14. fejezet A Ragacs

Azt hiszem ennyi email elég volt, hogy megértsék mit jelent a beteges ragaszkodás, mit jelent az, hogy ragacs vagyok. Higgyék el, nekem ugyanannyira átok, mint a másik félnek. Vannak bizonyos játékok, amiket mindenki ismer. Kezdve a randizási illemmel egy jókora sorozat szabályokból, amikor elviekben segítenek, hogy az adott személy, akit kinéztünk magunknak a miénk legyen. Sohasem szerettem az ilyen játékokat. Akkoriban rengeteg portrét írtam és az egyik színésznő ismerkedési fázisban volt egy íróval. Én akkor fejeztem be a forgatást és meséltem neki B.Sz-ről, akit elijesztettem a viselkedésemmel. Emlékszem felhívott merre járok és együtt lementünk egy strandra. Hosszú órákat beszélgettünk a férfi női kapcsolatról. Tudtam, hogy rajtam már nem segít, mert mindent tönkre tettem, de érdeklődéssel figyeltem, hogy ő hogyan viszonyul ahhoz a férfihoz, akiért láthatóan rajong. Olyan megfontolt és közömbös volt. Nem értettem miért nem mutatja ki az igazi érzéseit. Azóta olyan öt év telt el és boldogok együtt. Megdőlni látszott az elméletem a teljes őszinteségről és arról, hogy ha szeretünk valakit azt mondjuk el azonnal. Igazából minden kapcsolatom így kezdődött és mindegyik zátonyra is futott. Mégsem tudok taktikus lenni. Az életben sok mindenhez kell taktika, én csak a társasjátékokban tudom őket alkalmazni, s azokban rendszerint nyerek is. De vajon tényleg ennyire egyszerű lenne az egész? Csak kell egy jó taktika és bárkit megszerezhetünk?

15.fejezet Szerbia

Van egy pont, amikor az embernek ki kel szállnia a kapcsolat és események kusza hálójából és elmenni a világ végére és élni feltétel nélkül, nyitott szívvel. Nekem ilyen volt Szerbia. Ahhoz, hogy megtudd ki is vagy valójában egyedül kell maradnod. Én annyi elcseszett szerelem után úgy döntöttem adok időt a lelkemnek, hogy utolérje magát. Majd egy évet töltöttem odakint, de életre szóló társat Tappancsot kaptam. Akkor már magam is fel tudtam ismerni, hogy a viselkedésemben milyen olyan negatív jellemzők vannak, melyek megijeszthetnek másokat. Sosem hittem a szerelem első látásra dologban, egészen addig míg meg nem ismertem D.G-t. Babaarcú fiatal srác volt és nagyon kedves volt a hangja. Éppen az utcán bicikliztem és kanyarodtam be az egyik barátomék udvarába, amikor is jött valaki az árnyékból. Hát ő volt az. Nem beszéltünk túl sokat és találkozni is csak néhányszor találkoztunk, mert amikor elhagytam Szerbiát megkértem arra, hogy mielőtt kikészíteném azzal, hogy nem tudok nem írni neki tiltson le, és így megkönnyíti a helyzetemet. Tudom néha pszichopatának tűnök, de ha így élnek le majd harminc évet, akkor nem értik hol a hiba a rendszerben.

D.G volt az első, akinek őszintén elmondtam, hogy problémáim vannak a férfiakhoz való ragaszkodással és ő olyan udvariassággal fogadta, mint előtte senki más. Nem űzött gúnyt belőlem és nem nézett pszichopatának vagy őrültnek. Nagyon kevés az az ember, aki jól meg tud ítélni egy ilyen helyzetet, ahol az agy betegségéről van szó. A minden fejben dől el elmélet kitalálóját legszívesebben fejbe vágnám, hogy megtudja, milyen az amikor a központban van a probléma.

