Harcok

Minden ember közül magunkat a legnehezebb szeretni. Olyan ostobák vagyunk néha és elviselhetetlenek. Gyakran cselekszünk hamarabb szívből, mint gondolkodnánk aggyal. Magunkkal folytatjuk a leghosszabb vitákat és magunkat a legnehezebb jobb belátásra bírni. Valljuk be önmagunkkal van a legtöbb bajunk. Pimaszok, sértődékenyek és gyerekesek tudunk lenni, amikor önmagunkkal kell elbeszélgetnünk s néha átkozottul mélyre tudjuk magunkat kergetni. Erre csak mi emberek vagyunk képesek. A kutyám szemébe nézek és látom, hogy tudja, hogy nem volt a legjobb ötlet ketté rágni a cipőfűzőmet, de amikor látja, hogy helyrehozható a rosszasága, sőt tán nem is kell, csak azt látnia, hogy ennek ellenére még mindig szeretjük, úgy folytatja az életét mintha mise történt volna, s talán megcsinálja újra és újra ugyanezt csak mindig más dolgot választ rágcsálni. Bárcsak önmagunknak is olyan könnyen meg tudnánk bocsátani s nem rágódnánk azon, hogy mi volt régen, s bárcsak ne a legrosszabb forgatókönyv forogna újra és újra a fejünkbe, ha a jövőre gondolunk… De ilyenek vagyunk mi emberek. Újra és újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat csak mindig egy kicsit másképp. Mind közül a legnehezebb harc, amit önmagunkkal vívunk s mégis meg kell tanulnunk szeretnünk saját magunkat.