Levél a menekülőnek!

Levél a menekülőnek!

Bocsáss meg. Csupán két szó, de mégis sorsokat változtat meg. Értékes kapcsolatokat tesz tönkre az emberi gyávaság, mert sokszor képtelenek vagyunk ezeket kimondani. Sorsokat fordít meg és embereket tesz boldoggá az erő, mi ahhoz kell, hogy kimondjuk ezeket a szavakat. Próbáltad már? Vagy bármennyire is vagánynak mutatod magad, gyáva kutyaként megfutamodtál a bocsánatkérés elől? Gyorsan érkeztél az életembe és nem tudtam miért, hogyan hagyhatja el valaki a saját kis világát anélkül, hogy bármiféle fájdalmat érezzen az elhagyott évek, emlékek és emberek iránt. Aztán rájöttem. Amikor csomagolni láttalak…. Gyáva egy ember vagy te. Csak a futáshoz értesz, de abban már nagyon profi vagy. Mond csak hány emberi kapcsolatodnak kellett tönkremennie ahhoz, hogy világbajnokká válj hosszú távú sprintfutásban. Mi volt az ára? Tudod előbb utóbb mindenki megtanul bocsánatot kérni. Általában gyermekként tanuljuk meg kimondani ezeket, a szavakat, de a valódi jelentését akkor tanuljuk meg, amikor valaki nagyon megbántott és a bocsánatunkra vár, vagy amikor mi várunk valaki más bocsánatára. Szörnyű egy érzés várni, hogy mások megbocsássanak neked, de felemelő érzés másoknak megbocsátani. Mit gondolsz, ha nem tudsz bocsánatot kérni, akkor tőled ki fog? Jogosan várod el másoktól, ha te nem teszed? Nem csak gyáva de képmutató is vagy. Tudod, mindenkinek előbb utóbb meg kell tanulnia a leckét, és minél tovább vársz vele, annál nagyobb árat fogsz fizetni érte. Mennyit vagy hajlandó fizetni? Az önbecsülésed, az emberi kapcsolataid az életedet? Melyiket adnád oda érte, hogy megbocsássanak neked? Egy napon hidd el, szükséged lesz neked is a megbocsátásra, és akkor nagy dolgok forognak majd kockán. Akkor el kell döntened, elfutsz vagy megtanulod szívből kimondani ezt a két szót. Bocsáss meg. Írd fel egy papírra és gyakorold a tükör előtt ha nem megy. Valahogy tanuld meg kimondani, majd ha megtanultad, akkor próbálj meg érezni is hozzá. Hidd el ez lesz a legjobb megoldás, mert nem futhatsz el örökké. Lesznek még olyan dolgok, melyek miatt legszívesebben itt hagynál mindent és mindenkit és egyszerűen csak elfutnál. De akkor sem futhatsz el, senki sem futhat el, nem futhatunk el. Akármi elől is próbálnál menekülni, és akármilyen rémisztőnek is tűnik majd valami nem menekülhetsz el. Már nem csak magadra kell gondolnod. Lesznek, akik szeretnek téged, és akiknek szükségük lesz rád. Már nem csak magadra kell gondolnod. Lehet az a legsötétebb érzés, amely felemészt téged vagy egy tett, amit megtettünk, nem az a legjobb megoldás ha egy másik országba, földrészre vagy világba menekülsz. Találhatsz majd ezer olcsó kifogást, hogy miért mész el, akkor is tudni fogják, gyáva vagy a küzdelemhez. Olyan ez akárcsak a bocsánatkérés először gyakorolod kimondani majd az érzéseidet is hozzá adod. Minden harc ilyen sok-sok gyakorlás után az érzelmeid győzelemre segítenek, de csak akkor, ha nem futsz el. Ha úgy is érzed majd, hogy elég messze futottál, re kell döbbenned, hogy a félelmeid és a problémák nem futottak el, csupán illúzióba ringattak téged, ostoba embert, és amikor már azt hiszed büntetlenül és nyugalomban hazatérhetsz a küszöbödön fognak várni téged, és újra fel kell majd venned a harcot, de ezúttal már nem lesz hová menekülni. Mit is mondhatnék még neked, azon kívül, hogy tanulj meg bocsánatot kérni és harcolni bármivel is kell szembe nézni. Talán csak annyit, hogy csak akkor szökhetsz meg a valóság elöl, ha már megtanultál élni benne.