16.fejezet Színház, rivalda, szerelem

Amikor tegnap este kikapcsoltam a tévét és láttam a rivaldát azt kívántam bárcsak ott lehetnék. Amikor H.Z divatbemutatójára készültünk, mert jobb híján miután menesztettek az állásomból nála vállaltam munkát, bár édesanyám őt sem szívleli, mint annyi férfit az életemben, szóval a kedvenc színészeimet vonultatta fel, én azért rákérdeztem, hogy meghívja e A-t, a srácot a tévéből, de nem sokat mondott neki a neve. Titkon reménykedtem, hogy ott lesz és találkozhatunk, de ismerik már az életem nagy részét, mindig is szerencsétlen típus voltam. Egyszer szerelmet vallottam H.Z-nek is, még számot is küldtem a rádióban neki, amikor olyan szinten beolvastam neki, hogy nem csak kirúgott de még le is tiltott a közösségi oldalán. Öt év után most egy újabb bemutató kapcsán feloldotta a tiltást, de azért ismerősök nem lettünk. Nem tudom, valahogy vonzom a nárcisztikus embereket na hát Z is ilyen. Emlékszem, amikor felhívtam és elmondtam neki, hogy nem dolgozhatunk tovább együtt mert szerelmes vagyok azt mondta, hogy ugyanazt tudja mondani mint M-nek, a nőnek aki ugyanúgy mint a baseballedző körül E, mindig ott legyeskedett Z körül, hogy ő nem érez ilyeneket. Aztán ezt elfelejtettük mert két olyan szinten másfajta életet élünk, mint ég és föld. Ő celeb és lecsúszott író vagyok, de a webshoppal sosem boldogult ezért emailben mindig segítséget kért s én mindig segítettem neki. És belenyugodtam, hogy ő már ilyen és senki kedvéért nem fog megváltozni.

Szóval ott jártam, hogy van, hogy csak vágyakozunk valaki után. Nem vagyok egy szívbajos ember és ügyesen használom az internetet, ha információszerzésről van szó. Ez sokakat megijeszthet, de nem vagyok pszichopata csak nagyon közvetlen és egy kicsit flúgos. Szóval Z a másik példa arra, hogy ha egy nő állandóan ott van egy férfi mellet s a férfi nem találja a magához valót, akkor a könnyebbik megoldást választja s lehorgonyoz a mellett a nő mellett, aki folyamatosan ostromolja és mindig ott van mellette.

17.fejezet I need a hug

Világéletemben félre értették a kedvességemet. Mindenki felé olyan szeretettel álltam, mint amit szerettem volna kapni és nem kaptam meg. Kedves voltam az emberekkel, de annyi sebet ejtettem ezzel, hogy sokszor gondolkodtam el, hogy talán jobb lenne felhúzni egy falat közém és a világ közé, hogy ne érezzen bele senki többet abba, amit érte teszek annál, mint amennyi benne van.

18.fejezet Friendzone

Van az a szerelem, ami nem elég egy kapcsolathoz, azt hiszem ez a barátzóna pontos körülírása az én esetemben. Van egy barátom L. Azóta ismerem mióta a fővárosba költöztem. Ritka az olyan kapcsolat, aki bárhol is ér véget s bármennyi idő is telik el, ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. S az is ritka, hogy amikor ordítanék a fájdalomtól, mert összetört az életem, őt felhívhatom és nem kell semmit mondanom, csak hallgatja a sírás. De hisz erről szólnak a szerelmes számok. Jó lehet túlzás, de szerintem az igazán erős szerelmek igazán erős barátságokból születnek. Amikor már túl vagyunk azon a részen, hogy merünk egymás előtt fingani, annyira nevetünk na az egy nagyon jó barátság.

Beragadni a barátzónába mégis néha szívás, mert az emberek jönnek-mennek egymás életében és annyiszor érezzük, hogy most jó lesz. És jól elcsesszük. Amikor megtörik valami a másikban, helyrehozhatatlanul. Olyankor akárhogy szeretnénk semmi nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt volt csak az biztos, hogy nem léphetünk tovább a barátzónából, van, ahol emberi kapcsolatokban ez a max.

