Gyere velem, én se megyek sehova! 2016.07.03
Gondolkodtam ezen a Nagy Ő dolgon. Egy dologban vagyok biztos. Először egyedül kell boldognak lennem, ahhoz, hogy egy másik emberrel is boldog legyek. Persze, amikor magányosnak érzi magát az ember, joggal hiheti, hogy egy társ megoldás lenne minden problémára, ez mégsem ilyen egyszerű.
A médiából, az utcáról és a társadalomból tömegével árasztanak el minket, olyan dolgok, mely azt sugallják, hogy nem ér semmit az élet, ha nincs szerelem. Talán kijelenthetjük, hogy a szerelmet, a Nagy Ő keresését életcélként tüntetik fel. A mesék is mindig véget érnek az esküvő napján és mindig a boldogan éltek jön. Mert ez szép és jó, de nem igaz. A szerelem nem az élet célja. Hinnünk kell, és én hinni akarom és hiszem is, hogy a szerelem egy olyan ajándék Istentől, mely még boldogabbá tesz. Azt mondják, hogy a szerelem csodákra képes. Nem igaz! A szerelem nem tesz boldoggá egy boldogtalan embert. Gyere velem, én se megyek sehova. Nagyjából ez történik, amikor valaki a szerelembe kapaszkodik, mint életcélba. Az évek eltelnek, a szerelem ( mivel egy csodának hittük, és elfelejtettük táplálni) elmúlik, és aztán marad az üresség ( ha nem együtt halunk meg ugyanabban a másodpercben, azzal az emberrel, akit társul választottunk az életünkhöz).
Huszon kettő leszek novemberben és még szűz vagyok, és az is maradok egészen addig, amíg valakihez feleségül nem megyek. Miért? Mert tudom, hogy mit jelképez a fehér ruha, és milyen erkölcs volt régen, amit a Bibliára építettek. Mindenkinek szuverén joga eldönteni, hogy mit kezd a saját testével. Mégis voltam már szerelmes. Ezért tudom, hogy egy szerelem elmúlása nem egy véletlen, egy égi jel és nem történik meg csak úgy. Egy szerelem elmúlása egy döntés, hogy nem táplálom tovább az az érzelmi ( és nem fizikai!!) kötődést, amit a másik iránt éreztem (felépítettem az érzést).
A szerelem első látásra csak egy fellángolás. Ha nem teszek semmit elmúlik, ha elkezdem jobban megismerni a másikat, emlékeket gyűjteni, benyomásokat szerezni, akkor szépen lassan építem a szeretetet aztán a szerelmet. Nagyon sok pár válik el haragban. Ők azok, akik nem egy alapvető szeretetre építkeztek, hiszen az életben utána nem akarják látni egymást. Hogyan ha egyfajta szeretet, amire a szerelmet építették, vagyis építeni kellett volna, az megmarad? Sehogy! Akik soha többé nem akarják látni a másikat, azok egy kártyavár stabilitású szerelem „boldog” tulajdonosai voltak.
Az emberiség leggyakrabban boncolgatott témája a szerelem. Felháborító számomra, hogy a házasságból viccet űzve, úgy beszélnek egy Isten előtt szent kötelékről, mint csak egy papírról. Ilyen erővel a jogosítvány és az útlevél is csak egy papír. Próbálja csak valaki megmagyarázni a rendőrnek, hogy ha tud vezetni, akkor teljesen felesleges, hogy van e róla papírja vagy sincs. Persze mondhatják, hogy az más! De miért is lenne más?
Miért kezeljük a szerelmes, házasságot földönkívüli, katartikus fogalomkörbe tartozóként. A szerelem az élet része, ahogy a házasság is. A Biblia is ír a szerlemről, bármilyen meglepő is. Szóval gondolkodtam ezen a Nagy Ő dolgon. Tegnap azt hiszem elengedtem a volt páromat, és nem azért, amit mondtak, hogy végérvényesen akkor fogok kiszeretni Matyiból, ha beleszeretek egy másik fiúba. Tegnap egyszerűen találkoztam egy sráccal, akivel hasonlítottunk egymásra. Talán, sőt valószínű, hogy csak néhány vidáman activityvel eltöltött óra volt, mialatt egy csapatban játszottunk, mégis megtanított valamit. Emlékeztetett, hogy nem kell szerelmesnek lennem ahhoz, hogy boldog legyek, de van esély arra, hogy egy nap megtalálom azt a Nagy Őt, akivel leélhetem az életemet, és még tovább!
Ajánlom magamat, Sára