Ajánlom magamat, Sára!

Erőlködés az élet

2016.10.26 18:51

Görcsösen erőlködünk az életen. Bizony, mert az iskola, ahol életünk jelentős részét töltöttük, mindenre megtanított, aminek soha nem vesszük hasznát, de semmire nem tanított meg, azok közül a dolgok közül, amelyeknek mindig hasznát vesszük. Így válunk boldog, gondtalan gyermekből, görcsösen erőlködő felnőttekké. Aztán mehet az erőlködés. Erőlködve tanulunk meg minden szót, mely egy diplomához kel, mondván, hogy nem akarunk éhen halni, ha kikerülünk a nagybetűs életbe. Sajnos az iskolában azt nem tanítják, hogy a magány hamarabb megöl, mint az éhség. Aztán erőlködünk tovább egy diplomával. Találni egy állást, ami megfelel… de nem ám nekünk, hanem azoknak a drága rokonoknak, állítólagos barátoknak és ismerősöknek, akik szemében annyit érsz amennyit keresel. Aztán mikor ez is megvan erőlködünk megtalálni önmagunk, de nem megy. Fogalmunk sincs mi az ami mi vagyunk, és mi az ami egy jól megtanult atombiztos társadalomból átvett szokás. Azt képzeljük, hogy ha megtaláljuk életünk párját, majd vele együtt beköszönt a boldogság. Ezért erőlködünk tovább, hogy társat találjunk, de mire is pontosan? Az erőlködésre? Erőlködünk, hogy viszont szeressen az, akit szeretünk, majd erőlködünk, hogy ne szeressen minket az, akit nem szeretünk mi. Aztán jön az erőlködés, hogy gyermekünk szülessen, majd utána, hogy még egy. Aztán amikor már elég idősek a gyerekek, megy az erőlködés, hogy jól meglegyenek szervezve a nyaralások, amik persze mindig katasztrofálisan sülnek el. Aztán erőlködünk, hogy a gyerekek felnőjenek valahogyan, hogy ki legyen fizetve minden hitel, amit az ünnepekre vettünk fel, és ami esetleg a házon és a kocsin van. Aztán erőlködünk, hogy túléljük azt a sok évnyi munkát, remélve, hogy a nyugdíjaskor majd sokkal jobb lesz, pedig nem. A nyugdíjaskor görcsös erőlködés, hogy elég pénzt tegyenek az emberek félre a saját temetésükre. Mert bizony görcsösen erőlködünk. Hogy elfogadjanak mások, majd amikor végig gondoljuk az életünket, görcsösen kell erőlködnünk, hogy el tudjuk magunkat fogadni minden egyes erőlködésből meghozott döntésünkkel együtt… s mindeközben, mikor is egy vödör frissen gőzölgő lócitrom a teljes vagyonunk, azon gondolkodunk, hogy hol rontottuk el. Görcsösen erőlködünk, hogy megtaláljuk rá a választ….S most nézel rám olyan ostobán, mint még soha senki azelőtt és azt várod, hogy megadjam a választ arra a kérdésre, hogy hol rontják el az emberek. Tudod mit, lehet megköveznek érte, de abban a pillanatban lesz urunk az erőlködés egy életre, amikor elnyújtva, parancsra köszönünk egy gyereksereg közepén, hogy Jóóóóóóóóónaaaaaaapooot kíííííííííváááááánok.

Vissza

Keresés

© 2015 Minden jog fenntartva.