Levél a vándorhoz!

Levél egy költőtárshoz!

 

Menyit ér a hívnév? Mit vagy képes feláldozni érte? Meddig mennél el csak azért, hogy elismerjenek, mint írót? Képes lennél újra és újra feltépni a régi sebeket, csak, hogy a régi múzsád újra visszatérjen. Még egyszer vagy kétszer vagy ezerszer képes lennél összetörni csupán egyetlen jól sikerült vers kedvéért? Hány embert lennél képes még ellökni magadtól csak azért, hogy hiteles legyen a magányodról festett kép? Az egész világnak fel akarod tárni a múltat azt, ami csak a tiéd volt eddig. Egy rész volt az életedből, de te most kiteregeted fűnek fának csak, hogy hasznot szerezz belőle. Meddig vagy képes még elmenni a szerepjátszásban. Pontosan tudom, hogy mosolyod már nem őszinte talán soha nem is volt az. Változz meg kérlek! Képes vagy-e egyáltalán még mosolyogni. Tudod, úgy őszintén szívből és igazán. Amikor nem csak a szád, hanem a szíved is mosolyog. Ha ehhez az kell, hogy leteszed a tollad, hát legyen. Soha többé ne ragadj papírt, ha ez a boldogságod ára. Vagy ha az is elég, csak magadnak írj ezután, hogy emlékezz a régi időkre. Írd az érzéseid vágyaid és félelmeid, de soha senkinek ne mutasd meg őket, mert akkor soha nem lehetsz igazán boldog. S ha már nem leszel híres író, csupán újra átlagemberré válsz, tudd, hogy én ott vagyok neked. Jegyezd meg jól, ha valaki szeret az nem a tehetséged és írásaid miatt van, hanem téged szeret, benned magát az embert.

 

Költő, ki magából már minden bánatot kiirt,

Kínzó ihletője a gyilkos magány

Bensőjével birkózni csak poétaként bírt,

Látunk e egyszer szívből mosolyogni talán?

 

Mily nagy áron akarják az emberek, hogy írj?

Önzően kívánják, hogy tépj fel minden sebet,

S őket múltad keserédes világába kísérd.

De bárhogy kérjenek is, ne tégy nekik eleget.

 

Író voltál, ki saját világa kínjából merített,

Mert rég elveszett reményed és hited

Író, ki a költészet asztalára régi csontból terített,

Szavaid ne legyenek többé, csupán a tied.

 

Tagadd meg a tollad, mielőtt ölni tudna,

Fiatal vagy még, légy ember, mint mindenki más

Ne magadat vesd meg, zárd le a keserű múltad,

Bukhatsz ezerszer is, segítő kezem vár.