Hitről...

A Katona!

 

A tábor harcra készülődik,

A végső nagy csata közeleg.

Csak egy ember áll tétlen, szótlanul,

Hát őt lásd most, ne a tömeget.

 

Önnön arcát saját pajzsa tükrében

Könnyes szemmel figyeli.

Ezernyi gondolat kavarog fejében,

Majd magától, őszintén ezt kérdezi:

 

Mit látnak bennem a társak,

Mert én csak egy gyönge, gyáva katonát.

Miért érzem úgy, hogy ők jobbak, ők mások,

S csak én nem ütöm meg a mérce fokát?

 

Bátornak mondja, őt ki ismeri,

Rátermett, lojális, félelmetes harcos

Az élet keményen neveli,

Most némán néz egy kopott pajzsot.

 

Magát látja, de régi társaira gondol,

Kiket ősi ellenségük elragadott,

Értük küzdeni, ez élte hitvallása

Újra látni őket, ez a cél mit fogadott.

 

Harcol a sötétség urával,

Segítségül nagy hősét hívja,

Kitartóan küzd az egész világgal,

De legnagyobb harcát önmagával vívja.

 

Hiszi még, hogy nem hiába harcol,

Bár nehéz és fáj a küzdelem,

De legfőbb célja, hogy kitartson,

S ezt minden katonának üzenem.

 

Ahogy magamat szemlélem kopott pajzsom tükrében,

Néha még gyávának látom magam,

Egy kéz a vállamat megérinti, és egy hang szól: Fürgébben,

Már nem sok, ami a csatámig hátra van!

 

Néha fáj, és úgy érzem, nem bírom,

Elcsüggedem, félek, de mindig erőt kapok,

Könnyes szemem pajzsomról, magam köré szegezem,

A sok bátor bajtársra gondolok.

 

Katonák s társak merre a szem ellát,

Hisszük mind, hogy jutalmunk örök.

Emberek maradunk, tűzön- vízen át,

Reméljük, hogy győzhetünk magunk s a világ fölött.

 

Éltet a hit, hogy egyszer, nem is olyan soká

Eljön a nagy csata napja, és azután

A régi pajzsunk megtisztítva élünk örökké, tovább

Halld, szól egy hang: Csak tarts ki végig hű katonám!

 

Harcolni már nem kell, a nagy napomon,

Csak állj és várjál szótlanul,

Lásd csak meg a szabadítást,

Hisz kiért eddig te harcoltál, érted most ő harcol!

 

 

Hit

 

Mily' gyarló az ember,
ki Téged hibáztat,
mikor szorongatja fojtón
csalárd szívét a bánat.

 

Most őt sebezte valaki,
de volt mikor ő sebzett,
csaj jajgatását hallani,
s látni egy könnyben fürdött embert.

 

Tökéletes volt egykoron az,
mi mára majd' állattá korcsosult,
mégis Téged keres minduntalan,
mikor bűnös élte reá borul.

 

Te újra megbocsátasz neki,
vigasztalón könyörülsz, segítesz rajta,
miként apa, ki gyermekét felemeli,
mikor eset egy rossz akarattal.

 

Legyen bármilyen kín e világon, 
mindnél nagyobb öröm,
te Istenem vagy, Atyám és Barátom,
ki bezárta az ajtót, mikor jött a Vízözön!

 

 

 

Legyen!

 

Legyen az alázat lábbelid,

Mi erőssé teszi lábad,

Mely naponta vérezni fog,

Koszos lesz, és fáradt.

Legyen!

 

Legyen a ruhád szeretetből szőve,

Mi elfedez, minden sebet mely testeden van.

Széppé tesz, melegít és mindentől véd,

Mi kudarcot soha nem vallott, s nem vall.

Legyen!

 

Legyen a bölcsesség, mi kesztyűként véd,

Attól, hogy ostobán cselekedj,

Mely megvéd a büszkeségtől, mi fertőz,

Mikor segíteni nyújtod kezedet.

Leegyen!

 

Legyen a kedvesség sálként nyakadon,

Melyről megismerhet a világ,

Színe legyen önmagad mása,

Mosolyt csal annak arcára, aki lát.

Legyen!

Legyen a hit köpönyeged,

Mely melegen tart egy fagyos éjjelen,

S tudd másnak kölcsön adni,

Reményed, hogy az élet szép lehet.

Legyen

 

Legyen az igazság óvó fejfedőd

Mi szívedben, s elmédben békét teremt,

Segít, hogy ember tudj maradni,

Talpra állít, ha elestél, s a jó úton vezet.

Legyen!

 

Legyen az öröm igazi ékszered,

Nevetésed legyen benne a csillogás,

Hagy tegye teljessé a munkát,

S így felöltözve könnyebb az indulás!

Legyen!

 

 

 

 

Zuhanó repülés

 

Hallottál már a pálforulásról,
Hogy kerek a Föld,
S a tamáskodásról?

 

Ismered- e az árulkodó Júdást,
Hallottál-e a teremtőről,
Ki semmire függesztette minden bolygóját?

