Levél az élet legértelmetlenebb kérdéséről!

Levél az élet legértelmetlenebb kérdéséről!

Mi lett volna ha…? Nincs ember, aki nem tette volna még fel ezt a kérdést magának és másoknak. Ez az a kérdés mely annyi fejtörést okoz nekünk embereknek. Ez az a kérdés, amelyen való gondolkodás az életünkből több időt vesz el, mint amennyi valódi döntések meghozatalával és azok megvalósításával telik. Ez az a kérdés, mely olyan értelmetlen és felesleges, akárcsak a szelet kergetni. Ez az a kérdés, mely tönkre teszi az életünket. Én is feltettem néhányszor, aztán mindig önmarcangolás vagy mások hibáztatása lett a vége, holott csupán képzelgés és feltevések sorozata volt. Minden ember felteszi magának ezt a kérdést. Egyszer megengedhető, hogy feltegyük magunknak, de csak azért, hogy rájöjjünk, hogy soha többé nem szabad azon gondolkodnunk, hogy mi lett volna ha. Feltehetjük magunknak vagy másoknak ezt a kérdést, de csak arra jó, hogy odaláncold magadat valamiféle láthatatlan és elszakíthatatlan kötelékkel a múlthoz. Amikor felteszed ezt a kérdést, olyan mintha újra szenvedni szeretnél, mintha újra azt akarnád, hogy fájjon. Valóban ezt akarod? Vagy csupán felelősöket keresel az elrontott döntéseidért. Valakit szeretnél okolni a boldogtalanságért, de nem magadat, ezért akarod görcsösen kideríteni, hogy minek kellett volna változni vagy kinek, ahhoz, hogy most boldog legyél. Olyan vagy, mint egy kisgyermek, aki tudni akarja, hogy ki pukkasztotta ki a lufiját, holott már ez nem teszi meg nem történté az eseményeket, és nem hozza vissza a színes léggömbödet. Miért nem keresel új léggömböt ahelyett, hogy görcsösen ragaszkodsz a régihez? Jól jegyezd meg, egy napon majd arra ébredsz, hogy egész életedet azzal töltötted, hogy a világ legértelmetlenebb kérdésén gondolkodtál. Egy nap majd az lesz a legfontosabb kérdés, hogy mi lett volna, ha éltél volna. Bár ugyanolyan értelmetlen lesz majd ezen gondolkodni, mint amilyen értelmetlen volt egész életed folyamán. Mi kell ahhoz, hogy végre leküzd azt a kényszert, mely arra késztet, hogy makacsul ragaszkodj a múlthoz, azt gondolva, hogy csak akkor lehetsz boldog? Rá kell jönnöd, hogy csak akkor járhatsz végig egy utat és tudhatod meg mi vár a végén, ha megteszed rajta az első lépést. Soha nem tudhatod mi vár az út végén rád, ha sosem léptél rá. Ugyanígy sosem tudhatod, hogy mi történt volna ha. Hiszen ez csupán feltevések és kombinálások kusza sorozata, nem pedig határozott emberi lépéseké. Ne a múlton rágódj hát, hanem tegyél érte, hogy a jövőd boldog legyen. Tűzz ki egy célt magad elé, majd pedig bármi is jöjjön, küzdj érte. Ne legyenek mellékvágányok és kisiklásod a céljaid megvalósításához vezető úton. Így soha nem lesz okod azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha. Mindig jövő időben gondolkodj. Azon, hogy mi lesz a jövőben, milyen dolgok várnak rád, amit könnyen elvesztegethetsz, ha leragadsz a múltban. Megtalálhatod a boldogságot, ha nem rejtőzöl értelmetlen kérdések sűrű homálya mögé. Minden ember felteszi magának a kérdést, mi lett volna ha…. De csak ez erős és bátor emberek mernek válasz nélkül tovább élni és küzdeni. A gyávák nem akarják beismerni, hogy nem tudnak választ találni rá. Ezért ők a gyávák, és ezért ők lesznek a boldogtalanok, mert egy lerágott csontot fognak maguk után cipelni, amíg csak élnek, és amíg ezen a kérdésen gondolkoznak. Légy erős és bátor, lépj tovább. Legyen ez az egyetlen kérdés, amit soha nem tudtál megválaszolni.