Függőségről

Függő vagyok. Minden függőség közül a legrosszabb az emberfüggősèg. Nem bünteti a törvény s nincsen elvonó kúra. Sőt az emberek néha még szerelem néven is illetik, pedig olyan messze van az igaz szerelemtől mint a napkelet a napnyugattól. Egyszerű az egész. Találkozol valakivel, aki legyen akármilyen is, alkotsz róla egy szubjektív kèpet S ennek a képnek a függője leszel. Egyetlen szavért, pillantásáért odaadnád a fél vesédet, rosszabb esetben azért is, hogy csak láthasd. S ezeket beilleszteni a róla alkotott, valóságtól elrugaszkodott kis képbe. Talán nem lenne ebben semmi rossz, ha függőként nem lenne teljesen mindegy, hogy milyenek azok a szavak.  De mindegy, csak mondjon valamit (...) Így rohan bele az ember ész nélkül a vesztébe, ezért ragaszkodik olyan emberhez, aki szóval s olykor sajnos tettel is bántja..mert függő. Azt hiszi összedől a világ ha elveszti függősége tárgyát de az már nem jut eszébe, hogy előtte is volt élete. S hogy mit tesznek azok az emberek akik észreveszik, hogy a másik függ tőlük? Kihasználnak. A legtöbb esetben úgy manipulálnak, mint jutalomfalattal a kutyákat. Minél ridegebben viselkednek egy függő személlyel, annál jobban fog teperni utánuk, s ezt olykor még élvezik is. Így esett, hogy mindannyian függők vagyunk kisebb nagyobb mértékben. Azt mondják a probléma felismerése már fél megoldás. Már csak annyi van, hogy megtaláljuk a megoldás másik felét. (...)