 

Szól-e bölcs mondást a szád,
Mit meglelhetsz ha kutatod,
Legdrágább kincsünk Alkotónk Szavát.

 

Mert létezik ki többre tanított,
Engem s Téged, mint a föld vadjait,
Ki körülöttünk mindent megalkotott.

 

Túl bonyolult a világ ahhoz,
hogy csak véletlen legyen,
S szól az ember ha bajban van:
"Most segíts, Istenem!"

 

Talán egy nap észbe kap a világ,
S keresni Téged minden percében fog,
Míg örökké él, s míg a Föld forog.

 

Kiről eddig csak hírből hallottál,
Most magad is láthatod,
Állj meg! Ez az alkotott világ,

Érezd, ízleld, tapintsd de ne csak a látszatot!

Mostan világunk, viharban tébolyult repülő,
Néhány perc s zuhanni kezd, 
Egyre fogy az idő!

 

Bennem pedig megmarad örökké a tudat,
Hogy zuhanó repülőn, nincs ateista utas.

 

 

Gyöngéden szeretni

 

Mint, kiket Isten tanított szeretni:
"Ki szereti Istent, az szeresse testvérit!"
Mert erre akart a törvény egykoron tanítani,
Tanulj meg szívedből megbocsátani.

-Mert lesz ki felrója Neked,
Ha elhagyod az első szereteted.-

Egyértelmű a Törvény lényege,
Teljes szívvel, lélekkel szeresd Istened,
Szeresd felebarátodat, mint Önmagad,
Gyöngéden szeretni a legnagyobb parancs.

Akinek van füle az meghallja, 
Cselekszi mert szereti, szereti mert akarja. 
Soha ne hagy el azt, ne légy oly ostoba.
Ki Téged, bármi jöjjön, nem hagy el soha.

Isten öröme az erősségem,
Várakozom megmentésem Istenére,
Csak reá figyelek szüntelen,
Meghall Engem az én Istenem.

 

Hit

Ó seregek Jehovája, 
Hozzád kiáltok hitért,
Ó Örökkévalóság Királya,
E hit a remélt dolgokra szóló birtoklevél.

Segíts, hogy bátran cselekedjek s bölcsen,
Ha ellenséggel nézek farkasszemet,
A te nevedben tartom magamtól távol őket,
S a nevedért te megszabadítod a Hűségesed.

Hallom a gonoszt, ki állandón suttogja:
"Ugyan ember, Istened Téged nem szeret."
Reád vetem minden fájdalmam s aggodalmam,
S Te átölelsz Engem, s közelséged érzem.

Hű gyermeked akarok lenni,
Olyan, ki hagyja, hogy segíts.
Ne hagyj gyengeségembenTőled távol menni, 
Legyek olyan, ki szerető karod el nem engedi.

Szeretlek Téged, ezért kincsként tekintesz Rám,
Pajzsom, ége Atyám, Pásztorom és Kősziklám,
Közelséged Nekem az oázis, hogy megkapom az éltető vizet,
Segíts, hogy soha ne fogyjon el a beléd vetett hitem!

 

Csak képzeld el

Lesz idő, ikor valóság lesz a képzelet,
Csak kézeld el....a valódi életet.

csak képzedel, hogy egy napon, 

Múlté lesz a kesergés, sírás, fájdalom,
Minden mi rossz a múlté lesz,
Ki halott volt feltámad...képzeld ezt.

Fáradt tested újra tökéletes,
S te maradsz örökké fiatal,
Mert lesz ki valóra váltja, 
Azt a jót, mit szíved akar.

Képzeld el, hogy örökké élhetsz,
Egy oly' Földön, mi paradicsom,
Béke van a szívedben mindenekkel,
Ez nem csupán ábrándkép, tudom.

Megtudod majd mi az igazi boldogság,
Eltűnik annyi bánat s aggodalom,
Hidd, hogy nem álom ez, hanem valóság,
Mert új tekercs váltja fel a Bibliát, tudom.

Míg másnak félelem, halál vagy mese,
Nekem a remény e szó: Armageddon,
Mert Armageddon után a lét,
Az lesz csak az élet, tudom.

Lesz idő, mikor valóság lesz a képzelet,
Csak képzeld el....a valódi életet.

 

 

 

Ki nem érdemelt kedvesség

 

Jogod van a halálra,
De jogod van, hogy élj,
Ki van fizetve megváltásod ára,
Kedvesség, mit ki nem érdemeltél.

Ne légy hűtlen gátlástalan,
Mert az gyökeret ver a szívben,
Létezik test hitből való szabadsága,
A hálás szívben, Isten kezében.

A bűnnek rabszolgája voltál, 
De mostmár az igazságé vagy,
Őszinte vágyad, hogy Istennek szolgálj, 
Ne egy világnak, mi a gonosz kezében van.

Ne akard visszavenni, mit oda adtál,
Istennek, hogy bölcs Atyaként vezessen, 
Dönts hát! Szíved mélyén mit akarnál,
Buján élni halálig, vagy tisztán át egy örök életen.

