Levél a ki nem mondott szavakról!

Levél a ki nem mondott szavakról!

 

Van az a rész a filmekben, amikor a főhős rájön, hogy élete legnagyobb hibáját követi el, ha elenged valakit. Akkor versenyfutás kezdődik az idővel. Kirohan az ajtón és egy nevet kiabál. Annak a nevét, akit nem szeretne elveszíteni, és aki után szaladt, hogy elmondj neki mennyire sajnálja azt a sok rosszat, ami történt, és hogy elmondja mennyire szereti. Aztán néhány másodpercig úgy tűnik elvesztette azt a valakit. Majd mindenki nagy meglepetésére mégiscsak meglátja a hőn szeretett személyt és akkor valami szívszorító romantikus zene kíséretében egymásra találnak és boldogan élnek az idők végezetéig. Hogy miért az idők végezetéig? A boldogan éltek, amíg meg nem haltak olyan ünneprontó egy szép romantikus és szentimentális történet végére. Szóval így van ez minden filmnek a végén. A nagy szavak végül győzedelmeskednek. A nagy vallomások minden emberi hiba okozta sebet begyógyít és minden elkövetett hibát jóvá tesz. Ezek a filmek… aztán egy napon rádöbbenünk, hogy az élet teljesen más. Amikor eljön a szakítások és elválások ideje, mi csak ülünk és nézünk magunk elé a nagy ürességbe kínos beletörődéssel és elkönyveljük veszteségnek, egy újabb veszteségnek. Néha még megpróbáljuk jóvá tenni a dolgokat, és utánaszaladunk valaki után, aki elmenni készül, amikor utolérjük megragadjuk a kezét, de amikor megfordul és a szemünkbe néz, már nincs erőnk maradásra bírni csupán annyit mondunk Vigyázz magadra! Majd szépen lassan hazasétálunk. Útközben pedig magunkat szidjuk, hogy mit is gondoltunk mi, amikor fejvesztve rohantunk valaki után, akiben annyi szeretet nem volt, hogy maradjon, hogy még egy esélyt adjon. Valahogy így tanuljuk meg értékelni, amink van. Mégis bennünk maradnak azok a ki nem mondott szavak. Az érzéseink miket nem volt elég bátorságunk kimondani még mindig ott várnak legbelül. Várják, hogy mikor törhetnek felszínre. Jól vigyázz, a ki nem mondott szavak fel is őrölhetnek, ha túl sokáig maradnak rejtve. Ha azonban felszínre tőrnek csodálatos dolgokat tudnak alkotni. Tudod így születnek a romantikus vagy éppen tragikus filmek, regények és slágerek. Minden könyv, film és sláger szól valakinek. Valamikor teljesen kézenfekvő ki is a címzett, de a legtöbb esetben örökké rejtve marad. Ezek a dolgok, mik emberek százainak, ezreinek vagy millióinak a szívét érték el, mégis csak egyetlenegy szívet akartak megdobogtatni és változásra késztetni. De mivel ez nem egy hollywoodi film, ezért általában soha nem happy end a vége ezeknek a történeteknek. Az életben a nagy búcsúzások mindig örökre szólnak. Nincsenek nagy visszatérések összeborulások és boldog végek. Az életben legtöbbször leckék vannak olyanok, amiket mindenkinek meg kell tanulni. Vannak, akik gyorsabban tanulnak, míg mások nehezebben értik meg a dolgok lényegét. Valaki örökké búcsúzni fog és van aki, örökké elengedni. Mindegy, hogy az leszel, aki távozik vagy az, aki ott marad egy eresz alatt a zuhogó eső idején a történet vége mindkét fél számára ugyanaz. Valami véget ért, egy újabb hatalmas veszteség, egy újabb fájdalmas lecke. Az élet búcsúzások sorozatából áll. Ezért öröké lesznek bennünk ki nem mondott szavak, amik előbb-utóbb mindig napvilágot látnak. A legtöbb esetben egy olyan személynek mondjuk el, aki az után jön, aki távozott. Elmondjuk, hogy mit tanultunk meg a történtekből. Ilyenkor bölcsnek érezzük magunkat, egészen addig, míg az élet megmutatja egy következő búcsúzás során, hogy van még mit tanulni. Amíg élsz, mindig lesz mit tanulni.