ugyanaz a hangulata, mint amit a képeslapokon lát az ember. Számomra a tökéletes nap egy kávéval kezdődik a testvéreimmel. Biztos, hogy van benne egy olyan előadás, amit nagyon szeretek és jól is sikerül, hogy legyen sikerélményem. Az estét a párommal zárom, egy kis borozgatással az erkélyen. Maradék időben pedig családoznék és barátokkal lennék.”
Az, aki el van bűvölve, maga sem tudja, honnan szedte fel a benyomásokat, melyekből valóságos dicssugarakat fon imádottja feje körül.
Ő volt Szilvási Judit. Valaki, aki egy üres lapra házat, virágot vagy valami nonfiguratív ábrát rajzolna. Valaki, aki jelmezbálban biztos, hogy vicces dolognak öltözne. Valaki aki egy lakatlan szigetre egy naplót, fotókat, könyvet és magnót vinne. Valaki aki rajong Presser Gáborért és Zoránért. Valaki aki szereti Marit Játszani Mikszáth Kálmán ismert regényéből, melynek sorait rejti ez a portré is. Valaki aki szeretne pillanatok alatt bárhol ott lenni. Valaki, aki ugyanannyira szereti a romantikus könyveket mint a pszichológiaiakat. Végezetül valaki, aki reméli, hogy három kézzel írt A5-ös oldalnál összetetteb személyiség.
„Könnyű megnevettetni. Imádom a csigás poénokat. Néha ilyen az élet is, mint ez a vicc. A csiga még küzd a végén. Kellenek a lelki szemekek, amik látják szerencsétlen harmadik jószágot.”
A harmadik csiga minden erejét összeszedve futni kezd.
-Hhhhhhhhhhhhh.........placcs.