Fordíts hátat az eddigi létnek, 
Mi bűnös, tudatlan és céltalan,
Ismerd meg, szeresd és szolgáld végleg,
Ki nem érdemelt kedvességből tisztán maradsz.

Ma sincs másképp, mint akkor volt,
Mikor hitte az ember, hogy van Isten,
Most elvetik őt, s életcéluk sincsen, 
Született, létezett; ma élő, holnap holt.

 

Szakíts a múlttal, s változz míg lehet,
Ki nem érdemelt kedvességből kapsz egy életet,
Légy hát szent miként Atyád és Istened,
Így bizonyítsd hálád iránta s azt, hogy szereted.

 

Istenhit

A tegnapi hit nem elég a holnap próbáihoz,

Segíts nekem, hol hitre van szükségem, segíts ott.

Legyen a cél érted élni, nevednek hű tanúja lenni,

Tökéletlen emberi szóval, mindig Téged dicsérni.

 

Pajzsom vagy ó Jehova…

 

Valódi, élő Pajzsom vagy Nekem,

Imádkozom hozzád, hogy elmondjam érzéseimet.

Mögéd bújok, mikor elfog a félelem,

Megragadlak, de folytatom a harcot mögüled.

 

Atyám vagy ó Isten…

 

Féltő gonddal óvsz Apaként engem,

Jobban szeretsz engem bárminél, mit emberek széfben őrizgetnek,

Mikor szívem s szellemem összetörött,

Szereteted volt, mi felettem őrködött.

 

Fegyelmezésed e szeretetből fakad,

Hogy felnőjek, s érett kereszténynek mondhassam magam.

Mint gyermek, ki ösztönösen a szüleihez rohan,

Menedékedben érzem biztonságban magam.

 

Szereteted a biztosíték Nekem,

Mikor kiöntöm érzéseim s a szívemet.

Jóságosabb vagy, mint bármely emberi apa,

Nemsokára értem is használod majd hatalmadat.

 

Kősziklám vagy ó Jehova…

 

Elmúlt annyi idő, letűnt annyi társadalom,

De a te törvényed szilárd, általa lehetünk boldogok.

Még ha a világ változna is meg köröttem,

Te Kőszikla vagy, állandó, erős és időtlen.

 

Ahogy múlik az idő, más szemében úgy leszek bölcsebb,

Pedig ahogy vénülök, annál nagyobb szükségem van a Teremtőmre.

Minden nap megpróbál e világ, hogy hiszek-e benned,

De kérlek, maradj örökre Kősziklája szívemnek.

 

Pásztorom vagy ó Isten…

 

Bátran védsz, gyengéden törődsz velem,

Pásztorként minden emberrel személyesen,

Szavad s szellemed vezetnek engem,

Békét, biztonságot, megelégedést adsz lelkemnek.

 

Ha sötét árnyék völgyébe kerül az életem,

Pásztorként nem engeded, hogy szívem átjárja a félelem,

Erőt adsz, hogy bármit el tudjak viselni,

Engedj kérlek örökké a te házadban élni.

 

Ó Jehova, Pajzsom, Kősziklám, Pásztorom,

Égi Atyám vagy, Istenem és Barátom!

 

 

Evolúció

 

Ha azt hiszed, hogy nincs Isten s Alkotó,
Akkor bíz' ember kezében a jövő,
Ő irányít s ha ő kormányoz
Cél nélkül élt annyi nemzedék s él a következő.

 

Ha azt hiszed, hogy véletlen az élet,
S nem volt más, csak egy robbanás,
Véletlen fejlődtél emberré sejtből,
Amúgy sem mutat Istent az űrutazás.

 

Ha azt hiszed, nehéz hinni,
Csak használd a józan eszed,
S rájössz, kell Istennek lenni.
Ki egykoron mindent elkészített.

 

Hit kell, hogy azt gondold, nincs Isten,
S hit kell, hogy tudd igenis van,
Hisz nem épül semmi ott, hol semmi nincsen,
S nem készülhetett a nincsből emberi agy.

 

Nem tudom miben hiszel,
Hát inkább őszintén kérdezek,
Evolúció vagy Isten?
Tudd, ez határoz meg keresztül az életen.

 

Nem vitát akarok nyerni,
Hanem a szívedet,
S ha egy napon tudsz majd benne hinni,
Kapsz tőlem egy Bibliát, melyből megismered.

 

Remélem ,majd őszinte szívvel olvasod,
Mert Isten Szava érted mondatott,
Hinni s örülni fogsz ha érzed,
Hogy szeret az Alkotód Téged.

 

A piramisok tetején

 

Megvárom, míg nyugovóra térsz.
Engedd, hogy vigyázzak rád!
Mígnem eltűnik mellőlem az utolsó csepp fény.

Béke költözik a szívembe, mikor nézlek.
Engedd, hogy csöndben figyeljelek.
Szememmel követlek, majd éjjel visszaidézlek.

Mint gyermekek, kik bújócskáznak.
Engedd, hogy játsszam Veled!
Csak mielőtt búcsút intenénk a világnak.

Minden este hozzád vissza térek.
Engedd, hogy érted legyek!
Naplementém. Te legdrágábbja e földi létnek!