Ajánlom magamat, Sára!

Gondolatok a változásról

2016.02.15 16:33

 

Azt mondják, az èletünk változások sorozata. Vagy mi magunk vagy a körülmènyeink, az emberek akik körbevesznek. Valami állandóam vàltozik. Gyűlölöm a változásokat. Fájnak. A legtöbb esetben a kényszer miatt változik valami az életünkben nem azért mert mi úgy akartuk. Ha az èlet egy könyv, az èletszakaszaink a fejezetek benne akkor az apróbb változások olyanok mint a bekezdèsek. Ha a változást mi magunk akarjuk akkor a bekezdès olyan mint egy tökèletesen sorkizárt kerek bekezdèa. Nincs hiányèrzet ès az elengedès hihetetlenül könnyű. Csak a saját tapasztalatomból meríthetek. Volt egy fiú akivel elterveztük az egèsz èletünket. Amit csak el lehet kèpzelni mindenre jól kidolgozott terveink voltak. Aztán időközben èrzelmileg kiszálltam ebből a kapcsolatból. Aztán vège lett. A női büszkesègemet azèrt sèrtette, hogy nem tudtam egy fiút magam mellett tartani, de vágytam a változásra, amit meg is kaptam. Így az a fiú egy kedves emlèkem marad, ő lesz az a fiú nekem akit először mutattam be a családnak, de csak egy fiú marad akivel egy időre kereszteztèk egymást az útjaink. Ezek a jó változások. Amiket magad akarsz. Amikor ésszel és érzéssel hamarabb változol mint a körülmèny amiben vagy. Aztán ott vannak a rossz változások. Amikor hamarabb változik a körülmènyed mintsem, hogy a fejeddel ès a szíveddel elszakadnál tőlük. Ezekbe a változásokba egy kicsit mindig beleszakad a szívünk. Ma ért véget egy 12 napos munka, amit nagyon szerettem. Én buta író belementem érzelmileg. Az ember társas lèny. Mindig éreznie kell, hogy tartozik valahová, legyen az akármilyen pitiáner kör. Az ember ugyanazt az életigenlést érzi ha egy sakklub, színhátszókör, munkahelyi csapat tagja mint amikor valaki a Nobel- díjasok tagjai közé emeltetik, mert érzi, hogy tartozik valahová. Az erős emberek persze ezt nem szeretik elismerni, ahogyan én sem. Mert szerintünk a legirigylésreméltóbb dolog a világon, ha egyedül is megállod a helyed és nem függsz másoktól. Tudom, hogy ez a világ legnagyobb tévedése és érzem is a saját bőrömön. De nem vagyok reménytelen eset, néha próbálkozom ide-oda csapongani, megismerni új egyéniségeket és új világokat. Így lehet az, hogy 21 évesen dolgoztam újságíróként, állatmenhelyi gondozóként, rádiós műsorvezetőként, takarítóként, telefonos minkatársként, kasszásként, korrepetítorként, baseballcsapat csapatépítőjeként és sorolhatnék még sok olyan dolgot amit kipróbáltam, de ezek mind azt bizonyítanák, hogy képtelen vagyok egy helyen megmaradni. Mint tudjuk amely dolog meghasonlik önmagával annak lőttek. Nos így vagyok én is. Utálom a változásokat. Utálom, hogy folyamatosan mellém majd tőlem távol sodor embereket az élet, de mindeközben az állandóságba belepusztulok, mert szeretnék egyre több dolgot átélni és kipróbálni. Azt hiszem erre mondják a sakkban, hogy patt. Ezek az életünk hol jobbra, hol pedig balra zárt bekezdései. Ezekben a bekezdésekben az utolsó mondat soha nem éri el a sor végét. Utólag visszaolvasva mindig marad valamiféle hiányérzet az emberben. Mindig ott lesz bennünk az "igen és ", várva hogy tovább folytatódjon a történet. Életünk meghatározó pillanatai azok amikor belátjuk, hogy nincs befejezése a történetnek. Kettőt pislogok és más emberek állnak körülöttem és más a feladat. Nehéz így élni, ugye? Azért lassan tanulok. Ma volt az utolsó nap az egyik munkában, holnap teljesen másba fogok. Igyekeztem a lehető legcsinosabban felöltözni, hogy méltóképpen zárjam ezt a napot. Aztán hála a viharnak kaptunk egy kis szünetet. Munka alatt bőven volt időm magamban azon gondolkodni, hogyan kellene szépen lassan jó érzésekkel és emlékekkel lezárni életem ezen bekezdését. Míg megjött a tökéletes ötlet. Szünetben haza rohantam, és felvettem a futó ruhámat. Bevallom nagyon fura volt oda visszamenni. De mégis szépen lassan visszatértem a valóságba, hogy nyomjak egy entert. Sok kedves embert ismertem meg, nem mondom, hogy barátok lettünk, de 12 napig együtt alkottunk valamit. És itt a vége. Most hol vagyok? Nem akartam haza menni. Futóruhában ülök a körút egyik valutaváltójának a párkányán és tanulok. Megtanulok elengedni, megtartani, emlékezni, elfelejteni, élni úgy hogy jól érzem magam és élni úgy hogy gyomorforgatóan rosszul vagyok, mert akár tetszik akár nem ennek most itt a vége.

 

Vissza

Keresés

© 2015 Minden jog fenntartva.