Ha egy író igazán ihletet kap- Gerendák Írta: Verebes Ernő
Hát oké. Hirtelen csak ez a két szó jutott eszembe, amikor teljesen elsötétült a Nemzeti Színház Kaszás Attila termének színpada. A darab véget ért és nagyot ütött, nagyon nagyot. Ha egy író színdarabot ír várható, hogy esélytelen kitalálni a mű végét, de hogy Jézus, hogy kerül ide, és hogyan lehet a múltban történő események kimenetelét a jelenben bemutatni, hát az zseniális.Még mindig a történeten jàr az eszem, úgy vélem megértettem, de mi van ha mégsem? Megkérem Ernő Verebes urat, a darab íróját, hogy korrigáljon ha irgalmatlan nagy baromságot írnék. A törtenet egyszerűen kezdődik a tulajdonos eladja a malmot, mely a templommal szorosan állnak egymás mellett. Az új tulaj az egyház odaküld egy börtönviselt papot, aki félholtra verte az unokahugával erőszakoskodó Vilmost, aki késöbb viszatér, hogy a molnárt elvigye az édesapjához, akiről alig tud valamit. A pap unokahúga néma az édesanyja halála óta. Vilmos a lányát kiskorában az akkor gyermek molnártanoncra hagyta, aki mára felnőtt és feleségével Magdolnával közösen nevelik a fiúkat. A törtenet ennyi lenne, ha a molnár misztikus körülmények között nagypénteken el nem távozott volna, és a színdarab végén ki nem derült, hogy a molnár gyermeke volt az a fiú akinél a Vilmos otthagyta a lányát.( tehát a molnár gyermeke maga a felnőtt molnár)Ha nehezen érthető a történet akkor együttérzek, mert még mindig ezen rágódom. A molnár lenne Jézus, a gyermeke pedig felnőttkoraban maga a molnár? Egy közönségtalálkozó igazán belefért volna. Hogy egy kicsit másról is írjak, fel vagyok hàborodva, hogy milyen kevés ember volt kíváncsi az előadásra, és el vagyok ragadtatva a színészek alakításától. Külön kiemelném Viki Tarpai-t akinek úgy kellett végigjátszania az előadást, hogy nem szólalhatott meg, mégis az egész történetet az arcával mesélte el nekünk. Tóth Lászlót is kiemelném, ugyanis mire én leértem a harmadikról és elsétáltam a művészbejáróig, ő már a kocsijához tartott. Embert nem làttam még ilyen gyorsan és angolosan távozni. Viccet félretéve, a darab hivatalos ismertetője előtt hadd mondja el, hogy zseniálisra sikeredett ez a mai prodikció. És akkor az ismertető:Verebes Ernő: Gerendák
Író: Verebes ErnőJósika – szélmolnár: Rácz JózsefAndrás atya – plébános: Varga József Magdolna – Jósika felesége: Vass MagdolnaFília – András atya néma unokahúga: Tarpai ViktóriaÚjságírónő – W. Sorath lánya: Béres IldikóSzemző úr – malomtulajdonos: Tóth LászlóW. Sorath – tehetségkutató a Columbia Egyetemről: Kacsur AndrásGyörköc – Jósika és Magdolna fia: Csonka Benedek
Rendezte: Rideg Zsófia
Részlet a műből
„Régen, van annak már vagy tizenöt éve, az apámmal jártam erre. Elhozott ide, hogy megmutassa ezt az uradalmi malmot. Azt mondta, úgy sem sokáig működik már. Bekopogtattunk, vagyis inkább vertük az ajtót, merthogy idebent elég nagy volt a zaj, éppen őröltek, zúgott, recsegett az épület, a vitorla sebesen forgott, mintha ki akarná tépni a földből, s el akarná repíteni az egész malmot, aztán mégis meghallotta valaki a dörömbölést, és kikiabált, hogy nyitva van. Amikor beléptünk, egy fiatal fiú állt előttünk, tetőtől talpig lisztesen. Csak a szemére, a tekintetére emlékszem. A kezében seprő volt, és megkérdezte, mennyi búzát hoztunk, merthogy későre jár már, de ha csak egy-két vékányit, elvállalja a megőrlését. Mire az apám azt mondta, hogy ő nem búzát hozott, hanem engem, ismerkedjek a malommal, hogyan működik, mi a titka. Ezért szívesen itt hagyna egy fél órára, s rákacsintott a molnárlegényre, az alatt megmutathatná nekem a lényegek lényegét, így mondta, a lényegek lényegét, és mire visszajön értem, már egy maradandó élménnyel volnék gazdagabb. Jó gondolta, hisz a gyerekek egy életre megjegyeznek mindent, azt is, ami még nem nekik való, szinte belenőnek az új tapasztalatokba, hogy idővel, elvesztett illúzióik ellenértékeként, maradéktalanul birtokba vegyék azokat.
A fiú nem jött zavarba, talán megtisztelőnek érezte a feladatot, hogy egy magával egykorú lányt, ő, mint „felnőtt férfi”, megtaníthat valamire. Először megfigyelhettem, hogyan sepri össze a ládákból a huzat által kifújt lisztet. Azután felvitt a második szintre, ahol a búza teste szétporlad a garatokban, és lélekké válik. Majd a harmadik szint következett. Itt megcsodáltam a sebes-kereket, az azt forgató, bálványnak nevezett rúddal, amit a nagydob forgatott, ezt viszont a szélkerék hozta mozgásba, a szélkereket pedig maga a szél indította el, amint a hatalmas szárnyvitorlába kapott.
Verebes Ernő, író, zeneszerző. Színpadi zenéket írt több vajdasági, magyarországi, és kárpát-medencei teátrum felkérésére. Zeneművei Szerbiában, a volt Jugoszlávia több utódállamában, valamint Magyarországon, Ukrajnában, Olaszországban, és Japánban hangzottak el. Eddig összesen öt prózai-, illetve verseskötete jelent meg, az Újvidéki Fórum, és a zentai zEtna kiadó gondozásában. Ezek közül az egyik, három színháznak szánt szöveget tartalmaz, melyek a Vidnyánszky Attilával való együttműködésnek köszönve, ugyancsak az ő rendezésében kerültek a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház folyamatosan költözködő színpadára (Sardaffas a hímboszorkány, Kioldás, Magzatlégzés). Egyéb színházi szövegek: Szkizofónia, Zöld nulla, Teremtőhadjárat. (Az utóbbit az Újvidéki Színházban László Sándor rendezte, 2003-ban). A budapesti Nemzeti Színház, amelynek fődramaturgja, jelenleg az ő átiratában próbálja Cervantes Don Quijote-jét.Ezúton gratulálok Ernőnek, és kérem ha úgy érzi mellé fogtam, csak annyit mondjon, mint egykor Arany János, amikor azt próbálták elemezni, hogy mit gondolt amikor az egyik művét írta: "gondolta a fene".