És esni kezd a hó!

És esni kezd a hó!
 2020.01.08

És esni kezd a hó! Nem számít mennyi harc, fájdalom, könny van a világon, ha esni kezd a hó valami remény száll a világra. A legtisztább dolog, amit valaha láttam. Kiskoromban bevittem a házba és meg akartam vizsgálni a hópelyheket, de mindig elolvadtak s nekem vissza kellett térnem odakintre, arra a helyre mely nem volt senkié, a Mindenhatóé, a szabad. Boldog vagyok, ha hóangyalt készíthetek. Csak hátra vágódom és mint egy kisgyerek izgatottan mozgatom karom lábam majd olyan óvatosan, ahogyan tudok felállok és megnézem mit alkottam. Szeretek szánkózni, emlékszem kisoromban a legkisebb hóban is szánkóztunk, még akkor is ha csikorgott a régi vastalpain az öreg szánkó, mely hűségesen kiszolgált minket. Majd arra a kisgyerekre gondolok, akinek átadtuk a szánkónkat s minden élményünket is amely hozzá fűződtek. Hóviharok tucatjaiban rohantunk haza, hóemberek tömegét alkottuk meg gyerekkorunkban s vívtunk hócsatákat aztán egyszer csak a barátaimnak már csak bosszúság lett az első hó.  A világ igazságtalansága, hogy a leggyönyörűbb dolog a hópehely valami rossz érzést vált ki azokból a felnőtt gyermekekből, akikké váltunk. Azt hiszem ahogy növünk, úgy tűnnek el belőlünk azok a jó érzések, amely által a legkisebb dolog is boldoggá tudott minket tenni, Ezért is boldogtalanok a felnőttek. Talán ha egy pillanatra megállnának kitátanák a szájukat és megpróbálnának megenni egy hópelyhet, akkor sokkal vidámabban indulnának az annyira gyűlölt reggelek. Én még harcolok azért a kisgyerekért, aki össze vissza rohangált s remélte, hogy lesz olyan hópehely, ami nem olvad el, ha elég gyorsan befut vele, s utána járhat annak a ténynek, hogy vajon tényleg minden egyes hópehely különböző. Mi emberek olyanok vagyunk, mint a hópelyhek, egyediek, megismételhetetlenek, de pótolhatóak. Néha a szenvedések melegében elolvadunk, de odakint a szabadban, ahová érkezünk, miközben lehullva megcsodálhatjuk az egész világot, odakint részesei lehetünk valami csodának. Egy gyermek önfeled, boldog kacajának. 

Olvass tovább: https://szekelysara.webnode.hu/