Azt hisszük, hogy ahogy az idő telik változik valami, de nem. Minden ugyanolyan, mint anno. Főleg akkor érezhetjük ezt, amikor előszőr újrakezdjük valakivel, de aztán kezd Deja vu érzésünk lenni. Az életben néhány kivétellel nincsenek nagy pálfordulások, csak valahogy az emlékek megszépülnek s azt kezdjük érezni, hogy újra olyan boldogok szeretnénk lenni, mint akkor voltunk, pedig akkor rohadtul nem voltunk boldogok, csak megmérgeztük egymás életét. Emlékeznek, még R-re, aki mérnöknek tanult és volt két vadászgörénye? Emlékszem, ahogy matek könyvvel a kezében várt a vonatnál, majd elmentünk sétálni a Városligetbe. Csak ültünk egy fa tövébe és néztünk felfelé. Mégis éreztem, hogy teljesen máshol jár. Nem volt az a földön ülős típus, de mivel én az voltam nekem egy jó emlékkel több. Ilyen volt, amikor D.M-mel elindultunk túrázni. Azt hittem, hogy tudom az útvonalat. Végül is csak annyit tudtam, hogy ha leszállunk a buszról, akkor balra kell elindulni. Hát őszintén szólva rettenetesen eltévedtünk. Szántóföldeken és sűrű erdőkön keresztül bandukoltunk, miközben M-nek az volt a legnagyobb gondja, hogy ha elszakad a kabátja akkor vennem kell neki egy újat. Én jót nevettem rajta, de az a szomorú, hogy ő ezt teljesen komolyan gondolta. Aztán amikor a hegytetőre értünk megkérdeztünk valakit, hogy ugyan mondja már meg melyik hegyen vagyunk, mert nem igazán tudjuk. Hármashatárhegy. Nem oda indultunk, de ez is megtette.

Na ezeken a sztorikon nevetünk nagyon SZ. L-lel, aki amióta a fővárosban vagyok jó barátom. Tudják a pszichoterápia végén választanunk kellett magunknak valakit, akit vésze esetén felhívunk, értsd úgy, hogy ha bántani akarnánk magunkat. Nekem ő lett az. Szerbiából is ő hozott haza egy Ladával. Tappancs szerbiai kutya és nagyon izgultunk, hogy átengedik e őt a határon, de mire odaértünk az őrbódéhoz a kocsi lefulladt így már azon kellett izgulni, hogy az ország legdélibb részéről hazaérünk e a fővárosba. Nem ismerek nála jobb barátot.

Van egy különös történet az életemben, ami talán átvezet a következő fejezetbe. Talán emlékeznek még D.M-re, aki kenyérkihordó volt s mindig akkor dolgozott éjszaka, amikor én ébren voltam és beszélgettünk. Feleségül vett egy lányt, akinek van egy ikertestvére. Olyanok ők mint az ég és a föld. No én éppen egy építkezésen dolgoztam amikor megismertem B.K-t. Egy baráti társaságban mozogtunk, s ő vitt ki először Szerbiába egy barátnőmhöz, aki pont abban a városban lakott, ahová K jött építkezni, szóval utána még sokszor találkoztunk K-val. Kedves és vicces srác volt abból a városból, ahonnan H.Z, de ez csak egy mellékes információ arra, hogy bizonyítsam milyen kicsi is a világ. Szóval ahogy egyre több időt töltöttem B.K-val úgy kezdett egyre szimpatikusabb lenni. Aztán egy napon ezt elmondtam neki, de csak anyni volt a válasza, hogy máson jár az esze. Amikor mondtam a barátnőmnek, azt mondta, hogy ezzel arra utalt, hogy más lányon. Nem akartam elhinni, aztán rákérdeztem. A barátnőmnek igaza volt. Mindent el tudtam képzelni csak azt nem ami ez után következett K annak a lánynak az ikertestvérébe szeretett bele, aki hozzáment D.M-hez. Nem tudtam megérteni két ennyire különböző lány hogyan szerethet külön- külön ugyanazokat a fiúkat mint egy ízléssel én.