Gondolta a fene!

Tanárok véleménye:

A cím összefoglalja a szerelem kettősségét. Feltehetőleg a költő éppen túl egy csalódáson még reménykedik.

Cím: Keserédes szerelem

A költő:

A „keserédes” szó egy Danielle Steel regény címe, amit 12 éves koromban elkezdtem olvasni.

A költő a régi francia esetlegesen angol bálok által mutatja be a szerelem társadalomban betöltött uralkodó szerepét, mely naivvá teszi az embereket.

És újra ünnepel e boldogtalan világ.
A szerelem kap szenvedés szülte koronát.
Mindenki eljött s a legjobb ruháját vette fel,
Minden arcot tökéletes smink takar el.
E szent érzést megtisztelve,
Feledjük, hogy nincs hozzànk kegyelme.

Kellett egy hatásos bevezetés.

KORONA: A Burger Kingben a korona a mániám.

RUHA : A legjobb ruha a forgatásokra előírt öltözékre utal, mely nem lehet akármilyen.

SMINK: Elvből vallom, hogy a smink a világ legtermészetellenesebb dolga.

A bál folytatódik. Talán az író kortársa volt Ady Endrének. Vagy nagyon szerette.
Az életet egy színpadhoz hasonlítja. Egy Shakespeare korabeli színpadhoz leginkább. A bál tényleg angliai.

Közeledben vagyok mégis reád vágyik szívem,
Gyűlölöm, hogy változunk, mint bárki e tökéletlen színen.
Hangom sírástól csuklik, félelemtől remeg,
Mikor egy világ előtt nyújtassz táncra hívó kezet.

Egy tehetségkutató forgatásán voltam, ahol a színpadon folyamatosan mentek a produkciók. Épp egy táncos produkció ment ahol a fiú a lánynak nyújtotta a kezét.

Környezetleírás. A központban a szetelmes pár. Tényleg egy Ady Endre versre hajaz. Először mutatja a költő a saját példaján a szetelem fájfalmát. A költő a vígbús szót használja, mely feltehetőleg egy nyelvujitás korában eltűnt szavunk, jelentését így nem tudjuk pontosan meghatározni..

Annyi szempár köröttünk reánk szegezve,
Annyi ember mögöttünk bután irigykedve.
Most először, tán utószor táncolunk víg zenére,
S táncunk után folytatódik szerelmünk vígbús estéje.

Az utolsó két sor volt megírva. A többit elé kellet írni, hogy logikailag rendben legyen. Szeretek fura szavakat kitalálni pl. vígbús, mert semmi értelme sincs.

A vers érzelmi és hangulati csúcspontja. A szerelem kettősségét hangsúlyozza a szertlek - gyűlöllek ellentétpár használata. A fagyos csendet mely eddig a báltermet uralta egy csilingelő hang töri meg.

Játszanék neked zongorán, szerelmesen énekelve,
De a szó mit először kimondanék a gyűlöllek lenne.
Zene nélkül rútan hangzana ugye Kedvesem,
Szívem ajkamon csilingelő félhazug üzenete.

Nem tudok se zongorázni se énekelni, sőt elég fájdalmas lenne mindenkinek ha énekelnék.

Fordulat az érzelmek terén. A környezeti befolyás megszünésével a lány (mert már 90%-os bizonyossággal kijelethetjük, hogy a verset egy hölgy írta) leveti a társadalom állította bilincseket és őszintén elmondja az érzéseit a hőn szeretett férfinak.

Majd éneklek neked ha az ünnepnek vége,
Szívem összes érzését megkapod.
Szorosan eléd állva, szemedbe nézve,
Ha egyszer a parketten már csak ketten maradunk.

Egy kedves kollegával szerettem volan találkozni munka után.

Amikor először mutatkoztam be neki helyszűkében voltunk mint a 4es-6os villamoson csúcsidőben, és elég közel kerültünk fizikailag egymáshoz kézfogáskor.

Ez a versszak egy úgynevezett refléne is lehet a versnek. Olyan mintha énekelte volna az író.

A versszak végén egy ismert illemszabály jelenik meg, miszerint addig nem illik helyet foglalni, míg hellyel nem kínlnak minket. Ezek alapján feltételezzük, hogy az eddigi cselekményben a párosunk mindvégig álló helyzetben volt.

Táncolni, énekelni, színlelni Kedvesem,
Csak játszani szerelmes önmagunk örömmel s keserédesen.
Mikor a kopott parkettán csak két szék maradt,
Ülj le s míg mesélek helyezd kényelembe magad.

A tehetségkutató produkciói körülbelül ilyen sorrendben jöttek. Tánc, ének, szavalás. A színház padlójára akárhályszor rálépett valaki az porzott. A következő produkció kellékeit meglátva született ez a versszak.

FIGYELEM!! Rímváltás. Ilyet elkövetni súlyos esztétikai hiba. Az a-b, a-b rímből a-a rím lett.

Az asztalon egy féligtelt üres borospohár,
Ideje megülnünk keserédes szerelmünk torát.

A tehetségkutatón az épp színpadon lévő produkcióhoz csak két székre egy asztalra és egy asztalon lévő pohárra volt szükség. Egy kabaré előadás volt, egy tánccsoport után.

A szerelem mámorító voltáról ír a költő. Lelassul a cselekmény. A környezet bemutatása egy hatalmas bálteremmel kezdődött, most leszűkült egy asztal, mondhatni egy pohár méretűre a költő nézőpontja.

Részeg vagyok, szerelmed az mi megrészegít,
S mikor félve a pohár után nyúlok,
Remélve, érzed te is a tüzet mi engem hevít.
S ekkor úgy mint először a kezemet megfogod.

A kabaréban elhangozz ez a mondat: Részeg vagyok.

De indokolni kellet valahogy, alkoholt pedig beleírni egy szerelmesversféleségbe, kicsit fura lenne.

A vers lezárásaként először szólítja meg meg a költő a múzsáját. Ez a versszakban indokolja a vers címét. Azonban felemrül a kérdés, hogy ha költő magát idézi akkor miért van szükség az idézőjelre?

A vers csattanójaként, vajon egy harmadik talán természetfeletti lény a szerelembe való beavatkozását jelzi ez?

Most csak ülünk az asztalnál szótlanul, szemből olvas a szem,
Én tudom, s te is tudod Kedvesem:
"Nincs más mi lenne oly keserűn édes,
S édesen keserű, mint a Szerelem!"

A produkció kicsi hatásszünettel kezdődött, mikor is ránéztem a kollégámra, aki már ekkor elég fáradt volt. Megjegyzem, hogy munka előtt elég vicces beszélgetést folytattunk le messengeren. Szóval ha egymásra néztünk mosolyogtunk.

Az utolsó mondat pedig egész egyszerűen azért van idézőjelbe téve, mert apró helyesírási gondjaim vannak.

Summa summárum, ismerve a költőket sokkal jobb ha nem próbáljuk meg kitalálni mire gondolt, mert csúnyán mellényúlhatunk. Tisztelettel: Székely Sára