19.fejezet Szerelmi sokszög

Aztán itt vannak a szerelmi sokszöget. Azon a napon, amikor önként vonultam be, hogy az orvosok egy hónapon keresztül próbáljanak segíteni a borderline szindrómámon ráírtam egy fiúra, aki valahogy ismerősöm lett. Szimpatikus volt kép alapján. Tudom, tudom rengeteget beszéltem már arról, hogy a külső mennyire csalóka lehet, de ahogy megismertem a személyiségét egyre jobban megszerettem. Hittem benne, hogy az égiek rám mosolyogtak. Egy egész hónapot beszélgettünk végig és én vártam, mert megígérte, hogy nyáron elvisz motorozni. Tudják mennyit jelentett nekem annyi fájdalom és elcseszett szerelem és barátság után egy ilyen kapcsolat? Nem szeretem a stratégiai számitógépes játékokat, de csak azért, hogy hallhassam a hangját elkezdtünk együtt játszani az egyikkel.

Minden ember vágyakozik valaki után. Valaki elérhetetlen után szoktunk általában, mint én A után, akit egyszer elhívtam a Margit-szigetre sétálni, de blokkolt a közösségi oldalán. Az elérhetetlen utáni sóvárgás az emberi lét fenttartásának egy módja, mert minden egyes nap felkelünk és küzdünk azért a valamiért, amit el akarunk érni. Az esetek többségében, amikor elérjük, amit vagy akit szerettünk volna, akkor tudatosul mennyi áldozat és fájdalom volt az ára. Ha pedig nem érjük el, akkor beérjük valakivel, aki ott van mellettünk és valamilyen szinten hasonlít ránk.

Szóval bonyolult a mi történetünk J-vel. Egyszer nagyon mélyen voltam és megkérdeztem, hogy ha én esetleg csinálnék valamit magammal, akkor vigyázna e Tappancsra. Azt mondta akkor megtört benne valami, pedig csak szembesült önmagával. Az a fiatal lány, akit a legjobb barátjának mondott és aki nem mellesleg szerelmes a terapeutájába, az a lány volt az, akit ő valójában szeretett.