Embernek maradni! Portré: Merk László

2016.03.12 10:48

Ismerek egy színészt. Én körülírom, Önök kitalálják! A rátóti csikótojás vak öregasszonya, az Alladin rikácsoló nénije. Körte, becézte az egyik kollégája. Elasztikus, magyarul rugalmas, jellemezte magát kérésemre egyetlen szóban. Amikor megkérdeztem miért, egy frappáns választ kaptam: Azt hiszem nem kell néha mögé gondolni a dolgoknak. De ki is ő valójában? Valaki akinek vannak pozitív és negatív tulajdonságai is!

Mindig megpróbálok pozitív lenni, de nem mindig sikerül. Lojális vagyok az emberekhez. Szeretek maximálisan teljesíteni, bár ez sem mindig sikerül. Megpróbálom a bennem lévő tudást átadni az embereknek ha sikerül. Állat és növénybarát vagyok. Néha indokolatlanul mellre szívok dolgokat. Néha lusta vagyok tanulni és az utolsó pillanatra hagyom. Ritkán cselekszem meggondolatlanul. Nem tudok nemet mondani. A feleségem biztos tudna kapásból mondani nagyon sokat.”

Valaki aki, ha nem színész vagy táncos akkor botanikus vagy állat gondozó lenne.

Kiskoromban régész és fazekas szerettem volna lenni. Aztán ahogy az ember fejlődik más szájíze lesz. Aztán láttam egy-két balett felvételt főként a Pécsi Balett előadásait, ami akkor alakult amikor én születtem. Ez nagy hatással volt rám.Egy jó pedagógus csodákat tudott velem csinálni. Ha valaki jó pedagógus volt akkor képes voltam órákig ott ülni és hallgatni. Ittam a szavait. Az élet rávitt, hogy színész legyek. Aztán lassan megtalálom magam ebben a szerepben is. Táncosként nem tud az ember élete végéig a deszkákon ugrálni. Néha az élet tálcán kínál lehetőségeket és badarság lenne kiverni a kezéből. A színészet is egy kihívás.”

Valaki, akinek élete viccesebb pillanatai közé tartozik amikor a másik nem bőrébe kell bújnia. Tette ezt legelőször Zürichben az Őrült nők ketrece produkció kedvéért.

Kedvenc vicceimet mindig az Antal Imre mesélte. Bármikor dolgoztunk együtt mindig volt tíz-tizenöt naprakész vicce.”

 Valaki, akinek a legnagyobb kritikusa a felesége. Élete meghatározó emberei a szülei, felesége Jeszenszky Endre balett mester valamint Markó Iván.Szüleitől emberséget, becsületességet és szeretetet tanult. Jeszenszky mestertől tanulta a művészeti alázatot, az egymás tisztelését és hogy gondolkodjon mielőtt bármit is kiejtene a száján. Az intézetből való kirúgás hozzá került, majd amikor már a pályán volt akkor találkozott Markó Ivánnal, akitől megkapta az esélyt, szerződést ajánlott neki és visszaadta az önbizalmát.

Valaki, aki pihenésképpen kertészkedik és ha az idő valamint az anyagiak engedik akkor nagyon szívesen horgászik.Akinek élete meghatározó eseményei fia születése, házasság kötése és minden egyes sikeres premierje és bemutatója. Aki akkor érezte a legjobban, hogy felnőtt amikor maga is apa lett. Aki, élete utolsó napján legszívesebben egy fénykép albumot nézegetne amiben képek vannak azokról a szép dolgokról, melyek életében vele történtek. Akinek kellene egymás után két szabadnap, hogy rendet tegyen mind a fejében mind a ház körül. Aki, mindig azt szokta mondani a feleségének, hogy szeretnek kutya lenni egy olyan családban, mint az övék. Valaki aki a jövő nemzedékének egyetlen mondatban üzenne:Embernek maradni!

 Valaki, aki nagy dolgokat ért el egy idegen országban! Tizennyolc évet töltött Németországban. Úgy ment ki, hogy egy szót sem tudott németül. A My fair ladyben táncosként lépett fel és énekelt. Később aztán már német szöveget mondott, míg 2010-re ő állította színpadra ezt az ismert darabot. Táncolt Nünbergben, koreografált Münchenben és Berlinben. Nevéhez kötődik németországban például a Hegedűs a háztetőn, a Szép és a Szörnyeteg vagy az Irma te édes című darab. Csodálatos kor volt, emlékszik vissza. Nyelv tudás nélkül az emberek mimikájára volt hagyatkozva, így mind a mai napig sokkal érzékenyebben reagál mozzanatokra, és érti az embereket szavak nélkül is.

Valaki, aki két mondatban összefoglalta minden ember életének a lényegét, amikor ezt mondta: Baj ha nem szeretném magamat senkihez sem hasonlítani? Szerintem elég egyedi vagyok! Végezetül valaki, akinek az igazgató lánya ezt mondta: Riportot adsz? Végre, nagyon helyes! Ő a színész ,aki eltáncolta nekem az általa képzeletben írt mese utolsó mondatát: szélesre tárta karjait majd összetéve a tenyerét meghajolt.

 Valaki, aki egy lakatlan szigetre vidám, szomorú, tudományos, nemet nyelvű és egy meséket tartalmazó könyvet vinne. Emellett egy hang hordozót mellyel Gilbero Sulivant hallgathat. Tükör logikus gondolkodása szerint nem kellene, mert a víz felé hajolva meg tudná nézni a képmását. Azért cigit egy lakatlan szigetre is vinne ja és el ne feledkezzünk a kispárnájáról. Tollat és papírt is vinne, hogy le tudja írni a gondolatait abban reményében, hogy egyszer valaki megtalálja azokat. Tudja, hogy sokan boldogok lennének ha leszokna a cigiről. Köztük én is.

 Pont, pont satöbbi. A többit írd hozzá. Mondta és eltűnt mellőlem. Fél kettő volt, neki át kellett venni a színpadot és ügyelni a kezdődő darabban. Én csak ott ültem a büfé sárga kanapéján amikor is újra feltűnt egy jelmezzel a kezében.Majd megint eltűnt. Nem egy szószátyár ember, de az ilyen emberek életében van a legtöbb csodálatra méltó és megismerni való dolog. Majd megint feltűnt. Ránézett az órára ami kereken fél kettőt mutatott, aztán rám nézett és elment. Merk László életének és munkásságának ezen parányi része igazolja azt a címet amit saját élete filmjének adna. Csodák márpedig vannak!

Hölgyeim és Uraim: Merk László!