Levél az első szerelemnek!
Levél az első szerelemnek!
A legkegyetlenebb tanítómester vagy a világon, de talán a legjobb is. Olyan édes méreg féle vagy te nekünk földi halandóknak. Ha ember lennél a leggerinctelenebbek közé tartoznál. Az a tipikus jóképű csábító lennél, aki kihasznál és tovább lép, mégsem jelentik fel sohasem. Egyszer elárulhatnád, hogy csinálod, mérhetetlen fájdalmat okozol mindenkinek, mégis édes szájízt hagysz magad után. Ebben taníthatnál minket, embereket. A legtöbben úgy gyalogolnak át a másik emberen, hogy csak fájdalmat hagynak maguk után, de te Első Szerelem nevű gazember, te más vagy. Jó húzás tőled, hogy az Idő a legjobb barátod. Ketten ütős páros vagytok. Áruld el a titkod. Jössz és könnyedén tovább állsz minden lelkiismeret-furdalás nélkül, mégis ha úgy alakul, hogy futólag újból találkozunk, csak a szép emlékek törnek fel bennünk. Azt hiszem az Életben te vagy az abszolút győztes. Téged mindenki szeret, te minden embernek boldogságot okozol…… Vagy inkább az aljas jelző illene rád…. Igazságtalan is vagy, nekem esélyt sem adtál, hogy boldog legyek egy másik emberrel. Csupán néhány napon múlott, és most boldogtalan vagyok, miattad. Sokáig hibáztattam magam, hittem, hogy gyáva vagyok, mert vártam a csodára, pedig nem is csoda kellet volna, csupán hogy segíts nekem. Te mégis cserbenhagytál. Most két boldogtalan ember él valahol a világban, aki együtt boldog is lehetne, de te elvetted tőlük, elvetted tőlünk az esélyt. Hány ember köszönheti neked a boldogtalanságot? És te aljas módon, még emlékeztetsz is erre? Tegnap újra láttam Őt, meggyötört volt és mégis színlelte, hogy jól van. Csilingelő hangon reám köszönt. Épp amikor már túlléptem volna rajta reám mosolygott. Te galád szembe jöttél velem, hízelgő tekintettel. Most örülj, bevallom egy pillanatig a földbe gyökerezett a lábam. Most gyengének tartasz ugye? Mégis volt lég erőm ahhoz, hogy továbbmenjek és leüljek veled szembe. Még van erőm mosolyogni rád, hogy lásd mennyire boldog vagyok, és ha ez mégsem lenne teljesen igaz, akkor mondom úgy, hogy van elég tehetségem ahhoz, hogy elhitessem veled a boldogságomat, még ha belül mérhetetlen fájdalmat és csalódottságot is érzek. Nem adom meg neked azt az örömöt, hogy szenvedni láss. Beismerem, gyáva voltam. Vártam olyan valakire és valamire, ami tőlem karnyújtásnyira volt…….. de erről már kár is beszélni. Hiába emlékeztetsz a múltamra, nem kérhetem Őt és neked sem fogok könyörögni, hogy legyél a jövőm. Gyerekes próbálkozásod lehetőséget ad, hogy bebizonyítsam, nem vagyok gyáva. Most kijavíthatom életem legnagyobb hibáját. Ezúttal elég erős leszek ahhoz, hogy elengedjelek Titeket. Őt is és téged is első szerelem. Mosollyal az arcomon.
Ódákat zengtek Neked Ó Szerelem,
de költőidet mind megcsalod.
Szíveket perzseltél tűzben s eleven,
de az eltiport embert magára hagyod.
Gyűlöllek téged Ó Szerelem,
de nélküled élni nem tudok.
Te legdrágább érzés, miért nincs kegyelem
s létezni nélküled miért nem akarok?
Arra oktattál Ó Szerelem,
ne várjak tőled nagy dolgokat.
Most hallgass ide, ó mily idegen,
nem kell már mit nekem tartogatsz.
Én nem vágytam másra Ó Szerelem,
csak egy elkapott néma pillantásra.
A legszebb szempár a Földön, idelenn
s szívem nem tűri, hogy most utószor lássa.
Látom-e újra, mondd Ó Szerelem,
a lelkemet gyógyító drága kezet ?
Nem várok-e rád örökké Ó Szerelem,
eltűnik-e egyszer éltető hitem?
Fogadom Neked Ó Szerelem,
ígérem, még ha bele is halok
Ha boldog lesz Ő valahol nélkülem,
én örökké, boldogtalan rabod maradok!